DR. SZÉL BERNADETT,
DR. SZÉL BERNADETT,
DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ismét kaptunk egy salátatörvényt a ciklus zárására, aminek kifejezetten a 4. pontjához szeretnék hozzászólni, már csak azért is, mert egy nagyon rövid szómódosítással, pár szó betoldásával egy teljesen új világképet rajzoltak fel előttünk.
Itt az látszik, hogy önök úgy gondolják, hogy a mindenkori kormánynak a kötelessége lesz az, hogy a közfoglalkoztatást megszervezze, és ebben a Belügyminisztériumnak mint olyannak kulcsszerepet szánnak. Mielőtt belemennék a részletekbe, szeretném leszögezni, hogy ez a terület nem most került a Belügyminisztériumhoz; (Dr. Kontrát Károlyhoz:) gyakorlatilag egy, a Horthy-rendszerben alkalmazott elv alapján már 2012-ben megkapták önök. Ennek az égvilágon semmi értelmét nem látom. Azt gondolom, hogy az NGM-ben kellene lennie. Az egész területnek a foglalkoztatás- és a szociálpolitika valamifajta ötvözetében kellene működnie, és nagyon szerencsés lenne, ha egy miniszter tudná ezt az egészet befolyásolni.
Így ráadásul ennek az egésznek megvan az a nagyon visszás bukéja, hogy itt egy olyan foglalkoztatáspolitikai eszközről beszélnek önök, amit kifejezetten a büntetőpolitikába oltottak. Ez látszik is. Minden személyeskedést el szeretnék kerülni, de dandártábornokok meg tűzoltóparancsnokok irányítása alatt működik ez az egész rendszer, ami nagyon nem olcsó. Azt tehát látni kell, hogy amikor ezt elkezdték, azt hiszem, 64 milliárd volt a költségvetési ráfordítás, most, 2014-ben már 230 milliárdnál tartunk.
Ráadásul a rendszer hatékonysága iszonyatosan alacsony, erre vissza fogok térni később, de előtte el szeretném mondani, hogy mi a problémám azzal, amit a törvénybe most beleírnak. Gyakorlatilag beiktatják azt a törvénybe, hogy a mindenkori kormánynak kötelező lesz szervezni a közmunkát, mégpedig azért, hogy a munkanélküliséget csökkentse.
Azzal egyetértek, hogy a közmunka mint lehetőség átmeneti jelleggel, olyan térségekben, ahol nincs más foglalkoztató, jó, ha jelen van. De ami Magyarországon most zajlik, teljes ámokfutás; tehát most már odáig jutottunk, hogy Lázár János önjelölt foglalkoztatáspolitikus körbeturnézza a vidéki Magyarországot, és azt mondja, hogy itt teljes foglalkoztatás lesz pár éven belül, amit ő, ha jól értem, 3 százalékos munkanélküliséggel azonosít. Ezzel önmagában nincs problémám.
Tehát nem a teljes foglalkoztatás közgazdasági definícióját szeretném önökkel megbeszélni, de Lázár János kijelentésével abszolút van problémám. Ugyanis ez azt jelenti, hogy ebben az országban több százezer embert akarnak közmunkára küldeni anélkül, hogy munkahelyteremtés működne ebben az országban. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Miről tetszik beszélni?) Képviselőtársam! A törvényről beszélek, T/464.; de nyomjon gombot, ha kérdése van. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.)
Azzal tehát egyetértek, tisztelt államtitkár úr, hogy lehetőségnek jó a közmunka, de teljesen más felfogásban, viszont szeretném, ha végre fognák magukat és értelmeznék a számokat, hogy milyen a hatékonysága ennek a közmunkaprogramnak, mert ha ezt megtennék és értelmeznék, akkor nem nyújtanának be olyan törvényjavaslatot, amelyben a közfoglalkoztatást mint olyat munkanélküliség csökkentésére alkalmas eszköznek tartanák jelen kondíciók között.
Ugyanis az én adataim, amelyek rendelkezésemre állnak - és egyébként önöknek is nyilván, sőt nyilván vannak sokkal cizelláltabb adataik is -, nekem azt mutatják, hogy 5 százaléka a közfoglalkoztatottaknak az, aki vissza tud térni a nyílt munkaerőpiacra. Mellesleg, amikor önök az előző ciklusban elkezdtek kormányozni, akkor volt a Magyar Munka Terv, ami egyébként számomra jó vitaalap is lett volna, és önök azt mondták, hogy a cél az, hogy visszatérjenek a nyílt munkaerőpiacra a közmunkások.
