DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt érdemi mondandómat elkezdeném, szokásomhoz híven megpróbálom a mai napot összekapcsolni ezzel a nem akármilyen jelentőségű törvényjavaslattal.
Mindenki tudja, hogy december 1-jén 1918-ban elvesztettük Erdélyt, legalábbis mi azt valljuk, hogy elvesztettük Erdélyt. De van, s volt, s létezik ma is olyan politikai erő, amely megünnepelte miniszterelnökével egyetemben Erdély elvesztését. (Közbekiáltás a Fidesz soraiból: Pfúj! - Dr. Józsa István: Háborúzni akarsz vagy békét?)
És ennél van egy szomorúbb, még fontosabb, még mindannyiunk számára, minden Magyarországon élő örmény, zsidó, német számára szomorú emlék. 1958. december 1-jén ezen a napon végezték ki Angyal Istvánt, aki Békés megyei, nagybánhegyesi szegény zsidó családból származott, akinek az édesanyját a nácik megölték Auschwitzban; akinek a testvére szeretett volna elmenekülni, de fölakasztották a németek gyalázatos módon; aki végig hithű kommunista, de magyar hazafi volt, és akit a Magyar Szocialista Munkáspárt és segédcsapatai ezen a napon 1958-ban 30 éves korában fölakasztottak. Ez is ehhez a naphoz tartozik, és hozzátartozik ahhoz az alaptörvény-javaslathoz, amiről most beszélünk.
Kedves Képviselőtársaim! Engedjenek meg, mielőtt elkezdeném, egy álmot és egy önvallomást. Amikor én 1987-88-ban, deklasszált polgári családból származó emberke elkezdtem politizálni egy olyan családból, ahol hetedíziglen egyetlen kommunista nem volt - én ezt büszkén mondhatom egyébként, mert van, ahol volt, nálunk nem volt a családban, nem tartozott; a nagyapám Erdélyből menekült, az apám, aki a József Nádor Tudományegyetemet kitüntetéssel végezte, soha semmilyen fontos beosztást nem kapott, mert nem volt hajlandó belépni a pártba. Voltak, vannak százezrek és milliók ebben az országban, akik nem léptek be a pártba, és én erre büszke vagyok. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Józsa István hosszan tapsol.) Lehet ezen mosolyogni, képviselőtársaim. (Dr. Józsa István: Nem. Nálunk sem volt senki.)
No, tehát ezzel kapcsolatosan mindenképpen ezt azért merem mondani, mert volt egy álmom a rendszerváltozáskor. És én azt gondoltam, és abban bíztam, hogy ha véget ér, és valóban vér nélküli békés rendszerváltozás lesz, amely bekövetkezett, akkor minden kérdés Magyarországon nyugvópontra kerül, de elsősorban nyugvópontra kerül az az alapvető kérdés, hogy ki a hazafi és ki a hazaáruló. Ki képviselt jó és ki képviselt rossz ügyet? Ki képviselte a magyar nemzetet, és ki árulta el a magyar nemzetet? És itt lesz egy cezúra, egy választóvonal.
És azt is gondoltam, hogy majd ha az új polgári és többpártrendszerű kormány feláll, akkor azok, akik korábban politikai tisztségeket töltöttek be, fontos beosztásokat, nem egyszerű párttagokról beszélek, nyilvánvaló, akik az előző rendszer kegyeltjei voltak, akik kiszolgálták az előző kommunista rendszert, akik elárulták hazánkat, akik moszkoviták voltak, akik III/III-asok voltak, akik III/II-esek voltak, akik hazaárulók voltak az én értékrendem szerint, ők vállalkozhatnak, dolgozhatnak, építkezhetnek - a vagyon, az már megvolt, ahogy Márai mondta -, de kilépnek a politikából, és nem lesznek polgármesterek, országgyűlési képviselők, önkormányzati képviselők, mert van a civil szférának egy másik oldala is. Ötven éven keresztül igazgatták ezt az országot, kiszolgálták Moszkvának, úgy gondoltam, hogy itt egy új vonal kezdődik, egy új választás kezdődik.
