NOVÁK ELŐD,
NOVÁK ELŐD,
NOVÁK ELŐD, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Bár kissé sajnálom, hogy a KDNP ehhez a kérdéshez sem kíván hozzászólni. Abban egyet kell értsek L. Simon László előterjesztésével, illetve annak az itteni indokolásával, hogy lehet országgyűlési képviselőket nevetséges helyzetbe hozni; itt nyilván magára utalt, csak szerényen nem kívánta magát megnevezni, de nevezzük meg, és nem azért, mert az ő nevetségessé tétele miatt van bármiféle aggodalom bennem, hanem azért, mert azt gondolom, ezáltal maga az Országgyűlés is nevetségessé válik. Ha kivételes eljárásban tárgyalhat egy olyan javaslatot, aminek még az előterjesztője sem tudja, hogy mi az érdemi, lényeges tartalma, az nem méltó az Országgyűlés eljárásához.
Értjük, hogy a javaslat célja, hogy az adóelkerülést kiküszöböljék, azonban ezért úgy módosítják a nemrég elfogadott törvényt esetenként, hogy a már elfogadott, de még hatályba nem lépett szöveget írják át, amely azonban az alkotmánybírósági gyakorlat szerint a jogbiztonságot is veszélyezteti.
Eleve a személyre szabott törvényhozást a Jobbik Magyarországért Mozgalom mindig is ellenezte, és azt gondolom, az, hogy kivételes eljárásban tárgyalnak egy törvényjavaslatot, amit lényegében egy cégre, vállalkozásra - még ha multicégre is - szabnak, semmiképp sem elfogadható és támogatandó eljárás, miközben egyetértünk azzal, hogy szükség volna az adóelkerülést valóban kiküszöbölni, hiszen erre már a korábbi, még hatályba nem lépett törvényjavaslat vitájában is fölhívtuk a figyelmet, mindhiába. Más kiskapukra is fölhívtuk a figyelmet akkor, sajnos, akkor is hiába.
Sőt, a Jobbik Magyarországért Mozgalom 2009-ben javasolta először a főként közvetve és közvetlenül is a multicégeket sújtó reklámadó bevezetését, amellyel nem egy újabb sarcot akartunk kivetni, hanem a szennyező fizet elve alapján a kulturális környezetszennyezés költségeit kívántuk az érintettekkel megfizettetni. A kormánypárt javaslata sajnos a mi elképzeléseinktől néhány pontban, számos pontban különbözik, de alapvetően üdvözöljük, hogy egyáltalán ez valamilyen formában megvalósulhat.
Azért hadd emlékeztessek arra - ha már napirendre sajnos itt nem is kerülhetett a Jobbik korábbi, konkrét javaslata -, hogy a Jobbiknak két tervezete volt ezzel kapcsolatban. Ezt azért tartom szükségesnek elmondani, mert sokszor L. Simon László is, amikor szorul a hurok, a Jobbikra hárítja ezt a felelősséget némely nyilatkozatában, hogy a Jobbik nyomására már valamit itt lépni kellett, de hát azért a Jobbik nem egészen ezt akarta. Az eredeti tervünk csupán a médiaszolgáltatókra vonatkozó különadó volt, ami sávos formában, objektív szempont szerint meghatározott, társadalmilag értékesebb és hasznosabb tartalmakat semmilyen vagy pedig alacsonyabb adókulccsal ilyen értelemben támogatta, a kevésbé értékeseket és károsokat pedig magasabb adókulccsal büntette volna.
Az elmúlt években is többször javasolta a Jobbik a főként a multicégeket sújtó reklámadó bevezetését. Először 2010. október 25-én szavazta le az Országgyűlés plenáris ülése - maga L. Simon László is nemmel voksolt itt a plenáris ülésen - azt a javaslatot, amely lényegében mára pedig megvalósult, olyannyira elfogadták, hiszen egyetlenegy mondat volt a javaslatunk, amit Mirkóczki Ádám képviselőtársammal benyújtottunk, ez így hangzott: a médiatartalom-szolgáltatók reklámbevételéből származó jövedelmükre kivetendő különadó rendszerét törvényben rendezi az Országgyűlés.
