ALEXOV LYUBOMIR
ALEXOV LYUBOMIR
ALEXOV LYUBOMIR nemzetiségi szószóló: Köszönöm a szót, elnök úr.
Poštovani Predsedavajući! Poštovana Skupštino! Veoma mi je drago da nakon pauze od nekoliko decenija mogu da nastavim vekovnu tradiciju Mađarskog parlamenta i kao predstavnik srpske zajednice mogu da Vas pozdravim na svom maternjem jeziku. Sama ova činjenica je veoma značajna za celu srpsku zajednicu koja već od ranog srednjeg veka živi sa mađarskim narodom na ovim prostorima i deli istu sudbinu.
Folytatom magyarul.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon örülök annak, hogy néhány évtizednyi szünet után én folytathatom a magyar Országgyűlés korábbi történelmi hagyományát, és a szerb nemzetiség képviseletében anyanyelvemen köszönthettem önöket.
(10.50)
Maga ez a tény is nagyon jelentős a szerb közösség számára, amely már a kora középkortól él együtt a magyar néppel e hazában, osztozva a közös sorsban. Feladatom, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottságának álláspontját továbbítsam a tisztelt Ház felé, amely a nemzetiségi civil szervezetek működésének, feladatellátásának nélkülözhetetlen voltára és legfőképpen támogatásának megfelelő mértékű biztosítására irányul.
Az Alaptörvény Magyarországon 13 nemzetiséget nevesít, melyek léte és hagyományápoló tevékenysége a magyar nemzet kulturális értékeit is növeli, a nemzetiségek anyaországokkal való intenzív és eredményes együttműködése pedig a hazai diplomáciai kapcsolatokat erősíti. A nemzetiségi szószólók határozott álláspontja, hogy a magyar állampolgársággal rendelkező, magukat más anyaországból származtató nemzetiségek a magyar hazának értéket teremtenek, a sokszínűség és kulturális különbözőségek és az ismeretek, néphagyományok, vallási szokások mind-mind arra vezetnek, hogy hozzáadott értékkel gazdagítsák a nemzetet.
A költségvetési törvény általános vitája során a nemzetiségi közélet csak egy szegmenséről szeretnék most beszélni. Az Alaptörvényben megfogalmazott identitás szabad megvallása, illetve az anyanyelv és kultúra ápolásának az önkormányzati rendszer, a vallásgyakorlás által biztosított lehetőségek mellett az önszerveződő közösségek, ahogy az elmúlt időszakokban is, úgy jelenünkben is meghatározó szerepet vállalnak e feladatban. A XIX. századtól megjelentek történelmi nemzetiségi településeken az anyanyelvi olvasókörök, dalárdák, melyek szerepe bizonyítottan nagy jelentőséget kapott a nemzeti, nemzetiségi kultúra megőrzésében. A nacionális alapon történő szerveződés, igaz, néha bezártsághoz vezetett, de egyben védelmet is jelentett esetleges más nacionalista törekvésekkel szemben.
Ezekből a gyökerekből fejlődtek ki azon szervezetek, amelyek szerepe ma megkerülhetetlen, ha a magyarországi nemzetiségek megmaradásáról beszélünk. Abban mindnyájan egyetértünk, hogy a többnemzetiségű Magyarország megmaradása a többségi nemzet számára is fontos. A magyar állam példamutató módon prioritást ad a nemzetpolitikának, példát mutatva, hogy a nemzeti egység kérdése összeegyeztethető az uniós politikával. Ennek a szemléletnek köszönhetően a hazai nemzetiségek jogainak biztosítása sem kérdéses, példaértékű a politikai jogok megadása területén. Ezt jómagam valamennyi alkalommal kiemelem, amikor módom van beszélni a régióban élő szerb szervezetek számára rendezett fórumokon. Az ezen jogok megvalósítására biztosított források ugyanakkor nem elegendőek. Az Országgyűlés előtt is már elhangzott az a tény, hogy hosszú évek óta nem emelkedtek a támogatások, különösen igaz ez az egyesületi önszerveződő szférában. Sőt, sajnálatos módon az e területre jutó támogatások az elmúlt tíz évben nominálértékben is csökkentek.