Önök azt is mondták, hogy itt tíz év alatt új adózó munkahelyeket hoznak létre, méghozzá nem is keveset. Ezt egyébként Lázár János lecserélte - szinte észrevétlenül - a teljes foglalkoztatottság ígéretére, hozzátéve azt, hogy itt a közfoglalkoztatásból lesz meg a teljes foglalkoztatás, hiszen más munkahelyteremtés nem zajlik. Tehát akkor van ez a közmunkaprogramunk, aminek a budgetje, a költségvetése 230 milliárd, ebből az emberek 5 százaléka tud visszatérni a nyílt munkaerőpiacra, 60 százaléka bent ragad a programban, a többiek pedig segélyezettek lettek újra.
Itt olyan emberekről van szó, akik láthatatlanok az állást ajánlók számára, tehát ezek az emberek, akik bent vannak a közfoglalkoztatásban, valóban eltűnnek a statisztikáknak azon részéből, ami a kormány számára kínos. A probléma viszont nem szűnik meg. Sőt, ahogy telnek az évek, és önök tolják tovább ezt a programot, és láthatóan most már törvénybe iktatják, hogy ezt kötelező lesz megszervezni, sőt még azzal ámítják magukat, hogy ez alkalmas lenne arra, hogy a foglalkoztatási krízist, ami ebben az országban van és töretlenül van - pedig önök már másodszorra kaptak kétharmadot -, enyhítené, ez teljesen elképesztő felfogás.
Amíg én itt leszek a parlamentben, mindig el fogom mondani önöknek, hogy egyszerűen öntik ki a vizet, szórják ki a pénzt ablakon. Ebből soha nem lesz olyan program, ami azt a célt el tudja érni, hogy ebben az országban az embereknek méltó foglalkoztatási helyzetük legyen, ahhoz munkahelyteremtési programot kellene indítani, azt viszont önök nem csinálják.
Ráadásul ezzel a törvénnyel azt is elérik, hogy ennek az egész programnak ez a teljesen skizofrén állapota fennmaradjon. Önök most implicite azt is elismerik, hogy önök ezt az eszközt, a közfoglalkoztatást egy szolgáltatásnak tudják be, amit azok az emberek kapnak, akiknek nincs munkájuk, viszont olyan helyen vannak, ahol indítanak közmunkaprogramot.
De innentől kezdve a közfoglalkoztatott ember mint olyan, az önök számára sem foglalkoztatott, hanem egy ügyfél, vagyis egy álláskereső. Innentől kezdve azt tartanám végtelenül pragmatikus - megkockáztatom: tisztességes - hozzáállásnak, ha önök olyan statisztikák alapján fogalmaznák meg a véleményüket a mostani magyar munkaerőpiaci helyzetről, amiben a közmunkásokat nem a foglalkoztatottak közé számítják, hanem az álláskeresők közé. Hiszen önöknek deklaráltan az volt a céljuk, hogy ezeket az embereket, akik most közmunkások, és most már 200 ezer emberről beszélünk évente, visszasegítsék a munkaerőpiacra, és méltó körülmények közé tegyék.
Na most, azzal a pénzzel, amit ezek az emberek kapnak, nem lesznek soha méltó életkörülmények ezekben a helyzetekben. 50 ezer meg 60 ezer forintból nem lehet megélni. Egész egyszerűen - látják, az emberek 60 százaléka a programban ragad - innentől elkezdve zsákutcáról, csapdáról beszélünk, amiben önök most már újabb és újabb törvénymódosításokkal bent tartják Magyarország jelentős részét; egy embertömegről van szó. Holott önöknek vannak ígéreteik.
(14.10)
Folyamatosan halogatják például annak az ügyfél-kategorizálási rendszernek a bevezetését, amely egyébként egy nagyon progresszív megoldás lenne, végre egyéneket néznének, egyéni élethelyzeteket, egyénre szabott megoldásokat adnának. Most éppen, ha jól látom, 2016-ra ígérték azt, hogy ezt bevezetik. Mondom, egyszerűbb lenne a dolgom, ha egy minisztérium foglalkozna itt munkaügyekkel, de szeretném azért megtudni, látom, hogy itt a közfoglalkoztatási program rengeteg muníciókat kap, de szeretném tudni, hogy ugye, azért ezeket a terveket nem adták fel? Ugye, azért az aktív eszközöket nem fogják levágni teljesen, és nem fogják az egész országot közmunkára küldeni, akinek nincsen piaci munkája, hanem azért ott lesz a létjogosultsága azoknak az aktív eszközöknek, amik kifejezetten arra szolgálnak, hogy az embereket visszasegítsék a piaci munkába?
