DR. NEMÉNY ANDRÁS
DR. NEMÉNY ANDRÁS
DR. NEMÉNY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ajánlás 6., 3., 11., 14. pontjaihoz kívánnák hozzászólni.
A javaslat címe az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs célú módosítása, de már maga a javaslat tartalmazza, hogy a jogharmonizációs módosítások mellett, ami, ugye, másik ajánlási pontokhoz kapcsolódik, a foglalkoztatás rugalmasságát elősegítő rendelkezések megvitatása és módosítása is a célja. Ez önmagában jól is hangzana, csak a javaslat láthatóan nem a munkavállalók érdekében teszi a foglalkoztatás rugalmasságát elősegítő módosításokat, hanem a munkáltató érdekében, tehát nem azoknak az európai normáknak megfelelően, amelyeket igazából át kellene vennünk, ahol mindenki tudja, hogy a munkaadó és a munkavállaló pozíciójából a munkavállaló van rosszabb helyzetben, és őt kellene segíteni. Talán nem is véletlen, hogy a foglalkoztatási bizottság ülésén a munkavállalók képviselője igencsak nehezményezte ezeket a módosításokat, hiszen a módosítások jó része úgy kezdődik, hogy a munkáltató érdekében, a munkáltatót segíti és a többi.
A mi módosító javaslataink is leginkább azt célozzák, hogy ezt az aránytalanságot visszabillentsük a helyére, és legalább egyenlő arányban tudjanak lenni a munkáltatók és a munkavállalók. A módosító javaslataink a következők lennének.
Az első módosító javaslatunk az lenne, hogy a törvénymódosításban szereplő 44 órás munkahét lehetőségének az állandósítása helyett most már térjünk vissza a 40 órás munkahétre, hiszen ez a javaslat, amikor annak idején meg lett szavazva, a válság miatt volt, ez egy speciális szabály, ezt igazából 2011. december 31-éig gondolta az akkori törvényalkotó, és semmiképpen nem azzal a céllal, hogy ezt hosszú távon kiterjessze, hiszen ez a munkavállalók érdekeit így, hogyha már nem koherens, már nincsen válság, sérti, ezért ennek az eltörlését javasoljuk.
(22.40)
A másik javaslatunk: a törvénymódosító javaslatban az szerepel, hogy a munkáltatói terhek csökkenése érdekében a gyes és a gyed idejére járó fizetés nélküli szabadságnak csak az első hat hónapja jogosítson szabadságra. Mi ezzel nem értünk egyet, mi azt mondjuk, hogy ezt vissza kellene állítani egy évre, tehát a szabadságra jogosító jogosultság ne hat hónap, hanem egy év legyen, hiszen a gyermekeket vállalók számára fontos, hogy a gyerek egyéves koráig kiegyensúlyozott körülmények álljanak fenn. Egyébként a gyermekek és a gyermekeket nevelő szülők védelme a Fidesz-frakció számára is egy meghirdetett igény.
A harmadik javaslatunk az lenne, hogy a hat hónapig tartó próbaidő lehetőségének a bevezetése ne szerepeljen a törvényben, mert véleményünk szerint ez indokolatlan, a munkavállalók számára bizonytalanságot eredményez, csökkenti a munkabiztonságot és elősegíti a kiszolgáltatottságukat. Semmi szükség nincs arra, hogy ez három hónapról hat hónapra legyen felemelve. Ez megint csak a munkáltatók kényét-kedvét szolgálja, és érthetetlen módon megint csak a munkavállalókat hozza hátrányosabb helyzetbe.
Még egy módosító javaslatot említenék, amely a szabadság kiadásáról szól. A mostani javaslat szerint a munkáltató kettőnél több részletben is kiadhatja a szabadságot, ha az ő működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt így látja jónak. Álláspontunk szerint ezáltal csorbul a munkavállaló pihenéshez való joga, és kiszámíthatatlanná teszi a szabadságolást. Ez semmiképp nem lehet követendő út.
Az utolsó javaslatunk a túlmunka kifizetéséhez kapcsolódik. A törvényjavaslat 13. §-a úgy fogalmaz, hogy a munkáltató előírhatja, hogy ellenértékként pótlék helyett szabadidő jár. A munkavállalókat képviselő szakszervezeti vezető ezt a pontot nehezményezte a leginkább. Azt mondta - s ebben tökéletesen igazat adunk neki -, a túlmunka nem arról szól, hogy aztán szabadságra tudjon menni később a munkavállaló. Manapság azért vállalnak túlmunkát az emberek, mert nem tudnak megélni, és szükségük van arra a pluszpénzre is. Ráadásul ha ez a munkáltatóról szól, és ha ráadásul a munkáltató előírhatja - szó szerint ez a kifejezés szerepel a törvénymódosításban -, akkor az semmi jót nem jelent a jövőre nézve a munkavállaló számára. Ez biztos, hogy visszaélésre ad lehetőséget.
Összességében minden módosító javaslatról elmondhatjuk, hogy egy rossz irányt próbál megváltoztatni. Az rossz irány, ami a törvényben benne van, hogy nem a munkavállalót, hanem a munkáltatót kívánja segíteni. Mi pedig azt gondoljuk, ennek éppen pont fordítva kellene érvényesülnie, éppen ezért nyújtottuk be ezeket a módosító javaslatokat.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
