DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Fidesz hatalomra kerülése óta mást sem hallani kormányzati oldalról, csak a már-már cukorszirupos szépet és jót az élet és a politika majd’ minden területéről. Az utóbbi kampányhónapokban magunk is alig tudtuk követni, mennyivel is teljesítettünk jobban, már évek óta mennyire élhető és szép nem csupán Budapest, de az egész ország.
Azt, hogy Magyarországon valami még sincs igazán rendben, azt a szakmunkások, a jól képzett fiatalok, családok tömeges elvándorlása, külpolitikai konfliktusok, nemzetközi felmérések igazolják kíméletlenül.
A kormány számára minden bizonnyal rossz hír, hogy a hazánk által produkált gazdasági, foglalkoztatási statisztikákat egyre nehezebb lesz tetszetősre kozmetikázni, és ez nem csupán meggondolatlan gazdasági és adópolitikájuknak köszönhető. Önök egyre javuló, sőt szárnyaló gazdasági mutatókat várnak, de nem veszik tudomásul, hogy egészséges gazdasági mutatókat csak egészséges társadalom képes produkálni. Márpedig egészségügyi szempontból nézve a jólét Magyarországon messze alulmúlja az OECD-államokra jellemző szinteket. Egy most publikált, 2013-as lekérdezésen alapuló, 34 országot feltérképező OECD-felmérés jóléti szintjének mutatószámai közül az egészségügyi helyzetet mérő indikátorokban Magyarország a legrosszabb lett. Sokkal korábban halunk, mint az európai vagy hasonló fejlettségű országokban élő társaink; 1-10-ig terjedő skálán pontozva a magyarok egészségi állapota 0,4 pontot kapott, azaz ez az érték kiugróan alacsony, sőt szemléltetésképpen azt is mondhatjuk, hogy a legalacsonyabb pontszámú Szlovákiától elmarad, hiszen ők 1,3 pontot értek el. (Sic!)
Magyarország régióit külön vizsgálva is igen tragikus a kép: hazánk legegészségesebb régiója Közép-Magyarország, a maximálisan elérhető 10 pontból 2-t ért el. Ezzel az eredménnyel a 362 vizsgált OECD-régiónak csak az alsó 15 százalékába tartozik. A legrosszabb a helyzet, konkrétan 0 ponttal, értékelhetetlen teljesítménnyel Észak-Magyarország régióit jellemzi, ami az összes vizsgált OECD-régió legutolsó helyére sorolja a térséget.
A számokból nem csupán a magyar emberek egészségi állapotának általános rossz képe rajzolódik ki, hanem az is, hogy az országban jelenleg az egészségügynek régiónként két nagy kategóriája van, rossz és még rosszabb. De hogy valamiben a sok utolsó helyezés után listavezetők is legyünk, Magyarország világelső a rosszindulatú szájüregi daganatok előfordulásában a WHO, az Egészségügyi Világszervezet felmérése szerint, Európát vizsgálva pedig Magyarországon a legmagasabb az akut miokardiális infarktus 30 napon belüli halálozási rátája.
Kérdezem tehát, mit kíván tenni a kormány annak érdekében, hogy az ország, vagy ha így önöknek jobban tetszik, a nemzet egészségi állapota javuljon.
De ha az uniós szintet nézzük, akkor sem áll a magyar egészségügy jobban. Egy uniós tanulmány Szociális igazságosság az Európai Unióban címmel, ami a társadalmi lemaradottságot mérte az Európai Unióban, egy német agytröszt összegzése által szintén lesújtó képet festett az országról. Az egészségügyi felmérés területén folyamatos romlás volt megfigyelhető 2008 óta, és a korábbi lemaradottsági mutatója folyamatosan esett Magyarországnak, ami komoly visszaesést jelentett már az Unión belül is. A lemaradást mutatja, hogy a csecsemőhalálozások területén Magyarország alig előzi meg Romániát, Bulgáriát. Magyarországon ezen túlmenően az egészségben megélt évek átlaga 59,9 év, míg az uniós átlag 62 év, de Csehországban is 63 év ez a mutató.
Összességében Magyarország ezen a téren a 28 államból a 25. helyen végzett. Az imént említett statisztikák száraz számoknak hangzanak, azonban a mögöttük rejlő összefüggések mutatják, hogy a magyar népegészségügyi és szociális állapot mindenben elmarad attól, ami a magyar néptől méltó lenne. Egy módon azonban mindenképpen lehet ezen változtatni, méghozzá úgy, hogy a népegészségügyi rendszert kell helyzetbe hozni, első és legfontosabb feladat, hogy népegészségügyi célokat kell kitűzni, és a hozzá kapcsolódó forrásokat, eszközöket pontosan meg kell határozni és az igényekhez párosítani.
Felvetődik tehát a kérdés, amikor a kormány tétlenségét érzékeljük ezen a területen: talán annyi a baj ezekkel a statisztikákkal, hogy ezeket nem önök hamisították, mint a foglalkoztatási vagy gazdasági növekedési statisztikákat? Egyébként tudjuk, önök szerint minden szép és jó. Vagy mégsem? Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