Arról nem is beszélve - és egyébként ez is aggaszt, tudom, hogy ahhoz nekem közöm nincs, mert kormányrendelet lesz, de azért hadd véleményezzem -, nagyon nyugtalanító számomra az is, hogy önök határozatlan idejű szerződéseket akarnak a közmunkában bevezetni. Ez első hallásra talán jól is néz ki, mert hogyha az ember nagyon szegény, és nagyon nincsen semmije, akkor azért az olyan kecsegtetőnek hangzik, hogy hosszú ideig lehet közmunkaprogramban, és az alatt legalább az a kis biztos jövedelme megvan. De ugye nem azt szánják Magyarországnak, hogy határozatlan idejű közmunkás-szerződésekkel több százezer ember folyamatosan közmunkán legyen, miközben nincsen piaci munkahelyteremtés, és gyakorlatilag csak a statisztikák által mutatott számok mutattak bármifajta előremozdulást, meg persze önök, amikor megszólalnak a kormánypropagandában?
És szeretném a tisztelt államtitkár úrnak fölhívni a figyelmét egy kutatásra is, mert szerintem ezt önnek ismernie is kell, és szeretném, hogyha ezzel érdemben foglalkoznának a minisztériumban. A kutatásnak az a címe, hogy „Út a piaci munka világába”, a TÁMOP 1.4.3. keretében készült, és szakértő civilek állították össze. Javaslatokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne egy kicsit a közfoglalkoztatásnak ezt a tömeges méretét, magát ezt a tömeget is cizelláltabban kezelni. Azt gondolom, ha ezt önök elolvasnák és megfontolnák, akkor egy kicsit a minősége is megváltozna a közfoglalkoztatásnak.
Itt, hogy egyszerűen fogalmazzak, arról van szó, hogy nem egy homogén masszaként tekint a közfoglalkoztatásra, hanem elismeri azt a tényt, hogy a közfoglalkoztatásban nagyon sokféle ember van benn, akik nagyon sokféle egyéni életkörülményből érkeztek, és különböző szintű és különböző minőségű segítségre van szükségük. Ez alapján négy csoportot különböztet meg, és négyfajta megoldást javasol a közmunka típusára: tranzit, kondicionáló, szociális és inkubációs közmunkát. A nevek magukért beszélnek. A tranzit olyan embereknek ad segítséget, akiknek úgymond viszonylag kevés kell ahhoz, hogy visszataláljanak, a kondicionáló képzést ad, a szociális kifejezetten a legnehezebb helyzetben lévő embertársainknak ad segítséget, és így tovább.
Én azt gondolom, hogy nagyon szerencsés lenne, tisztelt államtitkár úr, amellett, hogy önök most már itt a belügyben egyre nagyobb hatalmat kapnak a közmunka terén, ha egy kicsit megpróbálnák ezeket az embereket meglátni. Meglátni azokat az embereket, akik ma közmunkásként dolgoznak ebben az országban, észrevenni, hogy nem egyfajta emberről van szó, és megpróbálnák, ha már ilyen sok pénzük van, és egyre több van, akkor egy kicsit árnyaltabban segíteni ezeknek az embereknek a boldogulását. Azt gondolom, hogy ez mindenképpen jó lenne, mert - hogy úgy fejezzem ki magam - talán még a számok is javulnának, talán 5 százaléknál egy kicsit több tudna visszatérni a nyílt munkaerőpiacra.
A másik, hogy amikor önök elkezdtek kormányozni négy évvel ezelőtt, akkor még azt is ígérték nekünk, hogy szociális szövetkezeteket fognak létrehozni. Egy olyan tervük volt, hogy folyamatosan csökkentik a támogatást, és a végén önfenntartóvá fog válni a program. Amit én látok, az az, hogy folyamatosan tolják bele a pénzt ebbe a programba, tehát nemhogy az önfenntartóvá válás felé nem indultak el, de igazából az adófizetőktől kérnek még több pénzt arra, hogy ezt a programot fenntartsák. Nyilván EU-s forrásokból erre sose fognak pénzt kapni, a Bizottság meg is fogalmazta a kritikáját. Ezt most nem fogom önöknek elmondani, mert megint elmondják nekem, nem tudom, valami szabadságharcos szöveget fogok kapni önöktől válaszként, de bizonyára ismerik, hogy a Bizottság mit gondol erről a programról.
