DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napirend utáni hozzászólásommal, úgy gondoltam, hogy az egyébként ma már itt a Ház falai között kétszer is szóba hozott mentőkről, illetve a mentés helyzetéről szeretnék beszélni. A címben is szereplő két dimenzió azt a két különböző, eltérő valóságot jelenti, amelyet a kormány akar az egyik dimenzióban látni, illetve láttatni magáról az egészségügynek erről a szekciójáról, részletéről, azaz a mentőkről és a mentésről, a másik pedig maga a valóság, amelyben a mentők élnek, illetve dolgoznak mindennap.
Azt tudjuk, hogy 7500 mentődolgozó van jelenleg Magyarországon, és a mentés az egyik olyan ágazata az országnak, amely egy pillanatra sem áll le, és folyamatosan szükségünk van a munkájukra. És hogy miben is áll az, hogy két eltérő dimenzió van és két eltérő dimenzió létezik, és mit mond a kormány és mi a valóság, az nagyon jól megragadható az elmúlt időszaknak azokban az ügyeiben, azokban a hiányosságaiban, amelyek folyamatosan napvilágra kerültek és folyamatosan kerültek elő.
Az egyik, talán legnagyobb felhördülést és megdöbbentést kiváltó eset volt a János Kórházban való atrocitás, egyébként fölvették fotóra is, illetve videóra is, amikor a János Kórházban egy szirénázó, sürgősséggel jövő és beteget szállító mentő csak úgy tudott bejutni az intézménybe, ha ő saját maga is a kapunál parkolójegyet váltott, megvárta, mire azt kiadták, illetve végigállta a sort, és ezt követően hajthatott be az életveszélyben lévő beteggel a kórházba.
Írásbeli kérdésben egyébként ezt a gyakorlatot megkérdeztem az államtitkárságtól, amelyre az államtitkárság azt válaszolta, hogy természetesen a hiba, illetve ez a működés addigra, amire én kérdeztem, már elhárult, mert egyeztetett a kórház vezetése, az igazgatósága, illetve maguk a mentők is. De hát úgy tűnik, hogy nem lenne szükséges egyeztetni, ha csak egy alapvető, minimális prioritást szem előtt tartana bármelyik kórháznak is a vezetése, azt, hogy a mentőknek, a mentésnek mindig pillanatok alatt, akadály nélkül meg kell tudnia közelíteni az egészségügyi intézményt, hogy a beteget leggyorsabban odajuttassa. Tehát nem egyeztetésekre van szükség, hanem humánus, illetve logikusan végiggondolt hozzáállásra ebben az esetben.
De a másik ilyen problémás eset, arról is elég sokat cikkeztek az elmúlt időszakban különböző napilapok, hetilapok, hogy maguknak a mentődolgozóknak milyen a helyzete és milyen munkakörülményeik vannak. Érdemes például idézni az egyik hetilapból, ahol egy budapesti mentős adott riportot. Azt írta: „Én Budapest egyik legnagyobb állomásán dolgozom, és elleptek minket a poloskák. Annyira, hogy nem tudtunk hova leülni, meg lefeküdni, mert teli volt minden velük. Valószínűleg az egyik betegről hordtuk át. De ezt ne úgy képzeld el, hogy egy-két bogár mászott a falon. Csomókban lógtak.” - mondja egyikük. „Hetekig könyörögtünk, hogy takarítsák ki őket, amire az volt a válasz, hogy nem fogjuk tudni bebizonyítani, hogy innen vittük haza őket; és hogy nem aludni járunk be, minek nekünk egyébként is az ágy.”
De mondhatnánk azt is, hogy összességében az Országos Mentőszolgálat ugyanezekre a dolgozókra, akiket egyébként sokkal nagyobb megbecsülésben kellene illeti, például évente 16 ezer forintot szánnak egy dolgozóra, hogy a munkaruháikat tisztítsák, holott folyamatosan olyan betegekkel dolgoznak, akik akár vérző sebekkel, akár más kosszal, sérülésekkel vagy más fizikai ráhatással vannak ellátva, ilyen csúnyán mondva. De mindenki tudja, hogy milyen a betegekkel dolgozni, mennyire tudnak a kiszolgáltatott, szerencsétlen állapotban lévő emberek koszosak lenni, ez milyen fertőzés- és milyen betegségveszélyeket jelent, és ehhez képest ehhez így áll hozzá a kormányzat.
De mondhatnánk a mentőállomások problematikáját is, ami már szintén itt volt az Országház falai között. Többször a kormány szemére vetettük azt a tényt, hogy Orbán Viktornak csak egy elmaradt választási ígérete volt, hogy az országban beígért mentőállomás-felújításokat véghezvigye. A kampányban megígérte, majd azzal álltunk szemben, hogy nemhogy az elvárt negyven-ötvenes számban, de még az egy-két mentőállomás-felújítás, illetve új építés is alig ment végbe, és jelenleg is ezek a projektek nagy része ott toporog, hogy a kivitelezés azon szakaszában vannak, hogy ha nem készül el időre, akkor az uniós pénz helyett egyébként a projekteket vállaló, például önkormányzatoknak kell majd kipótolni ezeket az összegeket. Bőségesen van és már majdnem mindenhol ismertek azok a listák, ahol hiányosságok vannak. Egy-két szerencsés hely természetesen van, ahol már megépülhetett, de tömegével egyébként mind hiányosságok vannak.
De talán a legutolsó olyan, ami konfliktust okozott, a mentési rendelet egyik átfaragásából volt, amelyben a kormányzatnak az volt a célja, hogy extraforrásokhoz juttassa az Országos Mentőszolgálatot. A részükre átadták azt a lehetőséget, hogy rendezvényeket biztosítsanak. Ennek keretében alakult ki az, hogy a Hungaroringen voltak az autók és nem a hőségriadó alatt a városban. Emögött, a kormánynak azt lehet üzenni, hogy nem az áll, hogy aki azt szóvá teszi, az meg akarja védeni a magánszolgáltatókat, hanem azt akarja, hogy a kormány igenis (Az elnök csenget.) gondolkozzon felelősségteljesen, és alakítson ki egy olyan mentési helyzetet, amelyben nem áll rendelkezésre az, hogy egy hőségriadó alkalmával nem bevetésre várnak az autók, hanem sportrendezvényeket biztosítanak.
Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
