DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mindig sikerül a kormánypárti képviselőknek egy ilyen, úgy gondolom, jelentős átalakítást, átalakítássorozatot magában foglaló, egy, illetve szerintem nyilvánvalóan három összetartozó javaslat közül kiemelni azt a leglényegtelenebb részt, ami egyébként kiválóan kommunikálható. Ilyen ez az elektronikus árverési rendszer, ahol a NAV rendszerét fogja majd használni a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő. Én egyébként örülök neki, ha hasznosítatlan állami vagyon így hasznosul. Nem olyan régen a Fejlesztési Minisztérium államtitkárától azt is hallottuk, hogy ez GDP-növekedéssel is jár.
Bár tudnék osztozni abban a lelkesedésben, amivel ezt én hallottam, 742 millió forintról beszélünk. Ez nyilvánvalóan nagyon sok pénz, de országos és költségvetési szinten, úgy gondolom, ha nem is kerekítési hiba, de legalábbis azt mondhatjuk, hogy ne várjunk ettől túl sokat; tehát nem ettől fogjuk majd várni az ország felemelkedését.
(19.50)
Viszont, ha azt vesszük figyelembe, hogy mostantól, ha elfogadják ezt a javaslatot, akkor az állami cégek azokat az ingatlanokat, ingóságokat, bármit, amivel ezek az állami cégek rendelkeznek, valójában átláthatatlanul, követhetetlenül, az éppen akkori, aktuális érdeknek megfelelően valamilyen értéken egymás között úgy adják-veszik, úgy tologatják ide-oda, ahogyan csak akarják. Én úgy gondolom, hogy ez már önmagában egy olyan kérdés, amire majd Németh Lászlóné államtitkár asszony nem mondhatja majd annyira büszkén, hogy a Transparency International továbbra is a legátláthatóbb cégek között fogja majd nyilvántartani a magyar állami cégeket, illetve a Magyar Fejlesztési Bankot sem.
Úgy gondolom, hogy egy olyan hatalomkoncentráció lesz a Magyar Fejlesztési Bank körül, illetve ahogyan az egész Magyar Fejlesztési Bankon keresztül az állami vagyon begyűrésre kerül a Miniszterelnökség alá, egy olyan hatalomkoncentráció lesz Lázár János kezében, melynek nyilvánvalóan van egy politikai természete. Az ember persze azt is el tudja képzelni, hogy Lázár János valamilyen fondorlattal kicsavarta ezeknek az ügyeknek az intézését a gazdasági vezetés kezéből, urambocsá, még a miniszterelnök kezéből is, de azt is el tudom képzelni, hogy a miniszterelnök esetleg minél több terhet kívánna róni a miniszterre, hogy aztán másra már majd ne jusson ideje. Ez kezelhetetlen mennyiség, és önök most azt kérik, hogy azt a biankó csekket adjuk meg, hogy a miniszter rendeletével ezekről a vagyonokról úgy rendelkezzen, ahogyan akar. Bízunk benne, hogy nem úgy, ahogyan a kedve tartja, de azért a szakmaiság ilyenkor meg szokott kopni, amikor egy kézben ekkora mennyiségű hatalom, vagyon egyszerre párosul.
Három előterjesztést tárgyal a Ház, ma kettőt, most időben egy kicsit jobban szétválasztva, mint legutóbb, mert akkor ezek gyors egymásutánban következtek, és a harmadikat holnap fogjuk majd tárgyalni, amivel kiteljesedik ez a törvénycsomag. Az elsőben a Magyar Fejlesztési Bank - ezt pár órával ezelőtt tárgyaltuk - tekintetében Lázár János jogköreit, mondjuk így, hogy jelentősen kiszélesítette. Felhatalmazást adhat a banknak, gyakorlatilag - lefordítom ezt magyarra - parancsot adhat a banknak, hogy teremtse meg a jogi eszközeit, a pénzügyi feltételeit annak, hogy azt a céget, amelyik őneki kell, illetve a magyar államnak kell, azt megvásárolja, és kiszélesítette az MFB portfólióját az ingatlankezeléstől elkezdve most már szépen lassan mindennel.