Viszont arra szeretném fölhívni az önök figyelmét, hogy hosszú távon ezt nem fogják tudni csinálni. Lehet, hogy Lázár János még néhányszor körbe tudja utazni Magyarországot, és el tudja mondani azt, hogy itt teljes foglalkoztatás lesz, de azért szeretném, hogyha arra emlékeznének, hogy a magyar emberek nem azért szavaztak önökre, hogy egyre több közmunkás legyen közöttük. Önöknek volt egy ígéretük négy évvel ezelőtt, önök azt mondták, hogy tíz év alatt egymillió új munkahely és adózó. Énszerintem célszerű lenne elindulni ezen az úton, mert amit most elkezdtek csinálni pár hónappal ezelőtt ezzel a teljes foglalkoztatással, ez egy észrevétlen lecserélése a szlogennek, és amit látok, hogy önök a belügyben folyamatosan erősítik ezt a programot, ez nekem több mint aggasztó. Tehát ebből biztos, hogy nem lesz egy megújuló Magyarország.
Ez a másik, amit el szeretnék mondani önöknek zárásképpen, hogy a Lehet Más a Politikának volt egy programja, amivel bekerültünk a parlamentbe, a megújuló Magyarország programja, és ebben egy csomó olyan javaslat van, ami kifejezetten pénzügyileg finanszírozható, mert mi ezt kiszámoltuk, és mellette pedig képes válságálló munkahelyeket teremteni, de nem keveset, mi több mint 400 ezer munkahely megteremtésére tettünk ígéretet a választóknak abban az esetben, hogyha mondjuk, kormányra kerülnénk. Ha ez megtörténik, akkor ezen fogunk dolgozni, de addig is, amíg itt vagyunk ellenzékben a parlamentben, én szeretnék lobbizni azért, hogy önök legalább meghallják, hogy milyen lehetőség van ezekben.
Nyilván nem a Belügyminisztériumnak kell az ezzel kapcsolatos mondandómat címezni, mert ez még nincsen önöknél, a zöldmunkahelyteremtés programja, de azért szeretném, hogyha látná, tisztelt államtitkár úr, hogy azzal, hogy önök egyre több pénzt kapnak erre a közfoglalkoztatásra, és egyre több fórumon tudják magyarázni a számaikat, észrevétlenül olybá tűnik, mint hogyha… Lehet, hogy azt meg tudják csinálni, hogy az emberekkel elhitetik azt, hogy itt rendben mennek a dolgok a foglalkoztatásban, de ha nem kezdenek el a zöldgazdaságban fejleszteni, helyi gazdaságot erősíteni - és erre különösen felhívnám a figyelmét, mert ezzel kapcsolatban is volt egy-két ígéretük -, meg mellette az épületenergiahatékonyságot növelni és a megújuló energiaforrásoknak teret adni, soha nem fognak tudni egy áttörést véghezvinni ebben az országban.
Lehet, hogy önöknek nem ez a célja, viszont volt négy évvel ezelőtt egy ígéretük: tíz év alatt egymillió új, adózó munkahely, ez a törvény viszont nem erről szól. Ez a törvény, ez a pár szó, amit ebbe beleírtak, arról szól, hogy önök egyre kevesebbel beérik, önök igazából feladták ezt a küzdelmet. Én azt látom, hogy a Fidesz belátta azt, hogy azokkal a keretekkel, amelyekben a Fidesz mozog, és ebben nyilván benne van az a csőd is, ahogyan önök a gazdaságpolitikát kezelik, ebben benne van az a kilátástalanság is, amit a háttéroligarcháik elvárnak önöktől, és önöknek ezt nyilván ki kell szolgálni, de önök olyan keretek közé vannak szorítva, hogy önök ezt az országot nem tudják megújítani. Önök azt tudják biztosítani a magyar embereknek, hogy sok milliárd forintért cserébe közmunkát tudnak adni, egyre többet, és ott a Belügyminisztérium, amely ezt biztosan professzionális módon meg tudja szervezni.
Tisztelt Államtitkár Úr! Ez a kormány nem erre kapott felhatalmazást. Én szeretném emlékeztetni önt arra, hogy egyszer ez máshogy volt, négy évvel ezelőtt önök erről a kérdésről máshogy gondolkoztak. És szeretném megkérdezni öntől azt, hogy ez a módosítás, ami most bekerült a törvénybe, ez eredményezni fog-e bármilyenfajta szervezésbeli változást a Belügyminisztériumban, vagy folytatni fogják az elmúlt négyéves gyakorlatot, vagy esetleg van esély arra, hogy legalább az „Út a piaci munka világába” című TÁMOP program konklúzióit felhasználják, és egy kicsit módosítsanak a közfoglalkoztatás szervezésén, egy kicsit figyeljenek az emberekre, a magyar emberekre, a legszegényebb sorsú embertársainkra.
Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)