Erre L. Simon László nemet mondott, hogy az Országgyűlés rendezze. Tehát nem a Jobbikra bízta itt bárki a törvényhozást, az Országgyűlésre bíztuk volna, erre 2010-ben nemet mondott maga L. Simon László is. Ezek után mi üdvözöltük, a nemzeti ellenzék legalábbis üdvözölte azt, hogy tavaly a kormány belátta, hogy erre mégis szükség van, és közzé is tette a reklámadóra vonatkozó javaslatát, bár azért fájó volt, hogy csak az EU nyomására voltak hajlandóak meglépni azt, és az egymillió magyar embert képviselő Jobbik javaslatát nem fontolták meg.
Ugyanez történt egyébként korábban a médiatörvénnyel is sok más egyéb mellett - hogy csak egyik saját szakterületemről említsek egy példát -, hiszen 2011 márciusában olyan uniós módosításokat fogadtak el, melyek egy részét korábban hiába nyújtottuk be itt módosító javaslatként, nem fogadták meg azt, ha az egymillió magyar embert képviselő Jobbik javasol valamit.
A magyar nemzet kulturális szabadságharcának része a kereskedelmi médiumok, főként a két nagy televíziós társaság megregulázása. Most persze csak azt hazudják, hogy épp a legtöbb nézőt vonzó műsoraikat szüntetik meg, de tavaly még a hazánkból való kivonulásukkal is riogattak, ami mellesleg szerintem komoly eredmény volna, hiszen utat nyitna a színvonalas televíziós szórakoztatás, többek közt történelmi magyar játékfilmek, sorozatok gyártása előtt, mely elől eddig sajnos elzárkózott a mostani és az előző kormányzat is. A közmédia nézettségének növekedése abban az esetben pedig ráadásul a reklámbevételek növekedésével is járna, ezért sem lett volna szabad tavaly meghátrálnia a kormánynak a kereskedelmi médiumok riogatásától.
Ami pedig az ellenzék balliberális részét illeti, szerintük inkább a tűrőképességük határán álló magyar embereken kéne folytatni a megszorításokat. A Jobbik korábbi javaslatához hűen csak annyi könnyítést adna a reklámadó kapcsán - ami persze nehezen illeszthető bele ebbe a koncepcióba, de azért érdemes elmondani, hogy a Jobbik javaslata annyiban is különbözött -, hogy például a társadalmilag hasznos világképet sugárzó vagy hasznos világképet is sugárzó hirdetések esetén, hiszen alapvetően nyilvánvalóan reklámcélt szolgál, de azért van társadalmi felelőssége is egy reklámnak, például, ha egy joghurtreklám szépnek, jónak mutatja be a nagycsaládos életmódot, szemben, mondjuk, az egykézéssel, annak igenis van társadalmi célú üzenete is. Ha nem is minősítjük ezt alapvetően még társadalmi célú hirdetésnek, de a reklámadó akár sávos formában való bevezetésével ilyen esetben lehetett volna adott esetben felmentést adni.
Emlékeztetnem kell Varga Mihály nemzetgazdasági miniszternek itt pont egy éve, ugyanígy a nyári szünet előtti utolsó napon napirend utáni felszólalásomra adott válaszára. Szokatlan módon megvárta a napirend utáni felszólalásokat, és szükségét érezte, hogy a reklámadó melletti felszólalásom ellen tiltakozzon. Idézem: „a magyar kormány most azt mérlegelte, hogy ennek az adónak a bevezetésére szükség van-e vagy nincs” - mondta Varga Mihály épp egy éve itt a plenáris ülésen. És idézem még: „a költségvetés nem teszi szükségessé, hogy egy ilyen adó bevezetése megtörténjen”: Most kérdezhetném, hogy mi változott, persze lehet hivatkozni arra, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik; megszoktunk már hasonló, semmitmondó érveket, mégis ez annak volt a jele, hogy a kormány továbbra sem akarta a multicégeket jobban terhelni, sőt egyértelművé vált, hogy a kormánynak a reklámadóval kapcsolatos törvényjavaslata csak azt szolgálta, hogy zsarolják az érintett kereskedelmi médiumokat, hogy még kormánybarátabbak legyenek; persze végül paktumot kötöttek, legalábbis tavaly, a Fidesz a TV2-nek a Simicska Lajos és Nyerges Zsolt fémjelezte cégbirodalom általi felvásárlása nélkül is növelni tudta a befolyását.