Sajnálatos módon ez nem következett be. Én 1994-ben, amikor először ültem be ide a tisztelt Házba - és sajnálatos módon nem volt a polgári oldal a zeniten, mert egy Antall József után egy másik miniszterelnök ült be -, akkor először én arra gondoltam, mikor megláttam a másik miniszterelnököt, hogy itt valahogy leesik a csillár. Nem esett le a csillár, kétharmados többséggel rendelkeztek, és kiderült a miniszterelnökről - Horn Gyuláról beszélek természetesen -, hogy ő is ügynök volt. És megjelent a Magyar Közlönyben, hogy ügynök volt. S a miniszterelnök azt mondta, hogy na és? Én akkor itt elmondtam, és most még egyszer elmondom, hogy az a véleményem, hogy Horn Gyula sem miniszterelnökként, sem parlamenti képviselőként a rendszerváltozás után nem léphette volna át ennek a háznak a küszöbét, mert erkölcsi alapja nem volt arra, hogy itt üldögéljen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
És még egy rendkívül szomorú dolog volt, akkor hál’ istennek, nem voltam országgyűlési képviselő, amikor ennél még súlyosabb dolog történt. Medgyessy uramra gondolok, akiről kiderült, hogy SZT-tiszt volt, két helyről kapta a fizetését, aki szigorúan titkos ügynök volt, és III/II-es volt. És akkor a rendszerváltó pártok másik része, a Szabad Demokraták Szövetsége, ahol a legnagyobb antikommunista ideológiát hirdették és hazudták itt éveken keresztül, azt mondták, hogy meg fogjuk vonni a bizalmat. Nem vonták meg a bizalmat, és az egész művelt, civilizált világ rajtunk nevetett akkor, amikor III/III-as után III/II-es miniszterelnökünk lett.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Országgyűlés! Hogy mondandómat egy kicsit líraira emeljem, engedjenek meg néhány idézetet. Kölcsey Ferenccel kezdeném. “Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg…”
Aztán Bárdossy László a kivégzésekor: “Istenem, mentsd meg hazánkat ezektől a bitangoktól!”
Az Országgyűlés 1990. évi tavaszi ülésszakának május 22-ei ülésén Antall József a következőt mondta: “Ünnepi pillanatban állok a Magyar Országgyűlés és az egész nemzet nyilvánossága előtt, olyan pillanatban, amelyet végtelennek tűnő várakozás előzött meg, s amelyről gyakran hittük, hogy talán sosem fog eljönni. De ha el is jön valaha, azt közülünk kevesen érik meg. Megrendülve gondolok azokra a társainkra, nevesekre és névtelenekre, akik nem élték meg e hőn áhított napot.
(19.30)
A pillanat ünnepi voltát azért is hangsúlyozom, mert bizony néha fáradtak és türelmetlenek vagyunk mindnyájan, politikusok és a közvélemény egyaránt.
Vannak honfitársaink közt olyanok, akik még alig-alig fogták fel, mert aligha foghatták fel a körülmények folytán, hogy ütött a nagy változás órája, hogy Magyarországon forradalom zajlott le, amely ha követel is még lemondást és türelmet, mégis mindnyájunk számára az emberi jogok teljes körű szabadságát hozza el, az egyéni és nemzeti méltóság helyreállítását, a tehetség és jobbra törekvés kibontakozását ígéri, és véget vet” - és ez a lényeg - “a kettős nyelv, a hazugság és az elhallgatott igazságok négy évtizedes országlásának.”
Reményik Sándor, Ahogy lehet: “Hát vesd meg lábad ott, ahol megállhatsz, / S azt mentsd, azt a talpalatnyi helyet, / Szikrát a tűzből, cseppet a folyóból, / A töredéket eltört mondatból, / Minden magmaradt árva keveset: / Ahogy lehet...”
