KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS
KÓSA LAJOS (Fidesz): Tudtam, hogy elnök úr figyelmét nem kerüli el a jelzésem. Köszönöm szépen a szót, elnök úr.
Tisztelt Ház! A törvényjavaslat kapcsán néhány dolgot el szeretnék mondani. Előtte, csak a pontosság kedvéért, mert a vitában elhangzott: azok az események, amelyek ma a debreceni menekülttáborban lejátszódtak, valósak, csak nem egészen úgy történtek, ahogy Z. Kárpát Dániel mondta. Semmifajta tévészobának nincsen helye. És Z. Kárpát Dániel, aki igazán rutinos, nagy tudású politikus, pontosan tudja, hogy az internet kizárólag rendkívül erős és alapos forráskritika után alkalmas arra, hogy az ember tájékozódjon az életben (Z. Kárpát Dániel: Ezért olvasom az alfahir.hu-t.), hiszen - mint tudjuk - az interneten szerepel például, hogy Elvis Presley él, továbbá Zámbó Jimmy is él. (Derültség.) Tehát legyünk óvatosak ezzel, mert azért debreceni képviselőként volt alkalmam tájékozódni részint a helyi illetékesektől, részint az ott élő képviselőktől, és elmondhatom, hogy nem kevésbé aggasztó a jelenség akkor sem, hogyha a tényeket pontosan tudjuk.
Ugyanis nem a tévészoba mérete vagy kínálata okozta a konfliktust (Z. Kárpát Dániel: Senki nem állított ilyet! Félreértetted, de nagyon!), hanem az, hogy a menekülttáborban tartózkodók kerültek egymással konfliktusba egy anyagi természetű vita után, és a vita hevében az egyik menekült, aki egy török volt… Egyébként, figyeljenek: az egyik menekült, aki török volt. Értik, Törökországból; nincs háború, nincs veszélyzóna, sőt Törökország, mint tudjuk, regionális pozíciókra tör, és kifejezetten egyre-másra halljuk a jó jelentéseket a török gazdaság prosperálásáról. Tehát az egyik török menekült - ennyit a menekültek összetételéről - egy afgánnal került szóváltásba, az afgán kezéből kikapta a Koránt, rátaposott, és ez olyan mértékű vihart indított el, aminek kapcsán igazából a táborban tartózkodó több száz muzulmán a törököt akarta meglincselni; és ennek kapcsán azt a szituációt értették félre, hogy miután a több száz ember meg akarta lincselni a menekülttábor egy épületébe bemenekülő törököt, és azt a törököt nagyon helyesen a magyar rendőrség kimentette, mert egyébként fejig felkoncolásról lett volna szó, a muzulmánok ezután támadtak a magyar rendőrökre, mert azt hitték, hogy a törököt akarja megvédeni, holott egyébként csak letartóztatták a törököt. (Z. Kárpát Dániel: Így már rögtön más, bocsánat!) Akkor nyugodtak meg, közben dulakodtak a rendőrökkel, rendőri erő alkalmazására is sor került, gázfüggönyt vetettek be a menekülttábor lakói ellen, egy százfős csoport kitört a 471-es útra, ott az utat elzárták, az arra járó autókat megdobálták válogatás nélkül, egy-két kukát felgyújtottak. És csak akkor került sor az eseménysor végére, amikor a lázadó muzulmánok egy küldöttsége meggyőződött a debreceni rendőrségen, hogy a törököt letartóztatta a magyar rendőrség, és nem kimentette és elengedte. Továbbá a rendőrség azt is bizonyította, hogy a török a Korán megtaposásáért elnézést kér. És akkor mindenki megnyugodott és hazament.
Ez egyébként nagyon jól megvilágítja azt a problémát, hogy a hazánkba érkező tömeges illegális határátlépő olyan, mindenfajta belső struktúra nélküli, egymással is elképesztő konfliktusba keveredő… - korábban a debreceni menekülttáborban egy kosármeccs kapcsán agyonütöttek egy bevándorlót a bevándorlók egyébként, félreértés ne essék, tehát halálosan bántalmaztak, úgy értem.
(20.50)
Ez a probléma, az egész eseménysor világosan megmutatja, hogy olyan mértékű civilizációs szakadék tátong az ideáramló bevándorlók tömegei és az európai lakosság között, ami egyszerűen nem hidalható át. Példának okáért, elmondják máshol is, hogy a bevándorlók egy része - miután a kereszténységgel kapcsolatban rendkívül heves ellenérzésekkel viseltetnek - a Magyarországon, Debrecen környékén felállított út menti kereszteket leköpdösik, mert ez náluk tradíció vagy valamifajta szokás. De nálunk nem!
