KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Valóban, ma a demokrácia napja van, és a Magyar Országgyűlés egy nagyon fontos demokratikus intézmény átalakítására készül, nevesen, a választási rendszert akarjuk újraszabni. Amikor választási rendszerről beszélünk, akkor általában csak odáig jut el a párbeszéd, hogy minden fél leszögezi, nagyon különböző választási rendszerek vannak, ezek azonban mind egyformán demokratikusnak tekinthetők. Ez így valóban rendjén is volna, de azért a demokrácia és a diktatúra nem egy fekete-fehér képlet, a demokráciának ugyanis vannak formális szabályai, de van a demokráciának minősége is, és nem elég, hogy leszögezzük minden szeptember 15-én, hogy milyen fontos nekünk a demokrácia, és nem elég önmagában az, hogy a Magyar Köztársaság demokratikus keretek között működik, hanem olyan intézményeket kell létrehoznunk, és úgy kell például a választási rendszerünket is szabályoznunk, hogy a demokrácia minőségét javítani tudjuk. A demokrácia minőségének javítása azt jelenti, hogy valódi népképviseleti elv érvényesül, az állampolgárok minél szélesebb körének van lehetősége arra, hogy kifejezze a politikai álláspontját, ugyanakkor a kormányzás megfelelő stabilitással rendelkezik, és ez a kormányzás elszámoltathatóvá válik a választások végén.
Én azt gondolom, hogyha megnézzük a magyar választási rendszert, ami 1989-ben alakult, és tulajdonképpen kisebb változtatások mellett most is működik, akkor azt mondhatjuk, hogy a rendszer alapszerkezete kiállta az idő próbáját, hiszen a vegyes rendszer éppen a demokrácia különböző felfogásai között képvisel egy helyes egyensúlyt, és egyszerre képes érvényesíteni azt, hogy a választási rendszer az állampolgárok valós szimpátiáit kifejezze kellően arányos módon, illetve képes biztosítani azt a fajta stabilitást, ami a jó kormányzáshoz mindenképpen szükséges. Szerencsére az ellenzéki pártok és a kormánypártok között is egyfajta konszenzus van azzal kapcsolatosan, hogy a vegyes rendszert meg kell őrizni, azonban itt messze nincs vége a vitáknak, és engedjék meg, hogy fölhívjam a figyelmet néhány olyan, látszólag nem is annyira fontos kérdésre, ami azért alapvetően eldöntheti, hogy a magyar demokrácia minőségét javítani vagy rontani fogja az a választási reform, amit aztán a parlament elfogad.
A magyar politika sajátossága volt az elmúlt húsz évben, hogy a politikai elit bezárkózott a falai közé, és ennek megfelelően a különböző kormányok teljesítménye is romlott. A pártok hozzászoktak ahhoz, hogy nincsenek kihívóik, ami nem azért volt, mert az állampolgárok annyira szerették volna ezeket a pártokat, hanem azért, mert egy olyan jelöltállítási rendszer működik Magyarországon, ami egész Európában példátlan mértékben megnehezíti az új pártok és szervezetek elindulását, arról nem is beszélve, hogy valójában súlyosan sérti az állampolgárok adatvédelmi jogait, illetve az elmúlt időszak visszaélései alapján egyértelműen kiderült, hogy bűncselekmények egész sorozata kötődik a jelöltállítási rendszerhez. Éppen ezért, hogyha javítani akarjuk a demokrácia minőségét, és a választási rendszert ebből a szempontból akarjuk átgondolni, és nem valamifajta rövid távú hatalmi érdekeknek megfelelően, mindenképpen a parlamentnek ezen a rendszeren változtatnia kell.
Egy másik, látszólagos részletkérdés az egy vagy két forduló kérdése. A jelenlegi rendszer kétfordulós. Ha a legjobb érveket akarnám fölhozni a második forduló szükségessége mellett, akkor valószínűleg Orbán Viktort kellene idéznem, aki a 2002-es választás második fordulója előtt a Testnevelési Főiskolán hosszasan érvelt a második forduló mellett. Nyilván az ő érvei akkor egy aktuális politikai helyzetnek szóltak, az én érveim azonban a demokrácia minőségével kapcsolatosak. A második forduló ugyanis az az intézmény, ami képes megvalósítani azt az igényt, hogy az arányosság és a kormányzati stabilitás egyszerre érvényesüljön, mégpedig azáltal, hogy az első forduló felméri a pártok közötti erőviszonyokat, ahol a szavazók őszintén szavazhatnak a számukra legkedvesebb pártra, ugyanakkor egy világos helyzetet alakít ki a pártok számára azzal kapcsolatosan, hogy milyen koalíciók esélyesek arra, hogy stabil kormányzati hátteret nyújtsanak egy parlamenti többséggel.
(9.10)
A választók ebben az esetben már a második fordulóban valódi és mindenki számára világos kormányzati alternatívák közül választhatnak, ezekre adhatják a szavazatukat, és ezek a koalíciók az elmúlt időszakban meglehetősen stabilan, ha visszatekintünk, mondjuk, a két évvel ezelőtti időpontra, talán a fideszes képviselők szerint túlságosan is stabilan működtek.
Nagyon fontos az, hogy ebben a kérdésben ne jussunk el odáig, mint az alkotmányozási vitában, hogy az ellenzéki pártok egy része kénytelen volt még a vitát is elkerülni, mert nem voltak meg a legitim feltételei. Az LMP továbbra is nyitott arra, hogy konszenzust találjon a kormánypártokkal, azonban csak olyan változtatásokat fogunk tudni támogatni, amelyek javítják a demokrácia minőségét (Az elnök csenget.), és reméljük azt, hogy szeptember 15. a demokrácia napja és nem emléknapja lesz Magyarországon.
Köszönöm szépen a figyelmet.
