DEMETER MÁRTA
DEMETER MÁRTA
DEMETER MÁRTA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Navracsics Tibor miniszter úr miniszterjelölti meghallgatásán a Nemzeti összetartozás bizottsága előtt így fogalmazott: „A külpolitika elsődleges célkitűzéseinek a nemzeti érdekképviseletet és Magyarország, a magyar nemzet nemzeti érdekeinek népszerűségét tűzöm ki célul.” Továbbá azt mondta: „Úgy gondolom, a magyar külpolitika számára a jövőben is lesznek olyan kérdések, amikor nem takaríthatunk meg konfliktust, mert védeni kell az érdekeinket, és mert mások is védik az érdekeiket, és szükségszerűen áll elő az, hogy időről időre konfliktusba kerülünk más országokkal, adott esetben még a barátainkkal is.”
Kevesebb mint egy hónap múlva, június 30-án Navracsics Tibor immár a magyar diplomácia vezetőjeként Pozsonyban találkozott a szlovák államfővel, a kormányfővel és a külügyminiszterrel. Az ezt követő közös sajtótájékoztatón kifejtette, hogy a „mindennapi szlovák-magyar kapcsolatok kitűnően működnek”. Úgy tűnik, hogy a magyar kormánynak egy hónap se kellett ahhoz, hogy a magyar nemzeti érdekeket védő, azokért konfliktusokat is vállaló álláspontját feledve, a tárgyalásokon mélyen hallgasson a magyar-szlovák kétoldalú kapcsolatokat súlyosan terhelő kérdésekről. Nevezett bizottsági ülésen a miniszterjelölt még arról is beszélt, hogy „Szlovákia az egyetlen olyan szomszédos ország, sőt azt is mondhatjuk, a Föld bolygón az egyetlen olyan ország, amelynek a magyar kedvezményes honosítással kapcsolatban problémája van, nemcsak a magyar kedvezményes honosítással kapcsolatban, hanem általában a kettős állampolgárság intézményével kapcsolatban.” Ehhez képest Pozsonyban a magyar kormány képviselője egy szóval sem említette szlovák kollégájának a kettős állampolgárság rendezetlenségét, hiszen a két kormány között az ígéretekkel ellentétben semmilyen megállapodás nem született az ügy rendezésére.
A magyar külügyminiszter nem hangoztatta aggályait a szlovák kormány kisebbségeket semmibe vevő politikájának ügyében sem, például azzal kapcsolatban, hogy egy éve nincs kinevezett kisebbségi kormánybiztosa Szlovákiának. A kétoldalú gazdasági kapcsolatokban is jócskán akadna tennivaló, hiszen nem mozdul a Kassa és Miskolc közötti útszakasz építésének ügye, és lekerült a napirendről több Ipoly-híd megépítésének terve, és az új komáromi híd építése pedig egyre inkább csúszik az eredeti tervekhez képest.
Óriási hiba ezeket a rendezetlen problémákat szőnyeg alá söpörni csak azért, hogy elmondhassuk: kitűnőek a kapcsolatok. A felvidéki magyarok ugyanis ezeket az ügyeket másként látják, mást éreznek a saját bőrükön, és mást várnak egy magyar kormánytag látogatásától.
Tisztelt Képviselőtársaim! Orbán Viktor az új kormánya megalakulása kapcsán ugyan megígérte, hogy most már az érzékeny kérdések is napirendre kerülnek a két ország kapcsolatában, ennek azonban semmilyen jele nem volt látható a mostani kétoldalú találkozón. Azt is mondhatnánk, hogy minden maradt a régiben, semmi nem változott az előző Orbán-kormány politikájához képest. Az előző ciklusban sem volt illendő a kényes kérdéseket napirenden szerepeltetni, azaz a magyar-szlovák relációban a kényelmetlen kisebbségi kérdéseket, mint holmi kabátot, a ruhatárban illett hagyni. Orbán Viktor akkor azt hangoztatta, hogy „új fejezet kezdődik Magyarország és Szlovákia közös történetében” és különben is „sikeres évek elé néz Szlovákia és Magyarország”. Hozzátette, hogy „a kisebbségi bizottságok jól vannak”. Bizonyára senki nem tájékoztatta a magyar miniszterelnököt, hogy a szlovák-magyar kisebbségi vegyes bizottság tavaly decemberi ülésén először fordult elő, hogy a résztvevők nem tudtak megállapodni és nem írták alá az ülés jegyzőkönyvét.
A magyar-szlovák kapcsolatok legemlékezetesebb pillanata a pilisszentkereszti szlovák ház avatásán történt közös kormányfői pálinkázás, amely szintén nem adott alkalmat a felvidéki magyar jogfosztottak ügyének megtárgyalására. Sem az akkori, de tegyük hozzá, sem a mostani találkozó után nem tudtuk meg, hogy milyen tárgyalásokat folytattak a felek a szlovák állampolgársági és nyelvtörvény módosítása érdekében.
(18.40)
Az sem világos, hogy mikor kaphatják vissza a szlovák állampolgárságukat azok a felvidéki magyar állampolgárok, akik a szlovák ellentörvény miatt veszítették el azt. A kormány tehát akkor is és most is csak az itthoni kommunikációjában vállalja a konfliktust, és csak az itthoni kommunikációjában védi a magyar nemzeti érdekeket (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a külhoni magyarság jogait. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