Tartalomszabályozás lényegében továbbra sem lesz, ezt sajnos ki kell mondani, így a Jobbikra vár a kereskedelmi médiumok megregulázása, hiszen eddig következmények nélkül maradhattak a törvénysértéseik, akármilyen társadalomromboló műsort vagy, mondjuk, súlyosan kiegyensúlyozatlan híradást sugároztak, legjobb esetben is egy ejnye-bejnyével be kellett érnünk.
De gondolhatunk a reklámhangerővel kapcsolatos sorozatos és lényegében következmények nélküli vagy néhány tízezer, néhány százezer forintos bírság esetére azokban az esetekben is, amikor súlyosan és visszaeső módon megtörtént a túlzott reklámhangerő használata. Tehát nagyon sok törvénysértés következmények nélkül maradt és maradhat ezután is, hiszen a csak fideszes tagokból álló Médiatanácstól sajnos az eddigi tapasztalat alapján nem várhatunk a jövőben sem hatékony fellépést.
(11.40)
Varga Mihálynak az az érve, hogy nincs szükség további bevételekre, azért is elfogadhatatlan, mert közben állami forráshiány miatt nem kerülhetett napirendre például hazánk legnagyobb problémájának, a demográfiai katasztrófának az orvoslására kidolgozott, akár csak kormányzati javaslatcsomag, hogy most ne is menjek messzebbre. Érdemes még felhívnom a figyelmet arra is, amit az előterjesztő elmulasztott, pedig elvileg házszabály kötelezné, hogy bemutassa a becsült társadalmi-gazdasági hatásait egy ilyen javaslatnak. (L. Simon László: Megtörtént az előzőnél!)
Ezért hadd idézzem, amit én már korábban megtettem, és be is nyújtottam az Országgyűlésnek indoklásként korábban a reklámadóval kapcsolatban, miszerint az Iránytű Intézet reprezentatív felmérése szerint a választópolgárok döntő többsége támogatná a reklámadó bevezetését - ez egy egy évvel korábbi felmérés, de azt gondolom, ma is helytálló lehet -, több mint kétszer annyian helyeslik, mint ahányan elutasítják. Ez azért is figyelemre méltó, mert általában az adókat zsigerből ellenzik az emberek.
Álságos szerintem a rendkívül befolyásos média- és üzleti köröknek az az összefogása, tiltakozása, amit itt a reklámadó kapcsán láthattunk, miközben egy hangjukat nem hallottuk akkor, amikor az Európai Unió vagy talán egész Európa legmagasabb áfakulcsát vezették be Magyarországon. Bármikor, amikor a kisemberek érdekeiről volt szó, nem lehetett hallani a tiltakozásukat.
A korábbi javaslatban, amint azt már akkor is jeleztem, kiskaput jelentett, hogy a félmilliárdos árbevételig adómentesek az alanyok, azaz ha mondjuk, 490 millió forintos árbevételű testvérvállalatokra szedik szét a mostaniakat, mondjuk, területi alapon, akkor megússzák az egészet. (L. Simon László a fejét ingatva: Nem így van!) L. Simon László akkor és most is csóválja a fejét, pedig a kis cégekkel ezt meg lehet csinálni. (L. Simon László: Nem így van!) Világos, hogy az RTL Klubnál nem. Ha csak abban gondolkodik, ha mindig csak az RTL Klubban gondolkodik (L. Simon László: Úgy látszik, te nem olvastad el!), akkor lehet, hogy nem, mert mondjuk, a médiaszolgáltatási jogot egy jogi személy birtokolja, de mondjuk, egy Sanoma szétszedheti a céget, és jó eséllyel, mondjuk, a Ringier és az Axel Springer is. Persze a látszólag veszteséges médiumokat jutalmazó korábbi módosító javaslatok miatt értelmetlenné vált ez az egész, az RTL Klubot leszámítva, mely most már ezzel sem fog tudni élni, de alapvetően nyilvánvalóan törekedhettek volna arra, hogy veszteségesek legyenek, és minél kevesebbet fizessenek. Persze az RTL-re az újabb törvényszabás után ez szintén nem vonatkozik. A Ringier és az Axel Springer még nem egyesült, a GVH-nak tudomásom szerint még rá kell bólintania, de az NMHH már engedélyezte. Nem lepne meg, ha a törvényjavaslat, illetve most már törvény miatt végül mégsem egyesülnének, sőt azt sem tartom teljesen kizártnak, hogy ez áll a benyújtás hátterében egyik okként.
