DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Egy alkalommal szeretnék felszólalni a vitában. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A pénzügyi intézmények és a fogyasztók közötti kölcsönszerződésekből eredő elszámolás szabályait rögzítő törvényjavaslat újabb mérföldkő azon az úton, ami a magyar családok jelentős hányadát egzisztenciális válságba sodró hitelügyleteknek mind az egyes fogyasztók, mind a pénzügyi intézmények számára egyértelműen kiszámítható és természetesen az adott körülményekhez mérten megnyugtató lezárásához vezet majd. A törvényjavaslat a tisztelt Ház által idén júliusban elfogadott első devizahiteles törvénnyel a hiteladósok védelme, jogi helyzetük rendezése érdekében megkezdett jogalkotási folyamat újabb állomásának tekinthető.
(13.50)
A törvényjavaslat ugyanakkor bizonyos szempontból túlmutat a júliusi törvény célkitűzésein azzal, hogy a kölcsönügyletek magánszemély adósainak még szélesebb köre számára teremt olyan letisztult jogi környezetet, amelyben a családok ezrei számára válik immár ténylegesen kalkulálhatóvá, tervezhetővé a háztartás pénzügyi mérlege fogyasztói kölcsönszerződéseik tükrében.
A törvényjavaslat vitája során világossá vált, hogy a javaslattal elérni kívánt céllal, nevezetesen a pénzügyi intézmények és a fogyasztók közötti elszámolás jogszabályi kereteinek megteremtésével, ezen belül az elszámolás alapelveivel a tisztelt képviselőtársaim is alapvetően egyetértenek. Ugyanakkor az általános vita során több képviselőtársam is nehezményezte felszólalásában, hogy a törvényjavaslat az általános elszámolási szabályok rögzítése mellett a Magyar Nemzeti Bank elnökét hatalmazza fel arra, hogy az elszámolások részletkérdéseit és módszertanát rendeletben szabályozza. Fontosnak tartom ismételten felhívni a figyelmet arra, hogy ezt a megoldást, azon túlmenően, hogy ez a részletszabályozásnak megfelelő jogalkotásra irányadó jogszabályból is következik, a fogyasztói hiteltípusok gyakorlatban előforduló nagy száma indokolja.
Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy még egyszer rövid tartalmi összefoglalást adjak önöknek a törvényjavaslat koncepciójáról. A törvényjavaslat kiterjeszti az elszámolási kötelezettséget azokra a hitelekre is, amelyek nem minősülnek devizaalapúnak, valamint további két esetkörre, az úgynevezett kedvezményes végtörlesztéssel és a Nemzeti Eszközkezelő lakóingatlan-vásárlása következtében megszűnt fogyasztói kölcsönszerződésekre is.
A törvényjavaslat elsődlegesen az érvénytelen szerződéses kikötések alkalmazása következtében a fogyasztók javára keletkezett túlfizetések elszámolásának kérdését kívánja rendezni, ennek szem előtt tartásával pedig olyan általános elszámolási szabályokat rögzít, amelyeket az egyedi perekben, a Ptk. értelmezése alapján a bíróság maga is alkalmazna. Az elszámolási módszertan fő szabálya, hogy a fogyasztót olyan helyzetbe kell hozni, mint ha a szerződéskötés időpontja óta a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamán, valamint a szerződéskötéskori eredeti kamatszinten történt volna az elszámolás.
A törvényjavaslat pontosan meghatározza azt is, hogy mely időpontban áll be a bankok elszámolási kötelezettsége. Emellett széles körben biztosítja a pénzügyi intézmény elszámolásával szembeni jogorvoslati jogokat, a fogyasztói panasztól kezdve a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésével bezárólag. A törvényjavaslat emellett rendelkezik az első devizahiteles törvény alapján felfüggesztett perek és a megakasztott végrehajtások további sorsáról.
A javaslathoz kapcsolódó érdemi módosításokra áttérve a következőket érdemes kiemelni. A kamat-, költség- és díjemelési moratórium bevezetése mellett szükségesnek mutatkozik a felmondás, illetve a jogvesztés bekövetkezése hatályának időbeli korlátozása is. Ennek megfelelően a pénzügyi intézmények részéről a fogyasztói kölcsönszerződések felmondása vagy a hátralék egy összegben való esedékessé tétele csak a pénzügyi intézményt terhelő elszámolási kötelezettség teljesítését követően és abban az esetben válhat hatályossá, ha a felmondás, illetve a hátralékos követelés egyösszegű esedékessé válása a fogyasztói követelés elszámolását követően is megfelelne a törvényes, illetve a szerződésben vállalt feltételeknek.
