DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Az én örömöm sajnos annyira nem osztatlan, mint amennyire Szűcs Lajos képviselőtársamé, hiszen ennek a törvényjavaslatnak, ami most ide elénk került, egy kicsit hepehupás a története. Először bekerült ez a bizottság elé, akkor a bizottság úgymond készen kapta ezt a helyzetet - itt a Quaestor-albizottságról beszélek -, és már akkor is természetesen látszott ebből a javaslatból, hogy itt a szakértők által nagyjából 200-220 milliárd forintra becsült eltűnt pénzösszegből mintegy 17 milliárd forintnyi összegre születik most egy jogszabályi javaslat, hogy ennek nézzünk utána, hogy annak idején a Bajnai-kormány megfelelő törvényi felhatalmazással adta-e, illetve javasolta-e, hogy az MFB akkor adjon pénzt az ETO Park felépítésére.
Itt nyilván zárójelbe teszem azt a megjegyzést, hogy vajon az akkor fideszes vezetésű Győrben a nem feltétlenül a futball imádatáról híres fideszesek közül vajon ki mondta volna a leghangosabban azt, hogy márpedig erre a célra pénzt kell fordítani. De mi úgy gondoltuk, én is úgy gondoltam egyébként, hogy a 17 milliárd is része lehet ennek a 220-nak - ebben nem vagyok biztos -, derüljön ki az igazság.
Akkor azt javasoltam, hogy forduljunk a titokgazdához. Azóta megértettem, mert megértették velem, hogy a titokgazda kérte, hogy legyen egy ilyen módosító javaslat, ennek megfelelően egyébként alá is írtuk.
Ami miatt nem tudok osztozni teljes egészében abban az örömben, hogy csak ez a javaslat került ide, hogy én benyújtottam egy másikat is, hiszen a bizottsági ülésen abban maradtunk, hogy hadd ne készen kapjunk egy előterjesztést, hadd tegyünk ahhoz mi is hozzá a magunk szakértelméből, a bennünket körülvevő szakemberek észrevételeiből, hadd tegyünk ahhoz mi is hozzá valamit. Elnök úr arra kért minket, hogy ne helyezkedjünk túl a bizottság hatáskörén. Valójában nem helyezkedünk túl semminek a hatáskörén, egyéni képviselőként nyújtottuk be. A legutóbbi vitában is mondtam, hogy valójában ez alkotmánymódosítás is lehetne, egészen nyugodtan benyújthattuk volna.
A legutóbbi bizottsági ülésen került tárgyalásra a Költségvetési bizottságon az én javaslatom, amely egy jóval szélesebb kört hozott volna nyilvánosságra. Valójában az arról szólt, hogy mindenhol, ahol közpénz van, az közérdekű adatként igényelhető és hozzáférhető legyen, természetesen a törvény adta kereteken belül. Nyilvánvalóan minket a Quaestornál az is érdekel, hogy hogyan kerül oda költségvetési pénz, hogyan kerül oda minisztériumok pénze, főleg lekötésre hogyan kerül oda minisztériumok pénze, amikor egy folyamatosan forráshiányos állapotról beszélünk a költségvetésnél, akkor mégis honnan vannak lekötött pénzek, azok milyen úton-módon, milyen szerződési feltételekkel, hogyan és miképpen kerültek oda.
Úgy gondoltam, amikor benyújtottam ezt a javaslatot, hogy ne legyen az csonka javaslat, ezért tényleg nagyon sok minden, a Nemzeti Földalaptól egészen az európai uniós pályázatokig, bárhol, ahol akár csak önerőként magyar adófizetők pénze, közpénz szerepel, közérdekű adatként legyen hozzáférhető. Itt kiemelném ezt a mondatot. Tehát nem arról beszélek, hogy ez legyen nyilvános, arról beszélek, hogy közérdekű adatként legyen hozzáférhető, tehát legfeljebb bírósági úton lehessen kikényszeríteni az ezekhez az adatokhoz való hozzáférést.
