DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT
DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Ott kezdem, hogy azt mondhatjuk, ez a költségvetés első ránézésre - meg ahogy mélyebben megismertük a tartalmát, úgy is - tulajdonképpen arról szól, hogy a magyar kormány, a Fidesz-KDNP-kormány gyakorlatilag nyíltan felmondta a társadalmi szolidaritást ebben az országban.
Ez a költségvetés az égvilágon semmilyen választ nem ad arra a problémára, amit most már nap mint nap látunk, a tömeges elszegényedésre, és amiről egyébként az összes mértékadó mutató beszámol, csak önök minden erőfeszítésem dacára erről nem hajlandók tudomást venni. Nem hajlandók tudomásul venni azt, hogy az összes olyan mutató, amely a szegénységet méri, Magyarországot egy lecsúszó országnak mutatja, és a magyar emberek ezt a bőrükön érzik. Igazából ép ésszel nagyon nehéz felfogni azt, amit önök csinálnak, ugyanis én azt gondolom, hogy egy ilyen helyzetben önöknek azon kellene munkálkodni, hogy a szociális hálót megerősítsék.
(12.10)
Ehhez képest mit csinálnak? Gyakorlatilag fogják magukat, és megnyirbálják a munkanélküliségi juttatásokat és a szociális kiadásokat.
De beszéljünk konkrétan a számokról! Önök most éppen arra készülnek, hogy 34 milliárd forintot kivonjanak az önkormányzatoknak juttatott támogatásból, amit az önkormányzatok azért kaptak, hogy a szociális kiadásaikat fedezni tudják. Ráadásul több fontos segélyformát is megszüntetnek, sőt egyébként most már az is elképzelhető, hogy még a segély összegét is csökkenteni kívánják, ha jól érzékelem az önök kommunikációját, ami eddig 22 800 forint volt.
Tulajdonképpen itt semmi más nem történik, ha ránézünk az egész képre, mint az, hogy önök fogják magukat, és az önkormányzatokra hárítják a szegénység kezelésének a problémáját. Önök erre készülnek. És ezzel gyakorlatilag elérik azt, hogy a szegénység mint olyan a helyben lakó emberek ügye lesz ebben az országban. Ez így nagyon nincs rendjén! Mert én azt gondolom, hogy azért vagyunk egy nemzet, mert a szegénységben, ha éppen abban vagyunk, sorsközösséget kell vállalnunk egymással. Olyan nincs, hogy fogja magát a magyar kormány, és azt mondja, hogy ez az önkormányzatok ügye, én hátradőlök és fölteszem a kezeimet. Mégis ezt hogy képzelik?
Itt van a közmunka. Ha megnézem a számokat, én azt látom, hogy jövőre most már 270 milliárd forint fog erre jutni, és ha megvalósulnak az önök tervei, akkor 2018-ra 400 ezer közmunkás lesz ebben az országban.
Igazából én értem, hogy önöknek ez az egy válasza van arra, hogy azt a kínzó ígéretüket, amit nem tudtak teljesíteni, hogy önök majd egymillió munkahelyet fognak itt létrehozni, adózó munkahelyet, nem tudják teljesíteni. Ezt nem tudták a szocialisták sem, a rendszerváltás óta itt van velünk gyakorlatilag ez az egymillió hiányzó munkahely. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Tíz év alatt teljesíteni.) Nyomjon gombot, képviselőtársam, van még 102 perc 55 másodpercük! (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Folytassa! - Dr. Rétvári Bence: Ne zavartasd magad! - Az elnök csenget.)
Szóval, a helyzet az, hogy önök ezzel a problémával nem tudnak megbirkózni, és kitaláltak egy olyan módszert, amivel gyakorlatilag az emberek éhkoppon vannak tartva, nem tudnak visszakerülni a nyílt munkaerőpiacra. (Dr. Rétvári Bence: Vissza?) Itt hozzáteszem, hogy a közmunkások hivatalosan is szegénynek számítanak. Ezek az emberek, akik közmunkában dolgoznak, szegény emberek. Nem tudják fizetni a rezsit, tartozásaik vannak, nem tudják fedezni a váratlan kiadásaikat. Gyakorlatilag borítékolható, hogy ha önök nem tudnak más megoldással előrukkolni, 2018-ra 400 ezer ember szegénységben lesz tartva ebben az országban.
