DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ha már a jogbiztonság szóba került, akkor viszont nem állhatom meg, hogy az egész konstrukcióval kapcsolatban az igazi bombát egyelőre még senki nem akarta fölrobbantani. Tudniillik arról van szó, hogy az akkor hatályos hitelintézeti törvény 78. § (1) bekezdése a kockázatvizsgálattal kapcsolatban tipikusan egy jogbiztonságot, bankbiztonságot, szabályt tartalmaz. Ez úgy szól, hogy a hitelintézetnek a kihelyezésről történő döntés előtt meg kell győződnie a szükséges fedezetek, illetőleg biztosítékok meglétéről, valós értékéről és érvényesíthetőségéről.
Ez azt jelenti, hogy az ilyen típusú ügyleteknél, tehát a devizaalapú hitelügyleteknél egész egyszerűen a bankok képtelenek voltak megfelelni a 78. § (1) bekezdésének, hiszen nem lehetett megmondani egy 10-20 éves hitelkonstrukciónál, hogy ha mondjuk, elszabadul a forint-svájci frank árfolyama, akkor a delikvens, ahova kihelyezik a hitelt, teljesítőképes lesz-e, megvan-e a fedezet. Ezt azért mondom, mert azt még nem kapargatta senki, a Kúria sem, hogy maga a konstrukció nem ütközik-e jogszabályba, nevezetesen az akkori hitelintézeti törvény 78. § (1) bekezdésébe, mint olyan. Ebben az esetben ugyanis, ha a Kúria ezt megvizsgálná, kimondaná azt, hogy ezek a szerződések mint konstrukciók, eleve alkalmatlanok arra, hogy megfeleljenek a hitelintézeti törvény kockázatelemzést előíró passzusainak, akkor az összes úgy, ahogy van, semmis, és forintban el kell számolni ebben az esetben az ügyfelekkel.
Azt gondolom, hogy a jogbiztonságot pontosan az szolgálná, illetve szolgálta volna, ha a bankok a megelőző 10-15 évben a hitelintézeti törvénynek megfelelően csak úgy helyeznek ki hitelt, hogy valóban meg tudnak arról győződni, hogy egyébként az adós teljesítőképes-e. Ennél a konstrukciónál ez fogalmilag kizárt volt.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