Bella István, Halotti beszéd: “Gyere, fiam, menjünk el apánkhoz, / Menjünk Donkanyarapánkhoz, / Voronyezs-Donkanyar-apánkhoz, / Isonzó-Galícia-apánkhoz, / Világos-Temesvár-nagyapánkhoz, / Ob-Jenyiszej-öregapánkhoz, / Vén-sír-Atlanti Óceán-apánkhoz, / A Szabadság Szobor-kopjafához, / a Fáklya-ravatali gyertyához, / gyere szanaszét-apánkhoz, / szanaszét-szívű, szavú apánkhoz. / Egyik lábunk Északnak menjen, / másik lábunk Delelő Délnek, / Balsors-véres-kard kezünket / nyargaltassuk kopjás Keletnek, / Koponyánkat, Gellért hordóját, / gurgassuk keresztes Nyugatnak.”
Tisztelt Országgyűlés! Az alaptörvény és a most előterjesztett törvény a következőképpen rendelkezik: “Hazánk 1948. március 19-én elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május 2-ától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.” Mindenki tudja, és mindenki várta, még ha késtünk is, még ha nem tettük azt, amit a németek és a csehek már korábban megtettek, meg jó néhányan, hogy húsz évvel a rendszerváltozás után meg kell húzni azt a cezúrát, azt a választóvonalat, amellyel új időszámítás kezdődik Magyarországon, és ki kell mondanunk, minthogy az alaptörvény nagyon helyesen kimondta, hogy 1944. március 19-e napján, amikor a nácik megszállták Magyarországot, az első szabadon választott polgári kormány megalakulásáig, 1990 májusáig egy illegitim állapot volt Magyarországon, egy kommunista diktatúra volt Magyarországon (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiból.), amely mérhetetlen szenvedést okozott honfitársainknak, amely eltérített bennünket arról az ezeréves magyar útról, amelyen végighaladtunk.
És vissza kell térni, vissza kell csatolni 1918-ra, és vissza kell térni Trianonra is. Igen, akkor is. És mondok önöknek egy nagyon egyszerű párhuzamot, és azt hiszem, ebben nincs vita. Ha 1918-ban a Székely Hadosztály, amelyben nagyapám is harcolt, azért harcolt, hogy Erdélyt ne veszítsük el, és azért kellett volna katonákat állítani az ősi magyar földre, végig a Kárpátokon, hogy idegen csapatok ne jöjjenek be, akkor nem hiszem, hogy össze lehet téveszteni az ostoba Károlyi Mihályt, a Linder Béla-féle katonaságot a Székely Hadosztállyal. És a történelem nekünk adott igazat, mert, képviselőtársaim, valljuk be, tragikus volt a magyar történelem, de ahogy Tamási Áron írta: hősi volt és költők tollára méltó. És hiszem azt, ha akkor nincs ez az 1918-as őszirózsás forradalom, ha nincs a Tanácsköztársaság, nem veszthettük volna el az ország területének kétharmadát (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Bravó! - Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiban.), és nem történhetett volna meg az a csúfság, amely megtörtént. (Simon Gábor: A Tisza határáig jöttek fel a románok!)
És még valamit engedjenek meg. Azt gondolom, hogy most, a XXI. században, húsz évvel a rendszerváltozás után ennek a megtört, megfogyatkozott, területében és erkölcsi alapjában vesztes magyar társadalomnak, a magyarságnak, Magyarország polgárainak nincs tovább hátralépni, nem tudunk tovább hátramenni. Ha meg akarjuk tartani a magyar nyelvet, Arany János nyelvét, ha meg akarjuk tartani a nemzetet, ha meg akarjuk tartani a határon túl, az asszimiláció torkában vergődő most már csak három és fél vagy négymillió honfitársunkat, akkor igenis nemzetegyesítésre van szükség, igenis arra van szükség, hogy legalább lelki értelemben egyek legyünk, és próbáljuk megtartani azt a pici, talpalatnyi földet, ami itt megmaradt. Ha ezt nem tesszük, akkor az égadta világon semmi esélyünk nincs arra, hogy száz esztendő múlva itt egy ország, a magyar nyelvet beszélők éljenek.
