KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ
KISS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót. A hozzászólásomból majd ki fog derülni, hogy mitől országos ügy, amiről szeretnék beszélni. Vannak emberek, akik élnek abban a korban, amelyben születnek, vannak olyan emberek, akik csak túlélik a mindennapokat, de vannak olyanok is, akik alakítanak a világon, amelyben élnek. Egy ilyen személyről szeretnék a tisztelt Háznak most beszélni, Balázs Lajosról.
1984-ben mérnökként ment nyugdíjba a Ganz Villamossági Művek kiváló dolgozójaként. Békásmegyeren élt, ezért a saját szemével látta azt, miként szegényednek el, hogyan vesztenek talajt az itt élők. A 80-as évek vége, a 90-es évek eleje meghozta a régóta ismeretlen munkanélküliséget a térségben, és egyre nagyobb méreteket öltött Békásmegyeren a bűnözés. Természetesen a leginkább kiszolgáltatott helyzetbe ekkor is a fiatalok kerültek. Balázs Lajos látta ezt, ezért, hogy megálljt parancsoljon a fiatal korosztály leszakadásának, úgy gondolta, tennie kell. Tudta, hogy a tudás emelheti ki a fiatalokat a helyzetükből, ezért a Hímző utca 11. szám alatt hozta létre a napjainkban is működő Ganz Ifjúsági Műhelyt, azzal a szándékkal, hogy a céltalanul az utcákon kószáló gyerekek értelmesen töltsék a szabadidejüket.
A műhely makettező, modellező, elektronikus szakköré vált, amely 1997-ben egyesült a békásmegyeri lakótelep amatőr számítástechnikai klubjával. Itt az érdeklődő fiatalok elméleti, műszaki és gyakorlati ismereteket sajátíthattak el. A mindennapos programok mellett nyári táborokat is szervezett, ahová azok is elmehettek nyaralni, akiknek anyagi helyzete ezt egyébként nem tette lehetővé. Bár a rendszerváltást követően a Ganz Művek privatizációja nyomán elvesztette a klub az anyacég támogatását, Balázs Lajos aktivitásának köszönhetően újabb és újabb támogatók jelentek meg, mert hittek Balázs Lajos álmában, a tanult, dolgozó fiatalban.
Hogy mennyire jól működött ez a kezdeményezés, jól mutatja, hogy a III. kerületi rendőrkapitányság folyamatosan a kezdeményezés mellett állt, mert érezhető volt az, hogy a fiatalok számára az, hogy értelmes tevékenységgel tudják az idejüket tölteni, milyen pozitív hatással járt. A tevékenysége olyan mintává vált, hogy Kanadában is alakítottak hasonló ifjúsági klubot, és ettől válik ez országos jelentőségűvé. Hiszen, ha belegondolunk, hogy egy olyan ország, amely hatalmas civil hagyományokkal rendelkezik, Kanada Magyarországra jön tanulni, sőt elviszik Balázs Lajost egy tanulmányútra, hogy mutassa meg, hogyan lehet ezeknek a fiataloknak értelmes munkát, jövőt kínálni, az mindenképpen egyedülálló ebben az országban.
A műhely statisztikája szerint működése nyomán mintegy 10 ezer fiatal vett részt az évek során ebben a tevékenységben. Tízezer fiatal lett nyitott a műszaki tudományok iránt, ezeknek a fiataloknak a zöme azóta a mai napig mérnökként, tanárként vagy a műszaki pálya iránt nyitott emberként dolgozik.
Tevékenysége elismeréseképpen Balázs Lajos az óbudai szocialista képviselők kezdeményezésére, a képviselőtestület egyhangú szavazatával 2011-ben Pro Óbuda díjban részesült. Azt hiszem tehát, joggal mondható el, hogy egy igaz emberről beszélünk, aki életének minden egyes szakaszában a közösségért, utolsó szakaszában pedig a békásmegyeri fiatalokért dolgozott. Nélküle, joggal mondható, hogy árvák lettek volna ezek a fiatalok. Sajnos 2012-ben Balázs Lajos örökre befejezte ezt a munkát. Jól mutatja megítélését az, hogy halálakor egy tisztelője így emlékezett meg róla; szó szerint szeretném idézni, mert azt gondolom, nagyon illik Balázs Lajosra: „Én úgy nőttem a Ganz műhely közelében, hogy mindennap láttam őt, csodáltam a műhely kirakatát. Aztán nekem is lettek gyerekeim, és ők ugyanúgy ott álltak mindennap a műhely kirakatában. Lajos bácsi minden egyes alkalommal integetett nekik, s mikor végre a gyerekek betöltötték a 7. életévüket, ők is tagjai lettek annak a remek kis közösségnek.”
Tisztelt Ház! Büszke vagyok rá, hogy ismerhettem Balázs Lajost, az igaz embert. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