A mindennapi életben további nehézségeket jelentett a támogatási rendszer átszervezése is. Szerencsére mára a helyzet rendeződött, az EMET-, az NEFE-rendszerekben már nem jelentkeznek ezek a problémák. Az identitást megőrző kulturális és egyéb pályázati források rendszere átlátható és követhető a benyújtástól a program lezárásáig. A jelenlegi fő probléma a rendelkezésre álló források alacsony mértéke.
Felmerül a kérdés, miért is kell a nemzetiségi közélet ezen szféráját is támogatni. Miért nem elegendő az önkormányzati rendszer fenntartása és működtetése? Erre a történelmi hagyományok mellett a válasz az, hogy az a színesség, értékmegőrzés, amit ez a több száz vagy inkább néhány ezer nemzetiségi szervezet jelent, mással nem pótolható. A másik érv az, hogy ez az a szervezeti forma, amely lehetőséget biztosít a magyar társadalom és a nemzetiségi identitású személyek találkozására, önszerveződésére. A civil szervezetek az egész társadalmat lefedik, tulajdonképpen magát a társadalmat képezik le, és miközben a társadalmat formálják, aközben saját maguk is alakulnak.
A civil szervezeteket nem kötik túlzottan szigorú jogi normák, ezért rugalmasak, gyorsan tudnak alkalmazkodni a változásokhoz, és hiányterületeken is pillanatok alatt képesek megjelenni. A nemzetiséget érintően a civil szervezetek munkája az anyanyelvi oktatás, ének- és zeneművészet, folklór, táncművészet, irodalmi tevékenység, színjátszás, hagyományápolás, valamint identitástudat megőrzésének elősegítésére irányul.
Az önkéntesség, az érzelmi kötődés, a nemzetiségi kultúra továbbélésének biztosítása a nemzetiségi civil szervezetek meghatározó szegmensei. A nemzetiségi civil szféra szerepvállalásának jelentőségét nem a pénzügyi hatékonyság adja, sokkal inkább a szektor rugalmassága, innovatív jellege, a szolgáltatások személyreszabottsága, esetenként hiánypótló jellege, valamint a kormányzati feladatok racionalizálásának, kiszervezésének lehetősége a közösségi erőforrások mozgósításával.
Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a kormányzat és a civil szféra együttműködése a demokrácia működésének fontos feltétele. A kormányzati szervekkel létesített közös együttműködés nem csupán gazdaságossági kérdés, hanem az adott közösség demokratikus működésének alapvető feltétele.
A jelenlegi szervezeti struktúrában az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárság a kormányzat azon része, amely a hazai közösségekkel foglalkozik. Munkájának alapvető célja, hogy koordinálja az egyházakkal való kapcsolattartást és a hazánkban élő nemzetiségeket érintő kormányzati feladatokat, valamint elősegítse a civil szervezetek hatékony működését. Mint említettem, felszólalásom a Magyarországi nemzetiségek bizottságának álláspontját tükrözi, amely a nemzetiségi civil szervezetek létének és az identitástudat megőrzésében játszott fontos szerepének kiemelt és hangsúlyos voltát hivatott tolmácsolni.
A magyar parlament nemzetiségi szószólói bíznak abban, hogy a tisztelt Ház a 2015. évi költségvetés elfogadása során figyelemmel lesz a magyarországi nemzetiségi érdekekre, az érdekeken keresztül a nemzetiségi identitástudat megőrzésében és az anyaországokkal való szoros együttműködésben meghatározott szerepet játszó nemzetiségi civil szervezetekre is. Az Országgyűlés az elmúlt pár év jogalkotása során több alkalommal is tanúbizonyságot tett arról, hogy fontos számára, hogy a hazánkban élő nemzetiségek kellő tiszteletben és védelemben részesüljenek.
E törekvések további megerősítése lenne a nemzetiségi civil szféra számára történő méltó és kielégítő forrás biztosítása, ami történhet az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőnél, a nemzetiségek számára biztosított források összegének emelésével, illetve a Nemzeti Együttműködési Alapnál már meglévő források nemzetiségek számára történő nagyobb biztosításával is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