Ez a néhány apróság is mutatja azt az elképesztő szakadékot, ami meggyőződésem szerint áthidalhatatlan. Ezért el kell dönteni, hogy mit csinálunk, s most kell eldönteni, és nem húsz év múlva, amikor már nem lesz mit eldönteni. Nem lehet nem észrevenni, hogy az európai, főleg a nyugat-európai országok különböző megfontolásokból ugyan, de nem tudták ezt a helyzetet kezelni, és sajnos az az ember érzése, hogy néhány területen már ki is csúszott az események irányítása az európai népek kezéből. Mi azt szeretnénk, hogy ez Magyarországon ne így legyen. Azt szeretnénk, hogy Magyarország ellen tudjon állni ennek az elképesztő nyomásnak.
Azért adtuk be ezt a törvénymódosító javaslatot képviselőtársaimmal, hogy világossá tegyük, mi a szándék. Az a szándékunk, hogy a gazdasági okokból menekülőket, az illegális határátlépőket állítsuk meg és ne engedjük be Magyarország területére. Ezt szolgálja ez a törvénymódosítás, a biztonságos harmadik ország kijelölésének a lehetősége, amit a kormánynak adunk. Mielőtt még valaki komolyan venné az európai balliberális oldal sirámait, szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy egy korábbi időszakban, 2006-tól kezdődően, maga az Európai Bizottság kezdeményezte azt, hogy az Európai Közösség együttműködve határozza meg a biztonságos harmadik ország fogalmát, csak ezt nem tudták végrehajtani, ezért visszaadták tagállami hatáskörbe. Nem felszámolták azt a lehetőséget, hogy ezt kijelöljék a tagállamok, hanem tagállami hatáskörbe adták vissza, mert arra sem jutott energia, hogy ezt közösen kijelöljék.
Most azzal a joggal, azzal a lehetőséggel élünk, amivel már élt Franciaország, Írország, Luxemburg, Németország és más európai országok, amelyek meghatározták a biztonságos harmadik országok körét. Megjegyzem, több más ország meghatározása szerint Szerbia ezek közé tartozik. Mi erre adunk felhatalmazást a kormánynak, ha a parlament ezzel egyetért.
Nagyon sok vita elhangzott már a menekültkérdéssel kapcsolatban, és még biztos nagyon sok el fog hangzani. Egy korábbi vitában már hangsúlyoztam, most is elmondom, hogy ez egy rendkívül összetett kérdés, és mint minden összetett kérdés esetében, a jellegéből fakadóan teljesen kizárt, hogy egyetlen intézkedéscsomag megoldást hoz. Az ezzel a menekültáradattal kapcsolatos politika számtalan lépést követel meg. Ezek részben összefüggenek egymással, de önállóan is értelmezhetők. Az, hogy most megadjuk a kormánynak a felhatalmazást arra, hogy a biztonságos harmadik ország fogalmát kijelölje, egy önállóan is értelmezhető lépés; nem elegendő, nem is gondoljuk azt, hogy elegendő.
Teljesen nyilvánvaló, hogy Magyarországnak tennie kell valamit a tekintetben, hogy az európai joggal nyilvánvalóan durván visszaélő gazdasági menekültek ellen is gyorsítottan fel lehessen lépni. Az európai jog teljesen világosan megmondja, hogy aki menekültjogot kér, az egy országban beadhatja a kérelmét, és ott meg kell várnia a kérelem elbírálását. Ehhez képest a menekültek döntő többsége minden országban beadja a kérelmet, és nem várja meg a kérelem elbírálását, hanem megsemmisítve az idevonatkozó dokumentumokat megy tovább a következő országba, és ott is úgy tesz, mintha először kért volna politikai menedékjogot. Teljesen jogos az a felvetés, hogy ezt a joggal való visszaélést szüntessük meg, és aki más országban már kért politikai menedékjogot, de annak az eredményét nem várta be, és Magyarországon újra kér politikai menedékjogot, vagy adott esetben Magyarországon többször kér politikai menedékjogot, azt mindenfajta bonyolult eljárást mellőzve küldjük vissza abba az országba, ahonnan jött, mert ő nem jóhiszemű joggyakorló, hanem eleve visszaélt azzal a lehetőséggel, amit a menekültügy az ő számára biztosít.
Hasonlóképpen azt gondoljuk, hogy más intézkedések is szükségesek. Beszéltünk arról, hogy a biztonságos határzárat valósítsuk meg a schengeni határon, ahol egyébként nem a magyar-szerb határt védjük, hanem a szerb-magyar, szerb-cseh, szerb-német s a többi határokat, hiszen ez schengeni határ. Számos lépést kell még megtennünk, engedjék meg, hogy ne soroljam fel valamennyit, tisztelt elnök úr, hanem csak annyit kérjek, hogy ezt az apró lépést is támogassa a parlament, hogy haladjunk ebben az ügyben előre. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
