KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS
KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, abban egyetérthetünk, hogy a Paksi Atomerőmű ma Magyarország egyik legfontosabb létesítménye.
Az atomerőmű helyzete azonban ezekben a hónapokban meglehetősen bizonytalanná vált. Ennek a bizonytalanságnak az okozója maga a kormány, illetve azon belül is Lázár János miniszter úr. Ő volt az, aki tavaly decemberben bedobta a köztudatba, hogy a jelenlegi menedzsment helyére nyugati vezetőséget kívánnak ültetni. Az akkori indoklás szerint nincs meg a kellő bizalom a jelenlegi vezetés iránt, illetve a hatékonysági mutatók nem elég magasak. Ezzel szemben az igazság az, hogy az öt legmagasabb rendelkezésre állási mutatóval rendelkező európai atomerőművi blokk közül három Pakson üzemel. A negyedik blokk is csupán a 2003-as üzemzavar miatt nem került be a legjobb öt közé. Tudja-e a miniszter úr vajon, hogy mi vezetett ahhoz az üzemzavarhoz? Az akkori felelőtlen tulajdonosi hozzáállás, a pusztán gazdasági szemlélet, a biztonsági szempontok háttérbe szorítása, nem utolsósorban pedig egy német vállalat ténykedése. Ugye, milyen kísértetiesen hasonlít a mai helyzethez?
Szintén a Miniszterelnökségtől szivárgott ki a 800 ember elbocsátásáról szóló rémhír. Nevezzük nyugodtan annak, hiszen kijelenthető, hogy minden egyes ember szükséges és hasznos munkát végez a Paksi Atomerőműben. Egy ilyen tömeges elbocsátásnak pedig katasztrofális következményei lennének mind szociális, mind pedig erőmű-biztonsági szempontból. Mindeközben a Magyar Villamos Művek felfüggesztette az erőmű 2500 dolgozója felé a kollektív szerződés alapján járó béren kívüli juttatások kifizetését. Megtiltották, hogy az erőmű Paks város részére oktatási, sport- vagy egyéb célú támogatást folyósítson. Így mind a város lakossága, mind pedig az erőmű dolgozói egy rendkívül bizonytalan légkörben élik a mindennapjaikat. Miközben önök a megélhetésükkel, kenyerükkel játszadoznak, nekik atomerőművi blokkok főjavítását kell százszázalékos odafigyeléssel végezni. Az önök kormányzásával ellentétben ez egy valóban felelősségteljes feladat, ahol minden hiba biztonsági kockázatot jelent; ahol minden egyes nap csúszás százmilliós kárt okoz az államnak.
Ebbe a rendkívül precíz módon üzemelő rendszerbe csörtettek bele önök, mint elefánt a porcelánboltba, ehhez pedig a rendkívül buta módon végrehajtott, ingatag rezsicsökkentést használják politikai bunkósbotként. Jelen pillanatban a mindennapi kenyérért való aggódással végzik a szakemberek a munkájukat, ezt a létbizonytalanságot pedig önök okozták.
Önök nem bírták megemészteni az őszi polgármester-választáson Pakson elszenvedett négyötödös vereségüket, és folyamatosan büntetik a várost azóta is. Nyilvánvalóvá vált, hogy Süli János, az atomerőmű egykori vezérigazgatója mind az erőmű dolgozói, mind a város lakossága részéről egyöntetű támogatást élvez, polgármesterré választásáért a paksiakat büntetni azonban enyhén szólva sem vall korrekt viselkedésre, úgy is mondhatnám: alávalóság. Amit tesznek, az nem más, mint az atomerőmű biztonságának veszélyeztetése. Egyszerű kifizetőhelyként kezelik a Paksi Atomerőművet. Nem törődnek azzal, hogy családok ezreinek megélhetését és az erőmű biztonságos működését kockáztatják. Mit gondol vajon Lázár miniszter úr: ha a saját tárcája fennhatósága alá gyűri a Paks I.-et is, ha utcára tesz közel ezer embert, ha brüsszeli nyomásnak engedve az erőművet nem ismerő külföldi vezetőt ültet az elbizonytalanított dolgozók élére, azzal mit fog elérni? Itt emberekről van szó, nem csupán könyvelési tételekről! A magam részéről maximálisan bízom a paksi szakemberekben, de egy ilyen jellegű veszélyes üzemet csak stabil háttér mellett lehet biztonságosan üzemeltetni.
Vajon tudja-e Lázár miniszter úr, hogy mit kell tenni olyankor, ha valamilyen ügyben első kézből szeretne tájékozódni? Én magam azt szoktam csinálni, hogy elmegyek, és a saját szememmel és fülemmel győződök meg róla, ahogy tettem ezt a Paksi Atomerőmű esetében is az elmúlt években - ha szükséges volt, évente akár többször is. Mert én nem félek a Paksi Atomerőműtől, és nem félek a paksiaktól. Ezzel szemben mit tett Lázár miniszter úr? Hónapokig úgy beszélt az erőmű dolgairól, hogy senkit a cég részéről meg nem kérdezett, az ő álláspontjuk egyszerűen nem érdekelte, majd végre az elmúlt héten egyeztetésre érkezett a városba, de az erőműbe most sem tette be a lábát. A város egyik szállodájában közölte a közlendőket az erőmű menedzsmentjével és a szakszervezet vezetőjével. Miért fél a kormány belépni a Paksi Atomerőmű területére?
Önök két új atomerőműi blokk építésére kötöttek szerződést úgy, hogy jelen pillanatban a már most működő erőmű tulajdonosi jogainak gyakorlása is láthatóan problémát okoz a kormánynak. Külön felszólalást megérne, hogy mennyire nincsenek felkészülve Paks II. megépítésére, de ennek a felszólalásnak most nem ez a témája. Hagyjanak fel a felelőtlen politizálással, és kérem, válaszoljanak a következőkre: hajlandóak-e a múlt heti paksi ígéreteiknek alátámasztására tényleges lépéseket is tenni a helyzet megnyugtató rendezésére? Kifizetik-e a dolgozók elmaradt jogos juttatásait? Felhagynak-e végre a külföldi menedzsment világszerte példátlan eszement ötletével?
A Jobbik a paksiak mellett áll, a békés hétköznapok, a nyugodt, biztonságos fejlődés pártján. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Azt szeretnénk, ha a politika kivonulna végre az atomerőműből, és visszaadná a teret ennek a rendkívül felelősségteljes (Az elnök ismét csenget.) és komoly szakmának, mert ezzel mindenki jól járna, de ez így semmi jóra nem vezet. Várom az érdemi válaszukat. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