Kiemelendő az a módosítás is, hogy amennyiben a fogyasztó a végtörlesztés érdekében forintalapú fogyasztói kölcsönszerződést kötött, nem kell megfizetnie a 10 ezer forintos díjat, feltéve, hogy a forintalapú fogyasztói kölcsönszerződést az elszámolásra köteles pénzügyi intézménnyel vagy más pénzügyi intézménnyel kötötte, és a fogyasztó igazolja, hogy a forintalapú fogyasztói kölcsönszerződés megkötésére a végtörlesztés érdekében került sor.
Egyértelművé teszi a módosító javaslat azt is, hogy a fogyasztói követelésnek a fogyasztó részére saját maga okán ki nem fizethető összegét a pénzügyi intézménynek elkülönített számlára kell helyeznie. Ez azonban nem minősül fogyasztói számlakövetelésnek, hanem olyan pénzkövetelés, amely egyfelől nem kamatozik, másfelől pedig a polgári jog kötelmekre vonatkozó általános szabályai szerint évül el. E szabály alkalmazására értelemszerűen abban az esetben kerülhet sor, ha a fogyasztói kölcsönszerződést már teljesítették, azaz a fogyasztónak a teljesítésre irányuló kötelezettsége megszűnt, és a pénzügyi intézménynek az elszámolás alapján fizetési kötelezettsége keletkezik.
Figyelemmel arra, hogy az elszámolásban lévő hiba helytelen adatokkal történő számításon is alapulhat, a törvényjavaslat az egységes jogértelmezést elősegítendő módon, biztosítja annak a lehetőségét, hogy az elszámolást is vitathassa a fogyasztó. A Pénzügyi Békéltető Testület eljárására vonatkozó szabályok immár akként rendelkeznek, hogy a testület csak tanácsban járhat el, és bármelyik fél kérelmére meghallgatást kell tartania, határozatának megtámadása pedig akkor is lehetséges, ha abban a fogyasztó kérelmétől eltérően állapítja meg a helyes elszámolást.
A módosító javaslat szerint az elszámolással összefüggésben a Pénzügyi Békéltető Testület előtti eljárásban és a nemperes eljárásban hozott jogerős, az elszámolás tárgyában született határozat más polgári eljárásban nem lesz vitatható.
Ennek indoka, hogy a törvényjavaslat a megfelelő jogorvoslatokat az elszámolással szemben biztosítja, és ezen eljárások esetén kiemelt érdek fűződik ahhoz, hogy a jogviták végleges jelleggel mielőbb lezáruljanak.
Az első devizahiteles törvény szerint a bíróság a külön törvényben meghatározott intézkedésig, de legkésőbb 2014. december 31. napjáig hivatalból felfüggeszti a törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő peres eljárást. A törvényjavaslat külön törvényben való szabályozásra utalja annak rendezését, hogy a felfüggesztett perek esetében az eljárások felfüggesztése meddig tart, de garanciális okokból véghatáridőként a 2015. december 31-ei időpontot jelöli meg.
A törvényjavaslat további rendelkezésekkel egészül ki annak tisztázása érdekében, hogy a végrehajtást kérőnek az elszámolást követően milyen eljárás betartásával kell kérnie a végrehajtás elrendelését, illetve ezzel párhuzamosan arra vonatkozóan, hogy a végrehajtást elrendelő bíróság, közjegyző számára mi a követendő eljárásrend.
A törvényjavaslatban a fentieken túl a végrehajtáshoz kapcsolódóan is beiktatásra került néhány további speciális szabály, amelyek a számviteli és adójogi, az árfolyamgáttal összefüggő, valamint a felszámolás vagy végelszámolás alatt lévő pénzügyi intézményekre irányadó törvényeket érintik.
Összességében megállapítható tehát, hogy a törvényjavaslat alapvetően a fogyasztók érdekeinek védelmében módosul a módosító indítványok által, egyéb módosítások pedig az értelmezési bizonytalanságok elkerülése érdekében a törvény szabályainak egyértelművé tételével segítik a jogalkalmazókat.
Tisztelt Országgyűlés! Ezzel megköszönöm a képviselőknek és a Törvényalkotási bizottságnak a vitában való részvételt és a módosító javaslataikat. Kérem önöket a törvényjavaslat elfogadására.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