Miért beszélek arról, hogy szegénységben lesz tartva? Én azt tudom önöknek mondani, hogy körülbelül 5-7 százaléka tud a közmunkás embereknek visszakerülni a nyílt munkaerőpiacra, ahol a helyük lenne. (Dr. Rétvári Bence: Mi az, hogy vissza? Bekerül, be!) Nekik ott lenne a helye… Államtitkár úr, ön is nyomjon gombot, legyen kedves! (Az elnök csenget. - Tukacs István: Örömmel fogjuk hallgatni, csak nyugodtan!)
A helyzet az, hogy ez nem stratégia. Egy országot nem lehet így vezetni, hogy önök beígérik rendszeresen, hogy majd létrehoznak egymillió munkahelyet, és aztán fogják magukat, és létrehoznak 400 ezer közmunkahelyet. Ez az önök kormányzásának a valós mérlege.
Ráadásul hozzáteszem, hogy önök mindig megsértődnek, amikor azt mondom, hogy ez a megszorítások költségvetése. De akkor, ha Rétvári Bence úr annyira aktív volt, és mondta, hogy nézzük a tendenciákat, hát nézzük! A jövő évi költségvetésben, ha csak az aktív eszközöket nézem, és olyan eszközökről beszélek, amik ténylegesen tudnak segíteni az embereknek abban, hogy munkát találjanak - mondom én, például a képzés, munkatapasztalat-szerzés, vállalkozóvá válás, önfoglalkoztatás elősegítése, bértámogatás, mikro-, kis- és középvállalkozások munkahelyteremtő beruházásainak támogatása, lakhatási támogatás, szóval ezek az aktív eszközök -, ezt önök 2010-hez képest a jövő évi költségvetésben megfelezték, fele annyi jut rá; 14 milliárd forintról beszélek.
Folytatom tovább. Ott van a szakképzési és felnőttképzési támogatás. Ez is a felére csökken 2010-hez képest. És ha én ezt a két számot összeadom, a 16 milliárdot meg a 14 milliárdot, ami effektíve segítséget tud nyújtani a magyar állampolgároknak, és összehasonlítom 270 milliárddal, akkor pontosan látható és lemérhető, hogy önök hogyan gondolkodnak a magyar munkavállalókról. Komolyan gondolják azt, hogy ez a 16 meg 14, azaz 30 milliárd forint aktív eszközökre és 270 milliárd forint közmunkára, ez az, ami ennek az országnak a jövője? Mert én ezt nem így gondolom.
Folytatódik ráadásul a forráskivonás a munkanélküli-ellátásokból. 50 milliárd forintunk lesz erre jövőre, ha önök ezt a költségvetést áterőltetik. Ez a 2011-es szintnek az egyharmada.
Hozzáteszem, hogy azért elég példátlan intézkedések mennek itt, egész Európában nincs olyan, hogy ha egy ember utcára kerül, három hónapig számíthat az államtól segítségre, főleg úgy, hogy ebben az országban másfél év az az idő, amíg munkanélküliek vagyunk, ha egyszer ilyen helyzetbe kerülünk. Három hónapig kap, másfél év múlva lesz munkája. Mi lesz vele egy évig? Mi lesz ezzel az emberrel egy évig, tisztelt képviselőtársaim?
Mondanom se kell, hogy az LMP rendkívül sok módosító javaslatot fog benyújtani, és rendkívül tartalmasak is lesznek. Egyrészt szeretnénk megállítani azt a folyamatot, hogy önök a segélykasszát kiürítik, és a magyar embereknek gyakorlatilag nem lesz pénz arra, hogy az életük legnehezebb szakaszaiban az államtól valamit remélhessenek. Másrészt azt gondoljuk, hogy vannak egyéni élethelyzetek, ami mindannyiunkkal előfordulhat, hogy mondjuk, lakhatási támogatásra van szükségünk vagy éppen adósságcsökkentési támogatásra, legyen erre pénz ebben az országban. Ha jobban teljesítünk, akkor mutassák meg, itt van az alkalom: írják át úgy a költségvetést, hogy akkor, amikor a magyar emberek a legnehezebb élethelyzeteikbe kerülnek, legyen valahova nyúlniuk támogatásért! Mert ez a költségvetés nem erről szól.
Továbbá ott van nekünk két olyan kezdeményezésünk, amiket nagyon szívósan próbálunk önöknek a figyelmükbe ajánlani: egyrészt a közösségi gazdaságfejlesztő alap, másrészt pedig a zöldberuházási alap. Ez két olyan alap, amelyből lehetne munkahelyet teremteni, és nem kerülne többe, mint az önök közmunkaprogramja, csak éppen a magyar embereknek lehetőséget nyújtana arra, hogy olyan munkát kapjanak, amiből meg is tudnak élni. Ezt önök annyiszor utasítják el, ahányszor meglátják, mert úgy látom, hogy önöknek még mindig nehéz beleélni magukat abba a helyzetbe, hogy ez egy XXI. századi ország, és abba az irányba kellene mennünk.