Tisztelt Országgyűlés! A javaslat egyik legfontosabb rendelkezése az, hogy a mai magyar jogállam nem épülhet a kommunista rendszer bűneire, és hogy ne a levegőbe beszéljek, van egy nagyon fontos rendelkezés, amely szó szerint átvette, azt hiszem, a cseh megoldást, amely a következőképpen hangzik: “A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnözőszervezetek voltak, melyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért.” Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a megoldás Németországban is megszületett, Csehországban is megszületett, tudomásom szerint Lengyelországban is; nagyon nagy baj, hogy nálunk későn. Azt gondolom, hogy enélkül nem lehet továbblépni, enélkül nem lehet új társadalmat építeni.
Engedjék meg, hogy taglaljam is az előterjesztést, mert a Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei felelősek a többpártrendszerre épülő demokrácia felszámolásáért, a törvénytelenségre épülő jogrend kiépítéséért, a tulajdon szabadságán alapuló gazdaság felszámolásáért, az ország eladósításáért, vagy ha egy kicsit aprópénzre váltjuk a dolgokat, akkor gondolunk az egyházüldözésekre, gondolunk Recskre, gondolunk a kitelepítésekre, gondolunk a kardoskúti pusztára, gondolunk a megbélyegzésekre, a D betűre, hogy deklasszált, gondolunk az ávóra, a spiclihálózatra, az acélszürkés munkásőrségre, a kollaboránsokra, gondolunk mindarra a disznóságra, amit itt elkövettek négy és fél vagy öt évtized alatt, hol kisebb, hol durvább formában.
Engedjék meg, hogy azt is nyomatékosan hangsúlyozzam, hogy az elvi deklaráción túlmenően ez a törvényjavaslat most már a gyakorlatban is lépett. Emlékeznek bizonyára arra, és a mai napon meg is volt a gongütés a Népszabadságban, körmös, bocsánat, Bauer Tamás írt egy cikket, aki országgyűlési képviselőtársunk volt itt, aki azt mondta, és hosszan ecsetelte - illetve bizonyára tudják, hogy a Kónya-Pető-vita még egyszer lezajlott, húsz esztendő után -, hogy a Zétényi-Takács-féle törvényjavaslat nagyon helyesen elbukott az alkotmánybírósági rostán, és hogy mit akarunk mi, köldöknézés, múltba nézés, húsz évvel a rendszerváltás után, akkor se sikerült, most se fog sikerülni, miért akarjuk. Én azt gondolom, hogy ennek a kormánynak és ennek a többségnek igenis feladata, történelmi kötelezettsége, hogy ami akkor nem sikerült, amit az Alkotmánybíróság elkaszált annak idején, szerintem teljesen méltatlanul, még akkor is, ha az általam tisztelt Sólyom László volt, aki az Alkotmánybíróság elnöke volt, ez is a történelmi tényhez tartozik - az elnök úrnak és az Alkotmánybíróságnak tulajdonképpen igaza volt, a jogállami kereteket nem…
(19.40)
De kérem szépen, azért csináltunk most új alaptörvényt, azért van új alaptörvény, mert az 1949-es alkotmány sztálinista alkotmány volt, és nyilvánvaló, nyilvánvaló, a békés forradalmi átmenettel egyidejűleg lehetetlen volt az új kereteket megteremteni, mert nem tudtunk új alkotmányt csinálni akkor. Most következett be az új alkotmány, és ebből az következik, hogy nagyon helyes az a törvényjavaslat, amelyet benyújtottunk, és amely azt mondja - a nullum crimen sine lege elvének nem megsértésével -, hogy igenis, igenis van lehetőség arra, hogy azok a bűnök ne évüljenek el, ugyanúgy, mint az ezzel kapcsolatos genfi egyezmény. És mindannyian emlékszünk arra, hogy volt itt egy nürnbergi per is annak idején, amely nagy vitát váltott ki, ma is nagy vitát vált ki a jogásztársadalomban, hogy mi volt a helyes.
