IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A szerencsejáték-függőség nagyon súlyos betegséggé válhat. Ha a játékszenvedély elhatalmasodik és teljesen kitölti már az egyén életvitelét, olyan súlyos anyagi, családi, társadalmi következményekkel járhat, mint az előrehaladott alkoholizmus vagy a droghasználat. Ez a betegség Magyarországon becslések szerint 200 ezer embert érint. A szerencsejáték-függőség a felelős egzisztenciák tömeges ellehetetlenüléséért, családok ezreinek, tízezreinek széthullásáért, számos emberi tragédiáért, nem egy kóros játékfüggő követ el öngyilkosságot is.
Ezt a súlyos problémát nem oldotta meg a félkarú rablók kocsmából való kitiltása. A 200 ezer szerencsejáték-függő itt maradt, és ők új lehetőséget kerestek, hogy szenvedélyüket kiéljék. Például semmi sem korlátozza őket, hogy a nap 24 órájában betérjenek egy kaszinóba, semmi sem korlátozza őket, hogy újra és újra elbukják, amit ott bedobnak a játékautomatába, feltesznek a rulettre vagy éppen elkártyáznak. Bármikor és bárhányszor elveszíthetik mindenüket, ezért kellene megfontolni azt, hogy prevenciós jelleggel korlátozzuk a kaszinókhoz való hozzáférést. Be lehetne vezetni, hogy egy személy egy héten csupán egy adott összegig költhesse a pénzét, vagy lehetne korlátozni a kaszinók nyitva tartását, sőt be is lehetne vezetni a vasárnapi zárva tartásukat. (Dr. Józsa István tapsol. - Hiszékeny Dezső: Igen.) Sok eszköz van a kaszinózás korlátozására az eddig hatékony eszközök közül.
Hajlandók-e korlátozni a kaszinókhoz való hozzáférést, ezzel függők és családok tízezrein segítve? Legyünk őszinték, Andy Vajnán kívül ez senkinek nem fájna, hiszen a költségvetés egyenlege így is javulna. Ha korlátozzuk a függőséget, azzal 10 milliárdos nagyságrendben spóroljuk meg a játékszenvedély következtében keletkező társadalmi, szociális költségeket. Várom válaszát.