Én azért javaslom az önök tisztelt figyelmébe, hogy vizsgálják meg azt, hogy azok az országok, amelyek sikerrel lábaltak ki a pénzügyi válságból, milyen intézkedéseket alkalmaztak. Közmunkaprogramot hoztak létre 400 ezer embernek, vagy mondjuk, ilyen alapokat csináltak, amivel beindították a gazdaságot? Mert ezek az alapok arra is alkalmasak.
Azonkívül mi úgy gondoljuk, hogy a szakképzési és a felnőttképzési keretet növelni kellene, és ráadásul, amit mondtam is, ezt a rendkívül aránytalan közmunkaprogram és aktív eszközök közti arányt változtatni kellene. Nem mondom, vannak olyan helyek Magyarországon, ahol a közmunka tud lenni az utolsó szalmaszál abban az időszakban, amikor nincs más munkáltató. De ez egy meghatározott időre kell hogy szóljon, ez nem egy tartós ajánlat, egy jövőperspektíva, egy jövőkép az ország számára. Ez egy átmeneti helyzet, amikor odanyúl az állam és segít. De hogy ezt tenni jövőképpé, ez nagyon meredek.
Folytatom azzal, hogy önök ismételten letettek egy családpolitikai akcióprogramot. Én most már az akciót szeretném látni, tisztelt államtitkár urak, mert most már túl sok a program, és kevés, ami kijön belőle. Gyakorlatilag önök úgy kampányolnak itt ezzel a kétgyermekes adókedvezménnyel, mintha már jövőre igénybe vehetnénk, holott egy fillér nincs rá ebben a költségvetésben. Önök azt mondták a kampányban, és már mondhatom azt, hogy azt hazudták, hogy jövőre ez ott lesz, és a kétgyermekes családok igénybe tudják venni. Hát ehhez képest most meg arról van szó, hogy jövőre nem kapunk semmit, és utána négy évig majd fokozatosan emelkedni fog, amíg igénybe vehetjük. Mi a garancia arra, hogy a jövő évi költségvetésben vagy két év múlva, vagy három év múlva nem fogják ezt lenullázni? Semmi.
Tehát azt gondolom, hogy nem kellene azzal kampányolni, amit nem csináltak meg, mert azért ez eléggé átverése a magyar választópolgároknak, úgy gondolom.
A házasok adókedvezménye. Nézzék, a KDNP persze mindig felkészült arra, hogy ideológiailag oktassa a magyar embereket, a fiatalokat és idősebbeket egyaránt (Dr. Rétvári Bence: Az LMP nem fogja, mi?), de azért szeretném, ha tudomásul vennék azt (Dr. Répássy Róbert: Ökotárs!), hogy a termékenység és a házasság a nemzetközi tapasztalatok szerint nincs egymással olyan összefüggésben, mint ahogy azt önök látni szeretnék. Nem azért születik sok gyerek, mert házasok az emberek. Magyarországon egyébként tipikusan - a KDNP-seknek külön a figyelmükben ajánlom ezt a tényt, mert ezt nem hajlandók tudomásul venni - rengeteg pár akkor házasodik össze, amikor a kisbaba már úton van. Úgyhogy én azt gondolom, hogy inkább arra kellene figyelni, hogy a nőknek legyen olyan munkája ebben az országban, amelyet gyermeknevelés mellett el tudnak végezni. (Dr. Rétvári Bence: Csúcson van!)
Az LMP nagyon régóta küzd azért, hogy rugalmas munkahelyek legyenek, amit a gyermekneveléssel összeegyeztetve tudunk végezni. Értsék meg, a részmunkaidő nem megoldás a nők nagy része számára. Sajnos. A részmunkaidőből ugyanis a nők nagy része nem tud megélni. Sajnos. De amíg ez így van, önöknek az lenne a kötelessége, hogy rugalmas munkaidőt biztosítsanak, hogy egy részét bent az irodában, vagy ahol dolgozunk, ott tudjuk teljesíteni, és a munkát haza tudjuk vinni, ahol két mosás között, meg amíg a gyermekeinknek sül a vacsora, addig tudjunk intézkedni, mert így tudunk megélni ebben az országban. Ez van most, ez a tény. Ez a nagy helyzet. Úgyhogy legyenek kedvesek, vegyék már végre figyelembe azt, hogy Magyarországon rugalmas munkahelyekre van szükség, a részmunkaidő nem elég.