És, kedves képviselőtársaim, ezzel kapcsolatban azt is hadd mondjam, hogy súlyos és komoly adóssága van a Magyar Országgyűlésnek. Nem véletlenül idéztem Bárdossy László miniszterelnököt. Bárdossy László megítélése lehet különböző. Nem is kívánok itt az ő politikai nézeteiről szólni, és egyáltalán nincs is nekem erre tudásom és tehetségem, hogy ezzel kapcsolatban véleményt nyilvánítsak. Egy dolog biztos: aki tanulmányozta a Bárdossy-per aktáit, aki ismeri az ezzel kapcsolatos iratokat, és nemcsak arra az intellektuális fölényre gondolok, amellyel Bárdossy leverte a gyalázatos Major-tanácsot, és mindenki tudta egész Európában, ahogy Márai Sándor írta, hogy egy koncepciós eljárás volt, nem erről beszélek. Hanem arról beszélek, hogy Bárdossy Lászlónak egyetlenegy bűne volt, itt az Országgyűlésben, ott a patkónál bejelentette azt az egyébként már elmondhatatlan tényt, hogy hadban állunk a Szovjetunióval. Ahogyan ő több felszólalásában elmondta, mit tehetett volna, ő volt a miniszterelnök, a vonat pedig már mozgásban volt.
Kérem szépen, megtörtént az a gyalázatos dolog, ami megtörtént. Azt hiszem, megérett az idő arra, hogy ezt is áttekintsék a művelt jogászok, hogy valóban ez az elítélés… És mondhatom a következő gyalázatot, bizonyára emlékeznek az újvidéki vérengzésre, bizonyára emlékeznek arra, hogy mi történt a magyar tábornokkal, kiadtuk, és a szerbek bestiális kegyetlenséggel kivégezték. Ez is megér egy misét, idézőjelben. És nem utolsósorban, akiért már többször fölszólaltam itt a Házban, aki a patkóban itt ült, aki a legfontosabb, az egyik legfontosabb magyar kultúrpolitikus volt, az Akadémia tagja, a kiváló történész, Hóman Bálint, akivel kapcsolatosan a mai napig nem történt meg a rehabilitáció. A Tudományos Akadémia nem fogadta vissza tagjai sorába, és ma is kényes kérdés, ahogy az egyik politikusunk nekem mondta, hogy de hát, kérem szépen, Nyugatra menekült. Könyörgök, hova menekült volna egy tisztességes magyar ember, ha nem Nyugatra; a nagyapám, meg a családunk is Nyugatra menekült - Keletre nem menekülhettünk, jöttek az oroszok. (Derültség és taps a kormánypárti padsorokban és a Jobbik soraiban. - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Vörös horda.)
Tisztelt Országgyűlés! Tehát a 2. cikk arról szól, hogy “nem tekinthető elévültnek azoknak a törvényben meghatározott, a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában Magyarország ellen vagy személyek ellen elkövetett súlyos bűncselekményeknek a büntethetősége, amelyeket az elkövetéskor hatályos büntető törvény figyelmen kívül hagyásával politikai okból nem üldöztek”. És ahogy említettem, a javaslat nem töri meg a nullum crimen sine lege elvét, csak azok a kommunista diktatúrában elkövetett bűncselekmények tartoznak a hatálya alá, amelyeket már az elkövetés időpontjában is büntetni rendelt az akkor hatályos büntető törvény, ugyanakkor pártállami, politikai érdekből a bűncselekmény üldözése még nem történt meg.
