DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA
DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Meglátásunk szerint az oktatás az egyik vesztese lesz a jövő évi költségvetésnek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szombaton az utcára vonulnak a pedagógusok. Félő, hogy ha elfogadásra kerülnek azok a számok, amiket a költségvetés tartalmaz, akkor a pedagógusok közül sokan nemcsak utcára vonulnak, hanem az utcára is kerülnek.
A köznevelés egyik legfontosabb, sőt talán mondhatjuk azt, hogy az intézmények közül a legfontosabb szereplője a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, amelynek az idén is többször kellett gyorssegélyt nyújtani a kormány részéről, a tavaly előirányzott 484 milliárd forintot több alkalommal is több tízmilliárd forinttal kellett kiegészíteni, csak azért, hogy a tanév biztonságosan tudjon folyni. Ugyanez várható a következő évben is, illetve azt látjuk, hogy az előirányzott összeg, amit a KLIK működésére és ezáltal az iskolák fenntartására előirányoz a 2015-ös költségvetés, kevesebb annál, mint amit az idén ténylegesen felhasznált ez az intézmény. Tehát azt látjuk, hogy a tavalyi tervezés katasztrofális volt, többször be kellett avatkozni, nagyon komoly mennyiségű pénzt kellett pluszban a KLIK működésére fordítani, és most ezt a mennyiséget sem tervezi be a következő évi költségvetés ugyanennek az intézménynek a működésére.
(9.40)
Tudjuk jól, hogy ezeknek a gyorssegélyeknek ellenére is napi gondokkal küzdöttek az iskolák, nagyon sokan olvashatták a sajtóban is, illetve a pedagógusoktól kapott visszajelzések is azt támasztják alá, hogy olyan napi problémák fordultak elő az oktatásban, amire talán nem is volt példa az elmúlt 25 évben, gondoljunk csak akár a tankönyvekkel kapcsolatos visszaélésekre, illetve azok meg nem érkezésére az iskolába.
Nagyon jól mutatja az is, hogy a KLIK-ben milyen hatalmas problémákkal küzdenek, hogy a bizottsági ülésre egész őszre nem tudott egy olyan időpontot adni a KLIK vezetése, illetve Czunyiné államtitkár asszony sem, amikor az elfogadott őszi munkarendünknek megfelelően szerettük volna áttekinteni az Intézményfenntartó Központ helyzetét, illetve az állami fenntartásba vétel következményeit. Sajnos bujkálnak, egyetlenegy időpont sem jó az egész őszi ülésszak alatt a KLIK vezetésének, illetve államtitkár asszonynak arra, hogy megtisztelje az Országgyűlés oktatásért is felelős, kulturálisnak nevezett bizottságát azzal, hogy a helyzetet bemutatja számunkra.
Fontos beszélni a középiskolák helyzetéről is, illetve azokról az átalakításokról, amit a jövő évben terveznek, nevezetesen a szakképzés kiválásáról, illetve a Nemzetgazdasági Minisztérium fennhatósága alá tartozásáról. Ugye, mindössze fél év áll majd nagyjából rendelkezésre arra, hogy az egész szakképzést kivegyék a tervek szerint a KLIK fennhatósága alól, fenntartása alól, és a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz kerüljön, de számos olyan kérdés merül fel megint a konkrét megvalósulással kapcsolatban, amire egyelőre nincsen válasz; nincsen válasz arra, hogy a többcélú intézményekben hogyan fog történni ez a szétválasztás, mi lesz azokkal a pedagógusokkal, akik áttanítanak egyik intézménytípusból a másikba, és sorolhatnám tovább azokat a problémákat, amire félő, hogy a fél év, ami rendelkezésre áll, az kevés lesz.
A szakképzéssel kapcsolatban egyébként helyes az a megállapítása miniszterelnök úrnak, hogy súlyos problémák vannak ezen a területen, és hogy fontos megerősíteni a középiskoláknak ezt az ágát. Ugyanakkor arra fel kell hívni a figyelmet, hogy azt az elgondolást, hogy a gimnáziumokban tanulók arányát 40 százalékkal csökkentsék, nem támasztja alá semmilyen olyan adat, ami ennek a létjogosultságát megkérdőjelezhetetlenné tenné. Jelenleg, a 2013-2014-es tanévben az adott korosztály 37 százaléka kezdte meg gimnáziumokban a tanulmányait, ami azt jelenti, hogy a többiek szakközépiskolában vagy szakiskolában kezdték meg. Egyébként 22 százalék az, aki szakiskolában kezdte meg. Hogy ha a 37 százalékos gimnáziumi arányt összevetjük azzal a szintén kormányzati elképzeléssel, ami a felsőoktatásra vonatkozik, nevezetesen a Palkovics államtitkár úr által előirányzott 35 százalékos diplomásarányt, akkor ez majdnem teljes egészében megfeleltethető egymásnak. Nyilvánvalóan nem lehet azt mondani, hogy csak gimnáziumból mennek felsőoktatásba a diákok, de ez is azt mutatja, hogy az egyik kormányzati intézkedési terv keresztbeveri a másikat.
És akkor itt rátérnék a felsőoktatás finanszírozására, ami szintén egy sarkalatos pontja a költségvetésnek. Amikor 2010-ben átvette a kormányzást az Orbán-kormány, akkor a felsőoktatásra fordított kiadások nagyjából 180 milliárd forintot tettek ki, jelenleg ez a következő évi költségvetésben 143 milliárd forintra rúg nagyságrendileg. Tehát azt láthatjuk, hogy négy év alatt 40 milliárd forint az durván, amit kivontak a felsőoktatásból.