Ugyanezt tudom mondani a lakhatási feltételekről is. Nagyon fontos az, hogy önerő nélkül ebben az országban nem lehet lakáshoz jutni. Azt gondolom, hogy a bérlakásprogram komoly előrelépés lenne. Tisztelt figyelmükbe ajánlom, valósítsák meg!
Bölcsődei férőhelyek. Ez már megint… Szóval, önök az eddigi ígéreteiknek az egyharmadát valósították meg. Most azt mondják, hogy 2018-ra 60 ezret hoznak létre, akkor eszerint 20 ezer fog létrejönni, mert önök ilyen egyharmados arányban tudják ezt teljesíteni.
Ráadásul itt külön szót szeretnék emelni azért, hogy a családi napközik ellehetetlenítése pedig a lehető legrosszabb irány, amit tudnak választani. Olcsóbban és rugalmasabban tudnak létrejönni ezek az intézmények. Most egy olyan helyzet van, hogy ha egy család vagy valaki elhatározza, hogy csinál egy családi napközit, egy fillért nem kap az államtól ezért. Ez nonszensz, mert pontosan ezzel lehetne a férőhelyproblémát enyhíteni.
Ráadásul hozzáteszem, hogy a bölcsődékkel sem olyan nagyvonalúak, mint azt sokan gondolják. 50-60 százalékát fedezi az állami normatíva a tényleges férőhelyköltségnek, a többit a családoktól kell elvenni a bölcsődéknek.
(12.20)
Az sem normális dolog, azt gondolom, hogy a szülőket terhelik, amikor a magyar szülőknek így is van már elég problémája. Emeljék már meg ezt a normatívát a bölcsődékben is, a családi napköziknek meg segítsenek abban, hogy el tudjanak indulni. Boldogan használnák őket a magyar anyák abban az esetben, ha lennének.
Hozzáteszem, hogy a családi pótlék körüli kormányzati ámokfutást pedig már tényleg nem tudom szavakkal illetni. Egy olyan országban, ahol kiugróan magas a gyermekszegénység és minden szegénységi mutató az egekben van, lelketlenség egy ilyent bevezetni, gyakorlatilag a szegényeket büntetik már megint. Ott van egyébként, utánanéztem, az óvodáztatási támogatás. Azt fogom önöknek javasolni, hogy méltóztassanak ezt egy kicsit megemelni, hogy a szegény gyerekeknek végre legyen valami plusz, ha már láthatóan elvesznek tőlük valamit a családi pótléknak az óvodáztatáshoz kötésével. Ezzel nem fognak célt érni, viszont a gyerekeknek még kevesebb ennivaló lesz az asztalon.
S hozzáteszem, hogy mi ezekre módosító javaslatokat fogunk beadni. Remélem az irányt sikerült felvázolnom önöknek, hogy miért van erre szükség. És hozzáteszem, hogy nagyon nagy szükség lenne egy női munkaügyi miniszteri biztosra, meg egyáltalán egy olyan miniszteri biztosra, akivel a nők gondjairól érdemben lehet beszélni. Nonszensz az, hogy amikor például a szoptatással kapcsolatos problémákat vetem fel, Rétvári Bencével kell leveleznem. Én elismerem államtitkár úr érdemeit, de azt gondolom, jó lenne, ha lenne valaki a magyar kormányban, aki átlátja ezt a területet, és képes a nők munkaerőpiaci szerepvállalását, a termékenységet és a női egyenjogúságot összefoglalóan áttekinteni, és érdemben lehessen vele beszélni például a családon belüli erőszak kérdéséről.
Szintén tudomásul kell venniük, hogy a családon belüli erőszak elleni küzdelem mint olyan a kormányzattól támogatást és forrásokat igényel. Az isztambuli egyezményt ratifikálni kell. Mi az LMP-ben nagyon régóta mondjuk, hogy erre hatalmas szükség van, és kérjük önöket, hogy ne a családi erőszakot elszenvedő áldozatoktól vonják meg azokat a forrásokat, amiből azután majd stadionokat fognak építeni, hanem adják meg azt a pénzt, ami ahhoz szükséges, hogy ezt az egyezményt ratifikálni tudjuk annak érdekében, hogy csökkenjen a családon belüli erőszak ebben az országban.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