Nagyon fontos rendelkezés a 3. cikk is, tisztelt Országgyűlés. A javaslat a kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megőrzése érdekében nemzeti emlékezet bizottsága működéséről rendelkezik. Ennek feladata, hogy feltárja a kommunista diktatúra hatalmi működését, valamint a kommunista hatalmat birtokló személyek és szervezetek szerepét. Biztosan mindenki tudja, hogy voltak vagy vannak szép meg elvetélt kísérletek is arra, Terror Házára gondolok, nemcsak Budapesten van Terror Háza, hanem Hódmezővásárhelyen is van terror háza, ahol a régi elvtársak szerepelnek. És itt engedjenek megint egy lírai kitérőt, hogy milyen skizofrén állapotban vagyunk a mai napon ezzel kapcsolatosan. Bizonyára emlékeznek, bár most már közszereplőnek fog minősülni, de nyugodtan mondhatom volt politikai ellenfelemre, egy miniszterre itt a másik oldalon, V-vel kezdődött, mint Varga, de nem Varga volt, hanem egy másik nevű pasi. (Font Sándor: Vastagh.) Én nem mondtam.
A következőt tudom mondani. A miniszter úr, kérem szépen, komoly tisztséget töltött be a pártállami időkben, méghozzá a vége felé már, amikor nem volt annyira fontos, Csongrád megyei első titkár, s a többi, s a többi. A hódmezővásárhelyi terror házában a szégyenfalon foglal helyet, oda helyezték el, egy kiemelt helyen van. Szülővárosomban, Orosházán pedig díszpolgári címet kapott. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Aztán, hogy ki adta a díszpolgári címet, ez most nem tartozik ide.
Ilyenkor felvetődik az emberben a kérdés, hogy most az én politikai értékítéletem a rossz, vagy valóban az a helyes, kérem szépen, hogy egyik oldalon vagyunk szégyenpadon, másik oldalon meg díszpolgári címet kapunk. Ez is arra mutat, hogy valóban fel kell tárni a múltat, és el kell dönteni, hogy ha valaki vezető funkcionáriusa volt egy pártnak, és nem kiscserkész volt, akkor valóban lehet-e; vagy a politikai karrier továbbmegy, nagykövet, esetleg lehet, hogy még most is nagykövet valahol, mit tudom én, miért, mert jól dolgozott.
A 4. cikkel kapcsolatosan nagyon fontos rendelkezés a személyiségi jó hírnévvel kapcsolatosan, mindenki tudja, mire gondolunk, a kommunista diktatúra hatalombirtokosai közszereplőnek minősülnek, korábbi dicstelen szerepükből adódóan személyiségi jogok védelmére korlátozottabb mértékben tarthatnak igényt.
Ez nagyon fontos rendelkezés, nemcsak azért, amit az előbb elmondtam, hanem azért is, mert nyilvánvaló, hogy ez a legkevesebb, amit megérdemelnek, hogy abban az esetben, ha büntetőjogi felelősségre vonásra már nem kerülhet sor elévülés és más okok miatt, vagy nem követtek el olyan disznóságokat, akkor is a múlt feltárásakor az ő személyiségi jogaik legalább valamivel korlátozottabbak legyenek, mint azoké, akik olyan szerepet töltöttek be az elmúlt rendszerben, ami tisztességes magyar emberhez méltó, és rendben volt.
Tisztelt Országgyűlés! A 10. cikk szerint az országgyűlési képviselő megbízásának megszűnése okai közül az alaptörvény újításként rendelkezik arról, hogy a képviselői megbízás egyebek mellett akkor is megszűnik, ha egy éven keresztül nem vesz részt az Országgyűlés munkájában. Ezt az új szabályt azzal a korlátozással kell alkalmazni, hogy az egyéves határidő kezdetét az alaptörvény hatálybalépésétől kell számítani.
