DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS,
DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ami előttünk fekszik, az a selejt bosszúja, és tulajdonképpen igazság szerint arra kellene javaslatot tenni, hogy a jövőben a házelnök a Ház tekintélyének sérelme miatt bírságot szabhasson ki az olyan előterjesztőkre (L. Simon László: Jaj!), akik előterjesztenek egy törvényjavaslatot, amely még hatályba sem lép, ki sincs hirdetve, és máris hozzá kell nyúlnia a Háznak, mert arra nem voltak képesek, bár van egy államtitkársági apparátus is mögöttük, hogy felmérjék az adott törvényjavaslat várható hatásait.
Ráadásul arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy törvény is kötelezné egyébként az előterjesztőket, hogy úgy hozzanak ide törvényjavaslatot, hogy világos hatástanulmányokat látunk. Nem láttunk hatástanulmányokat akkor sem, amikor a következő generációkat adósságba verték a paksi hitelszerződéssel kapcsolatban. Rejtegetik ezeket a hatástanulmányokat. Az egy dolog, hogy önöket az olyasmi nem zavarja, hogy fogalmuk nincs arról, mire nyomják meg a gombot, de az ország számára ez sokba kerül. A reklámadótörvénnyel kapcsolatban is elvárható lett volna, hogy L. Simon László vagy mások egyrészt ne képviselőként, kormányzati emberként hozzák ide ezt a törvényjavaslatot… (L. Simon László: Na, na!) Hagyjuk már ezt a bábozást, képviselőtársam, hagyjuk már ezt a bábozást! Önök pontosan azért játszadoznak azzal, hogy képviselői jogukkal élve benyújtanak ilyen önálló indítványokat, hogy ne kelljen a kutyával sem egyeztetni, és ne lehessen számon kérni, hogy hol vannak a hatástanulmányok!
Tisztességes kormány úgy hoz be egy adótörvényt, hogy világosak a piaci hatások (Novák Előd: Ja!), ráadásul egy szektorális adótörvényt, azonkívül pedig világosak a költségvetési hatások. Az a helyzet, L. Simon képviselőtársam, hogy önöknek fogalmuk nincs arról, hogy magának az eredeti reklám-adótörvénynek pontosan milyen piaci hatásai lesznek. Van egy vélelmezett piaci hatás, és ezért van ez a mostani fúrása-faragása is ennek a törvényjavaslatnak, hogy az RTL-t térdre kényszerítsék. Ha ez piaci hatás, ha ezt hatástanulmánynak tekinthetjük, akkor visszavonom azt, amit az előbb mondtam. De a költségvetési hatások vonatkozásában fogalmuk nincs arról, hogy ennek milyen hatása lesz, mennyi bevételre számíthat a kormány. Szégyen, gyalázat, és tulajdonképpen azt kellene kérni a házelnöktől, hogy bírságolja meg L. Simon Lászlót, mert az ilyen típusú törvényjavaslatok a Ház méltóságát jelentős mértékben sértik.
Tisztelt Országgyűlés! Már az eredeti reklámadó-törvényjavaslatnál elmondtuk azt, hogy egy reklámadót az LMP támogatna, „a szennyező fizet” elvével összhangban áll az, ha az országban létezik a reklámszektorra kivetett adó. Igen, mert egy reklámadóval lehet egyrészt a túlfogyasztást visszafogni, másrészt pedig a reklámozás káros társadalmi, környezeti hatásait egy reklámadóval lehetne mérsékelni. De természetesen ebben az esetben egy reklámadóra, nem pedig médiaadóra lenne szükség, egy olyan reklámadóra, amely a reklámpiacra vonatkozik és a reklámpiacot szabályozza. Egy olyan reklámadót lehetne támogatni, ahol világosak a várt piaci, költségvetési és társadalmi, környezeti hatások; egy olyan reklámadót lehetne támogatni, ahol, ahogy az előbb Novák képviselőtársunk is utalt rá, világos például az, hogy a várt bevételt mire fordítják.