Végül engedjék meg, hogy szót emeljek a reklámadó felhasználása szempontjából is. Mert sajnos, úgy tűnik, nem eshet szó az Országgyűlésben kellő súllyal az ingyen internet bevezetéséről. Pedig ezzel kapcsolatban korábban úgy érveltem, és nagyon örülök, hogy megfogalmazta véleményét L. Simon László egyfajta párhuzamos indoklásként is Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter felé fordulva, hogy bizony jogos a Jobbik felvetése abban a tekintetben, hogy ha nem változtat a rendkívül magas internethasználati díjakon és nem törekszik annak csökkentésére, akkor nagyon komoly versenyhátrányba fog kerülni. Ezt mondta az előterjesztő L. Simon László, amikor legutóbb érveltem az ingyen internet bevezetése mellett. Ezért bátorkodom, mivel sajnos akkor is csak a zárszavában szállt velünk vitába, illetve egészített ki, amiben egyetértettünk, most folytatni az e mellett való érvelésemet és újabb témafelvetésemet, még akkor is, ha jelenleg a kormány egyetlenegy képviselője, még a rekordszámú, már százat is elérő államtitkár közül egyetlenegy sem tartózkodik benn a helyén. (Balla György: Nem igaz! - L. Simon László: Hárman is! - Tállai András: Van itt több államtitkár is!) Hiszen ahogy látjuk, a bársonyszékekben egyetlenegy képviselő sem ül ilyen értelemben, a vonatkozó előírásokat is megszegve. (L. Simon László: Hárman ülnek itt!)
Én azért mégis, ha csak a jegyzőkönyv kedvéért is, de elmondanám, hogy az ingyen internet miért fontos, és miért lett volna jó megszavazni szintén csak azt az egyetlenegy mondatos javaslatunkat, miszerint a reklámadóból származó bevételt az alapvető szintű lakossági internetszolgáltatás ingyenessé tételére kell fordítani. Azért nyújtottuk be módosító javaslatként a reklámadó bevezetésekor, mert az NMHH-nak itt az Országgyűlésben legutóbb tárgyalt éves beszámolója szerint az Európai Unióban Magyarországon a harmadik legalacsonyabb a mobil szélessáv-penetráció, tehát a szélessávú mobilnetet rendszeresen, legalább havonta használók aránya. Nem is véletlenül, hiszen Magyarországon az internet-hozzáférés bruttó mediánára 54 euró volt e jelentés szerint, ami a nyugati tagállamok mediánárának több mint kétszerese. Nyilvánvalóan nehéz összehasonlítani a különböző mértékű internetszolgáltatásokat, de ha ilyen középutasat veszünk, akkor ezt láthatjuk. Sőt, ha a jövedelmi viszonyokat is tekintjük, akkor azt láthatjuk, hogy mondjuk, Dániához képest Magyarországon 2200 százalékkal drágább az internethasználat díja. Hiszen ott a nettó átlagbér 4000 euró fölött van, Magyarországon pedig 500 euró alatt van. Ez nyilvánvalóan a legszélsőségesebb példa, de mégis jól mutatja, hogy nagyon-nagyon nagy fejlődésre volna szükség.
Ezért arra kérem önöket, fogadják meg az ingyen internet bevezetésére vonatkozó javaslatunkat. Ha most itt a reklámadó bevezetésénél nem is fogadták meg, de általában ezt a kérdést nem lehet eltussolni, ezzel a kérdéssel foglalkozni kell, különben - hogy az előterjesztőt idézzem - nagyon komoly versenyhátrányba fog kerülni Magyarország. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