Ez egy lírai dolog volt a mondandómban, de most jön a következő, ami már nem lesz annyira lírai, a 11. cikk: “A Legfelsőbb Bíróság, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és elnöke jogutódja az ítélkezési tevékenység tekintetében a Kúria, a bíróságok igazgatása tekintetében az Országos Bírósági Hivatal elnöke. A Legfelsőbb Bíróság elnöke, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke és tagjai megbízatása az alaptörvény hatálybalépésével megszűnik.” Ez már nagy vitát váltott ki itt a Házban, meg fog is még kiváltani, gondolom, a következőkben is.
Azt hiszem, hogy ezt a vitát egyféleképpen lehet nyugvópontra juttatni, hogy minden idegesség megszűnjön: történjék meg a választás még ebben a hónapban, remélem, meg is fog történni, és akkor, azt gondolom, hogy minden oldal megnyugszik. Én azt hiszem, hogy mi a legdemokratikusabb, a legsokrétűbb megoldást választottuk, hisz szétvált, kétfejűvé vált a sas, ahogy szoktuk mondani, nem egy kézben van a bírói igazgatás, hanem két kézbe kerül, és a szakmai részt és a gyakorlati részt elválasztottuk egymástól. A Kúria elnöke a jogegységi döntéseket fogja meghozni, azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyek rátartoznak, és egészen más a bírói igazgatással kapcsolatos dolog, amellyel nem kell vesződnie a Kúria elnökének, kinevezésekkel, átsorolásokkal, azt majd a hivatalnak az elnöke el fogja végezni.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem kívánom részletezni, mert az idő előrehaladott, a bírói jogviszonnyal kapcsolatos rendelkezéseket, amelyek ugyan fontosak; itt a nyugdíjazásra gondolok. Talán csak kiemelném, hogy a javaslat értelmében az alaptörvénybe foglalt és a bírói kinevezéshez kötődő 30 éves életkor betöltésére vonatkozó feltétel nem irányadó azokra a 2012. január 1-jét megelőzően bíróvá kinevezett személyekre, illetve azokra a 2012. január 1-jét megelőzően kiírt pályázat alapján bíróvá kinevezett személyekre, akik az alaptörvény hatálybalépésekor még nem töltik be 30. életévüket.
Ugyancsak fontos rendelkezés az alapvető jogok biztosának intézménye, a megyei közgyűlési elnök tisztségével kapcsolatos rendelkezések, a Költségvetési Tanáccsal kapcsolatos rendelkezések, de azt hiszem, hogy ez majd a későbbiekben kifejtésre fog kerülni. Mint ahogy az is nagyon fontos rendelkezés, hogy az első általános választásra, önkormányzati választásra 2014 októberében kerül sor.
(19.50)
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Végül engedjék meg, hogy a 25. cikket is idézzem. A választójoggal kapcsolatos új rendelkezés, hogy választójoggal nem rendelkezik, aki közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt van, illetve akit cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alá helyeznek.
Fontos rendelkezés a kárpótlással kapcsolatos, amely nyilvánvaló, hogy szűkíti és az ország teherbíró képességéhez képest általam nem annyira örvendetesen, de leszűkíti, az új kárpótlási jogcímet kizárja, és nyilvánvaló, hogy jelen sanyarú helyzetünkben nem teszi lehetővé azt, hogy további kárpótlási összegek kerüljenek kifizetésre akkor, amikor az elmúlt nyolc esztendőben mérhetetlen mennyiségű adósságot halmoztak fel, a jogutód, és ennek következtében a mi mozgásterünk igencsak kicsi.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy ez a most beterjesztésre kerülő, többünk által jegyzett törvény lezárja az elmúlt, 1990-től idáig tartó két évtizedet, és az új, XXI. századot mindenki új lappal tudja kezdeni, és az iskolákban, mondjuk, a gyermekeinknek az 1956-os forradalomról és szabadságharcról nem fogja a pedagógus azt mondani még egyszer, hogy akármit mond a képviselő úr, amikor 1994-ben mondtam, én akkor is azt mondom, hogy ellenforradalom volt. Ez is a következő évekre tartozik.
Köszönöm a figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok, az LMP és a Jobbik padsoraiból.)