(11.50)
Ha világos az, hogy a várt reklámadó bevételét - vagy most médiaadóbevételről beszélhetünk - olyan célokra fordítják, amelyek egyébként kiegyensúlyozzák a reklámozás káros hatásait, akkor azt gondolom, lenne miről beszélnünk. Szó nincs erről! Az a pénz, amit beszednek, befolyik a közösbe, és ki fogják osztani szépen a haveroknak, úgy, ahogyan azt szokták. (L. Simon László: Na!) Ez működik! Itt a különbség az, hogy például a magánnyugdíjpénztári befizetések államosításával kapcsolatban hova tűnt az a 3000 milliárd forint, a mai napig nem tudjuk, elfüstölték. Egy szektorális adónak úgy van értelme, ha világos az, hogy az az adóbevétel, ami befolyik az államkasszába, milyen célokat fog szolgálni, magának a kivetett adónak mik a hatásai egy adott piacra nézve, illetve költségvetési szempontból, és a befolyt bevételt egyébként milyen társadalmi célokra kívánja a kormányzat fordítani. Erről egy vakhangot nem hallottunk az elmúlt hetekben.
Tisztelt Országgyűlés! Elhangzott részben L. Simon államtitkár úrtól, részben másoktól néhány olyan cél, amit természetesen akár támogatni is lehetne, mert miért ne; vessünk ki reklámadót azért, hogy mondjuk, azt a szennyezést, amit a reklámpiac okoz, valamilyen módon mérsékelni tudja az állam. Természetesen önök nincsenek abban az erkölcsi helyzetben, hogy erre hivatkozzanak, L. Simon államtitkár úr, hiszen milyen szennyezést akarnak önök mérsékelni, milyen negatív hatásokat akarnak akkor mérsékelni, amikor egy Andy Vajnát tesznek meg a magyar filmipar élére kormánybiztosként, egy Andy Vajnát, akinek kifolyatnak a közös kasszából több milliárd forintot arra, hogy hollywoodi produkciókat gyártson. Erre fordítják önök az adófizetők pénzét, hogy a gagyi amerikai terméket állítsák elő, és utána idejönnek egy reklámadó-törvényjavaslattal, hogy a magyar kultúrán, illetve a reklámozás negatív hatásain segítsenek. Hagyják már a süket dumát! Teljesen világos, hogy ez a törvény nem a fenntarthatóságot szolgálja, nem „a szennyező fizet” elvén alapul, hanem ez a törvény nettó hatalmi érdeket szolgál. A konkrét törvényjavaslatnak egyetlenegy célja van, hogy az RTL Klubot térdre kényszerítsék. Elmondtuk azt, hogy személyre szabott törvényt sem korábban, sem most nem tudunk támogatni, függetlenül attól, hogy egyébként a mögöttes célok akár támogathatók is lennének.
Kettő. Önök hivatkoznak arra is, hogy különböző cégek, külföldi tulajdonban álló, de Magyarországon bejegyzett cégek ne bújhassanak ki az adófizetési kötelezettség alól. Helyes! Ezt a jogalkotói célt akár támogatni is lehetne. De az a helyzet, hogy megint nem őszintén beszélnek, illetve főként nem őszintén cselekednek. Ami a multicégek működése során az elmúlt 25 évben jelentős mértékben károsította a magyar nemzetgazdaságot, az az úgynevezett transzferárazás; az, amikor az itteni leányvállalatok különböző ügyleteket kötnek a külföldi tulajdonos tulajdonában álló, mondjuk, Luxemburgban vagy a Csatorna-szigeteken bejegyzett egyéb vállalkozásokkal, megbízási szerződéseket és egyebeket, és így folyatnak ki hatalmas jövedelmeket a magyar államkasszából; mesterségesen, mondjuk, veszteségessé tesznek vagy nem tesznek túlságosan nyereségessé egy-egy itteni vállalkozást. Ezzel lehetne foglalkozni. Ehhez képest azt látjuk, hogy a minapi törvénymódosítás lehetővé teszi, hogy az állammal, önkormányzatokkal üzletelő vállalkozások ne tartsák be a transzferárazásra vonatkozó követelményeket. Magyarul, akik a narancsos oligarcháknak, fideszes döbrögiknek kedveskednek, azokra a transzferárazás visszaszorítására vonatkozó szabályok nem fognak vonatkozni. Tehát az az indokuk, hogy önök azért hozták ide ezt az előbbi reklámadótörvényt, illetve a jelenlegi módosítást, mert önök valamilyen módon meg akarnák fékezni azt, hogy a multicégek kivigyék innen adózatlanul a jövedelmet, ez a hivatkozásuk természetesen hazug. Mert ha őszinte lenne a szándék, akkor nem hoztak volna ide nemrégiben egy olyan törvénymódosítást, amely az állammal, önkormányzattal üzletelő vállalkozások esetén könnyítene a transzferárazásra előírt követelményeken.