Ezt a javaslatot legutóbbi alkalommal tárgyalta a Költségvetési bizottság, ha jól emlékszem, talán a múlt héten. Tartalmi hibát, tartalmi javaslatot nem mondtak a bizottsági tagok, a kormánypárti tagok sem mondtak. Kövér elnök úr levelét ismertette velem Szűcs Lajos alelnök úr. Kövér elnök úr, nyilván okkal - én nem bírálom, hogy miért tett ilyet -, azt kérte a bizottságoktól, hogy a rendkívüli ülésszakban ne kerüljenek már be olyan javaslatok, amelyeket még csak majd most kezd el tárgyalni a Ház. Én úgy gondolom, hogy ez nem egy tartalmi észrevétel ebben az ügyben, sőt én magam is úgy nyilatkoztam, hogy szerintem ez az ügy maga olyan fontos, és biztos vagyok benne, hogy ez még akár a következő rendes ülésszak kezdetekor is aktuális lesz, mert ezek az adatok ennek a kormánynak a jóvoltából egészen biztosan nem lesznek közérdekű adatként hozzáférhetőek, ezért úgy gondoltam, hogy talán tárgysorozatba veszi a Költségvetési bizottság, és hagy minket erről tárgyalni, ha előbb nem, hát akkor a szeptemberi kezdéskor.
Megmondom őszintén, én is úgy gondoltam, hogy egyfelől az együttműködés, egyfelől a politikai gesztusok, másfelől pedig a megismerni vágyás mindannyiunkat hajt, és ezért vagyunk benne ebben a bizottságban, nem azért, hogy bizonyos kis ügyeket fölnagyítsunk, amelyek így el tudják takarni a nagyobb ügyeket, hogy 17 milliárdot fölnagyítsunk akkorára, hogy a maradékot eltakarja. Úgy gondolom, hogy ezt jó lelkiismerettel talán egyetlenegy kormánypárti képviselő sem teheti, bármennyire érzékeny pont időnként a Quaestor ebben a tekintetben.
Úgy látom, hogy ez a gesztus viszonzatlan maradt, hiszen a bizottság vita nélkül, az elnök levelére, nem tartalmi hiátusokra hivatkozva nem engedte tárgysorozatba venni az én javaslatomat, ezért nem tudok osztozni az örömben.
Az akkori vitában elmondtam, amikor itt a parlamentben ültünk, hogy nyilvánvalóan a két javaslat a mi fejünkben összefügg. Ennek megfelelően nyilvánvalóan a mi szavazási magatartásunkban, döntési spektrumunkban egy eléggé szűk mezsgyét jelöl ki nekünk a Fidesz.
(18.10)
Amit ő akar, azt vizsgáljuk, arról még törvény is szülessék, amit ő nem akar, arról pedig nem születhet törvény, még akkor sem, ha ezt tartalmi kérdések megvitatása nélkül, csak azért utasítja el a többség, nagyon őszintén, mert megteheti. Ezért utasította el ezt a többség. Úgy gondolom, hogy szeptemberben is nyugodtan meg tudtuk volna tárgyalni. Bízom benne, hogy a későbbiekben majd belátást tudok kérni, illetve jó hozzáállást tudok kérni a kormánypárti képviselőktől, hogy legalább közérdekű adatként legyenek nyilvánosak, szélesebb látókörben lássunk rá a korábbi vagy esetleg az elkövetkezendő időszakok kormányzati, pénzügyi cselekvéseire, pénzügyi ügyleteire.
Amennyiben ez meg tud valósulni, akkor, úgy gondolom, sokkal közelebb kerülünk ahhoz a célhoz, amit a Quaestor-bizottság kitűzött maga elé, mint ahol éppen most tartunk. Most a bűnbakkeresésénél vagyunk, nem a tanulságok levonásánál, nem a jövőbeni folyamatok megfelelő megregulázásánál tartunk, bűnbakkeresés folyik. Ebben a tekintetben partner voltam az önök előterjesztéséhez, önök nem voltak partnerek az én előterjesztésemhez, és ezt nagyon sajnálom. Ezért nem tudok maradéktalanul osztozni az örömben. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