Ezt követően megjelent a felsőoktatás irányelveit tartalmazó dokumentum, amelyben azt írták, hogy a felsőoktatásra szánt állami támogatás jelentős mértékben nem növelhető. Tehát a kormány terveire vonatkozóan, hosszú távú, több évtizedet magába foglaló terveiből az derül ki, hogy ezt az összeget egyáltalán nem is kívánják növelni, pedig azt is olvashattuk, hogy a felsőoktatás-finanszírozás alapjait át szeretnék alakítani. A hallgatói fejkvóta alapú finanszírozást egy feladatfinanszírozással szeretnék felváltani már 2016-tól, tehát szintén nem tudnak arra hivatkozni, hogy akár demográfiai okai lennének annak, hogy ezt a pénzkivonást a felsőoktatásból megteszik.
Ha már az egész oktatási ágazatot vesztesként említettem, talán az alapítványi iskolák azok, amelyek sorsa a legnagyobb bizonytalanságban van, illetve a legnagyobb felháborodást váltotta ki. Magyarországon nagyjából 300 ezer gyerek jár alapítványi iskolákba, és a közhiedelemmel ellentétben ezeknek a nagy része olyan gyerek, akik szegényebb családból származnak. Talán a különböző családi hozzájárulások miatt az a tévhit él a társadalomban, hogy a gazdagabb szülők gyermekei azok, akik megengedhetik maguknak, hogy alapítványi iskolába járjanak, de ez sajnos nem így van. Az alapítványi iskolák azok, amelyeknek olyan infrastruktúra és személyi feltételek állnak a rendelkezésükre, amelyben speciális kezelést igénylő gyerekeket tudnak nevelni, oktatni; és nagyon sok olyan család, amelyek az állami iskolákban nem találnak maguknak megfelelő helyet, az alapítványi iskolákat választják.
Külön ki kell emelni az alapfokú művészetoktatási intézményeket, amelyek szintén nagyrészt alapítványi formában működnek, és félő, hogy ez a tervezett kivonás, amely az alapítványi iskolákat érintené, megrendíti az ő helyzetüket is.
Tudjuk jól, hogy van egy olyan miniszteri nyilatkozat, amely alapján a tervezett 25 százalékos elvonásról letett a kormányzat, de úgy gondolom, hogy nem örülhetünk annak, hogy azt sikerül elérni, hogy egy finanszírozás ugyanannyi lesz, mint tavaly. Ez kétségbeejtő, hogy egyáltalán felmerül az egy kormány részéről, hogy ilyen módon gyakorlatilag ellehetetlenítse az alapítványi iskolák szféráját, és az nem lehet siker, hogy ugyanannyit kapnak, mint a tavalyi évben.
Számos olyan szakpolitikai, illetve oktatáspolitikai változás is végbement az elmúlt években, amelyeknek súlyos költségvetési vonzata van, ilyen például a mindennapos testnevelés bevezetése. Látjuk, talán mindenki tapasztalja akár a saját választókerületében is vagy szintén pedagógusokkal beszélgetve, hogy nagyon sok helyen nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy a mindennapos testnevelést hatékonyan tudják az iskolák végezni. Van olyan iskola, ahol el kell utazni egy külső helyszínre egy egyesülethez, és így bizony van, hogy csak 20 perces órákat tudnak megtartani. De az is előfordul, hogy a lépcsőn kezdenek el tornázni a gyerekek, és így az épületek állaga rohamosan romlik. Az egyik iskolában, ahol látogatást tettem, erről panaszkodott az intézményvezető, hogy amióta elkezdték a mindennapos testnevelésóra keretében a folyosókat használni, azóta elkezdett beázni az intézmény, és állványokat is kellett tenni az egyik falhoz. Tehát ilyen következményei is vannak. De van olyan iskola Zala megyében, ahol pedig öt osztálynak kell egyszerre testnevelésórát tartani, mert egész egyszerűen nem tudják máshogy megoldani ezeket a helyzeteket.
A tornaterem-építésre szánt összeg 3 milliárd forint a következő évben, szintén nagyon kevés, ebből érdemi segítséget nem fogunk tudni országosan nyújtani ebben a programban sem az iskoláknak.
Az óvodai férőhelyek növelése az, amiről utolsóként szeretnék beszélni. Az erre fordított összeg is nagyon kevés, és az idei évben is sajnos nem állt rendelkezésre az az összeg, de még csak a töredéke sem annak, amire szükség lett volna. Az egyik szegedi óvodában pályáztak például férőhelybővítésre, és az egész városban 40 helyet tudtak ezen a pályázaton megnyerni, illetve az erre rendelkezésre álló összegből ennyi jutott abba a városba, holott nagyságrendileg ezer olyan férőhely van, ami hiányzik ebben a városban. Tehát csak a töredéke az, ami meg tud valósulni e tekintetben is, és megint majd az önkormányzatoknak kell megoldani ezt a helyzet is sajnos.
Összességében tehát azt tudom elmondani, hogy azokhoz a szakpolitikai célokhoz, amelyeknek egy része egyébként helyes és támogatandó, az azokhoz rendelt források kevesek, a pedagógusok veszélyben lehetnek, és a következő évi költségvetésben az oktatás mindenképpen vesztesnek tekinthető. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiból.)