L. Simon képviselőtársunk a törvényalkotási bizottsági ülésen beszélt arról is, és szintén egy olyan érvet hozott, ami akár elfogadható lenne, hogy a reklámtortából - miközben a reklámtorta, tudjuk pontosan, nem növekszik, ezért is kérdéses, hogy maga a törvény időpontja helyes-e vagy sem -, tehát a legalábbis nem növekvő reklámtortából egyre nagyobb hányadot hasítanak ki olyan vállalkozások, mint a Google és a Facebook, amelyek nem Magyarországon bejegyzett vállalkozások, külföldön bejegyzett gigacégek, multinacionális nagyvállalatok, és ráadásul, ha továbbviszem ezt a logikát, hogy egyre nagyobb hányadot hasítanak ki a magyar reklámtortából, akkor ez probléma akkor is, ha nem lenne reklámadó, hiszen ha nem lenne reklámadó, akkor is az van, hogy ezek a nagy világcégek gyakorlatilag a Magyarországon bejegyzett, Magyarországon adózó vállalkozások jövedelmezőségét szorítják vissza. Hogy ezeket a nagy világcégeket valamilyen módon adózásra kényszerítsük, ezt indokolta államtitkár úr a Törvényalkotási bizottság ülésén. Ezt szintén helyeselni lehetne - de megint csak az a kérdésem, L. Simon képviselő úr, hogy hol van itt a hatástanulmány. Hol vannak azok a közgazdasági számítások, amivel alá tudják támasztani azt, hogy akár egy 25 ezer forintos, de főleg egy 2 milliós értékhatárnál lesz annyi veszteség, mondjuk, a Facebook vagy a Google oldalán, hogy a homlokukhoz csapnak, térdre kényszerülnek, és ideballagnak tárgyalni a Kossuth tér 1-3.-ba, a Miniszterelnökségre, hogy akkor talán mégis fizetnénk adót a magyar államkasszába? Ezt honnan gondolta, képviselő úr? Honnan gondolta, hogy van egy ilyen sáv, ahol ezeket a gigacégeket térdre lehet kényszeríteni?
Ezzel szemben én viszont azt gondolom, hogy Magyarországon a magyar törvényhozás nagyon nehezen tud olyan szabályt alkotni, aminek olyan közgazdasági hatása lenne egyszerűen az ország mérete szempontjából, ami ezeket a gigavállalkozásokat térdre kényszeríthetné. Az a helyzet, államtitkár úr, hogy erre egyetlenegy lehetőség lenne, ennek az egyébként nagyon is helyes célnak a kiváltására, és ezt úgy hívják, hogy adóharmonizáció az Európai Unión belül. Ha az Európai Unión belül van egy erős adóharmonizáció, akkor térdre lehet kényszeríteni ezeket a multinacionális nagyvállalatokat, amelyek sok esetben élősködnek az egyes társadalmakon, élősködnek a környezeten. De ma az Európai Unión belül az adóharmonizáció legnagyobb ellenségét úgy hívják, hogy Orbán Viktor. Ez a helyzet. Innentől kezdve az az álláspont, hogy azért kívánnak Facebookon vagy Google-on hirdető vállalkozásokat megadóztatni, hogy így közvetve magyarországi adózásra kényszerítsenek nagyvállalatokat, azt gondolom, ez tökéletesen nevetséges. A korábbi 25 ezres határ, ami az eredeti javaslatban szerepelt, nyilvánvalóan a magánszemélyeket, illetve a kisvállalkozásokat sújtaná anélkül, hogy egyébként akár csak ez a 25 ezres határ is megállapodásra kényszerítené ezeket a nagyvállalatokat. Ha L. Simon képviselő úr ezzel nem ért egyet, akkor nagyon kérem, most tárja a Ház elé, kérjen szót, tárja a Ház elé azokat a hatástanulmányokat, amelyek igazolják azt a felvetését, hogy bizony létezik olyan sáv, aminél már nem éri meg elbújnia, mondjuk, a Facebooknak vagy a Google-nak a magyar adózási szabályok elől. Nincs ilyen hatástanulmány, legalábbis a Törvényalkotási bizottság előtt, illetve most üléskezdés előtt semmi olyan hatástanulmányt nem mutatott be államtitkár úr, ami igazolná azokat a piaci hatásokat, amelyekkel ön a törvényjavaslat kapcsán számol.