Most, ebben a javaslatban a portfólió és a tevékenység kiszélesítése van, de azért ne felejtsük el, hogy volt még két olyan állami vállalat, állami cég, amit nem olyan régen hoztak létre. Van egy Első Nemzeti Közműszolgáltató cég, ennek a létrejöttével alapvetően nem értünk egyet, itt is el kell mondani. Ott kellene önöknek szolgáltatni, ahol nincsen olyan piaci szereplő, aki szolgáltat, és ott kellene azt a hatalmas lemaradást behozni, ahol maguk helyett viszont senki nem tudja, államtitkár úr, behozni ezt a lemaradást. Ilyen az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra, ezekre kellene költeni, nem cégportfóliót építeni. Illetve a Központi Adatgyűjtő és Feldolgozó Zrt., amelynek a céljai, én úgy gondolom, helyesek alapvetően, az egy másik kérdés, hogy elérhetőek-e ezek a célok, de mindenesetre azt mondjuk, hogy ambiciózus, és hogyha ezzel tényleg a fogyasztóknak 5-6 milliárd forintot megtakarítanak, akkor ez a cél helyes és elérhető. És mindig ebben a kontextusban kellene értelmezni ezt a nonprofit, nem nonprofit kérdést ebben az ügyben, hogy hogyan fog valaki, valamely cég úgy fejleszteni, hogy közben természetesen profitot nem termelhet, de akkor szerintem még a karbantartásra sem marad elegendő pénze.
Holnap pedig fogunk tárgyalni egy harmadik előterjesztést, ahol minden egyes kívül maradt olyan vagyont bevonnak majd a Miniszterelnökség alá, ahol még a Miniszterelnökség nem tudta rátenni a kezét; mindezt annak a jegyében, hogy hatékony, egyszerű és gyors legyen. Az általános vitában is elmondtam, nem akarok cinikus lenni, de a hatékonyság, a gyorsaság és az egyszerűség álláspontom szerint szempont a főzésnél, nem akkor, amikor ekkora vagyonnal a közjó érdekében kellene átláthatóan közpénzekkel úgy bánni, hogy azzal legalábbis a többség, úgy gondolom, hogy elégedett legyen.
A transzparencia, az átláthatóság és a bürokrácia ezekben a kontextusokban, én úgy gondolom, hogy nem a kerülendő kifejezések. Akkor még az általános vitában olyat is hallottunk, hogy végre sikerül a bürokrácia akadályait megszüntetni. Nem, államtitkár úr, önök lebontják a bürokráciát. A bürokráciára alapul az állam, az állam szervezőképessége attól függ, hogy a bürokratikus rendet hogyan tudja fenntartani. Természetesen azt lehet hatékonnyá tenni, de ebben önök most elfoglalták azt az álláspontot, hogy úgy lesz hatékony, hogyha egy ember kezébe odaadják. Odáig már nem is megyek el, hogy akkor most mennyire kell majd vigyázni erre az emberre, mert tényleg azt mondom, hogy a szél se érje ezek után, hogyha ezt a három előterjesztést önök meg fogják szavazni.
Úgy gondolom, hogy kár kidomborítani az elektronikus árverési rendszert, ez egy nagyon-nagyon picike szelete, amit én elmondtam, amiről beszéltem, én úgy gondolom, hogy az az érdemi szelete ennek a javaslatnak, illetve ennek a három javaslatnak, egy példátlan, hihetetlen, átláthatatlan hatalom- és vagyonkoncentráció a kormány egyik tagja, Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter kezében. Az pedig talán, azt gondolom, nem is szépségtapasz, talán csak a hatalomgyakorlásnak egy nagyon cinikus eszköze, hogy mindazt, hogy ezekkel az eszközökkel az egyik minisztertársa, Lázár János nyakló nélkül bármikor élhessen, ezt Seszták Miklós miniszter úr kéri tőlünk az előterjesztésben.
Én úgy gondolom, hogy ez önmagában a politikai cinizmus, nem is fogjuk támogatni ezt az előterjesztést. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