Összességében pedig azt gondolom, hogy nem egyszerűen tisztességtelen személyre szabottan vagy akár jogi személyre szabottan jogot alkotni. Az a helyzet, hogy abban az esetben, hogy ha betolnak egy adótörvényt a Ház elé, elfogadja az Országgyűlés, majd ezek után egy héttel, pár nappal később a sajtó felhívja az önök figyelmét arra, hogy bizony van olyan vállalkozás, amelyik könnyedén ki tud bújni az adófizetési kötelezettség alól, és utána gyorsan csinálnak egy törvénymódosítást, ez azt jelenti, hogy önök alkalmatlanok az ország kormányzására. Ha önök felelősen kormányoznának, akkor nem is állna elő olyan helyzet, akár RTL-ről beszélünk, akár reklámadóról, akár más típusú adóról és adóalanyról, hogy a törvény elfogadása után a sajtó hívja fel az önök figyelmét arra, hogy van még számtalan kiskapu, amit be kell zárni. Ez a selejt bosszúja, ami itt fekszik előttünk, a Fidesz tökéletes alkalmatlanságának az ékes bizonyítványa. Így egy országot nem lehet felelősen kormányozni, államtitkár úr, hagyjuk már abba ezt a szórakozást, hogy itt frakciókormányzás van! Ön, államtitkár úr, két sorral hátrébb ül, és azt mondja, hogy nem ér a nevem, én egy egyszerű képviselő vagyok, énnekem nincs olyan felelősségem, hogy hatástanulmányt kellene készíteni, piaci hatásokról kéne nyilatkozni. Ez nem igaz, államtitkár úr, ön egy miniszterelnökségi államtitkár, a kormány legfontosabb miniszterének az első helyettese, kutya kötelessége olyan törvényjavaslatot beterjeszteni, aminek a várt költségvetési, piaci hatásaival, és ha reklámadóról beszél, akkor a várható társadalmi, környezeti hatásaival tökéletesen tisztában van.
(12.00)
És hogyha mégis olyan helyzet adódik, hogy a törvény elfogadását követő egy héttel kiderül az, hogy számos kiskaput nyitva hagytak, akkor hiába bújik a képviselői minősége mögé, ilyen esetben önnek kutya kötelessége lenne lemondania. Egészen egyszerűen azért, mert ha olyan törvényjavaslat jön be a Ház elé, ahol a törvény elfogadását követően derül az ki, hogy itt kiskapuk maradtak, akkor az azt jelenti, hogy az előterjesztő, ha történetesen kormányzati vezető, nem alkalmas a feladata ellátására. Tessék olyan törvényjavaslatokat idehozni, főleg olyan adótörvényeket idehozni, amelyeknek a várható hatásával legalább önök tisztában vannak, és esetleg megtisztelik az Országgyűlést és az ország közvéleményét is, hogy elmagyarázzák azt, hogy egy ilyen törvénymódosításból ilyen és ilyen piaci költségvetési következmények várhatók. Önök ezt nem tették meg sok ezer milliárd forint esetében a paksi hitelszerződésnél, nem teszik meg a várhatóan 9, 10, 11, ki tudja, hány milliárdos bevételt produkáló reklámadó, valójában médiaadó-törvény esetében sem.
Összegezve: ez az adótörvény egyrészt a selejt bosszúja, a korábbi hibájukat próbálják kijavítani. Láttunk már ilyet, ugye az egyháztörvény kapcsán Semjén Zsolt azt mondta, hogy ez egy jogalkotási remekmű, majd utána vagy háromszor hozták ide. (Mirkóczki Ádám: Négyszer!) Négyszer, bocsánat! Itt kijavít Mirkóczki képviselőtársam, négyszer hozták ide.
Most körülbelül ugyanitt tartunk. Ha majd a jövő héten megírja egy portál, hogy még maradt hiba, akkor, gondolom, még szeptemberben is találkozni fogunk ezzel a törvényjavaslattal. Köszönöm szépen. (Taps az LMP és az MSZP soraiból.)
