DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE,
DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Ha megnézzük, hogy mennyi időt töltenek a magyar gyermekek a magyar iskolarendszerben és mennyit töltenek a legfejlettebb országok gyermekei a saját iskolarendszerükben, akkor azt látjuk, hogy körülbelül ugyanakkora ez a szám, az 5-39 év közötti gyermekek esetében 17 év az, amit Magyarországon egy gyermek átlagosan az iskolarendszerben tölt, és más országokban is ennyit. Ha a legfrissebb számokat és az előző évek számait nézzük meg abból a szempontból, hogy Magyarországon többen hagyják-e el végzettség nélkül az iskolát, mint amennyi a legfejlettebb országok átlaga - ezek 11-12 százalék körüli számok -, akkor azt mondhatjuk, hogy a magyar átlag is úgy alakult, mint az Európai Unió, illetve a legfejlettebb országok átlaga.
Amit ön próbált sugallni, hogy a tankötelezettség 16 éves bevezetése bármilyen módon is elvette az esélyét, a lehetőségét ezeknek a gyerekeknek, hogy nagyobb mértékű lett a végzettség nélküli iskolaelhagyók száma, aránya, nem igazolódott be az elmúlt évektől kezdve. Amit a gyermekek oktatásának a különbségéről mondott egyes iskolákban, illetve más-más országrészekben, az egy kortesbeszédnek is elmehetett volna, mégpedig a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozatala kapcsán, ami lehetőséget nyit arra, hogy a 25 év alatt egyre terebélyesedő problémákkal szemben, amelyek az önkormányzatok eltérő anyagi lehetőségeiből adódtak, egy állami fenntartás sokkal inkább segíthet esélyt teremteni a nehezebb sorsú gyermekek számára is a szegényebb önkormányzatoknál.
Mi abban hiszünk, hogy azt a problémát, amit felvetett, hogy vajon milyen képességekkel rendelkeznek alsóban vagy felsőben a diákok, leginkább azzal kell megoldanunk, hogy egyrészt speciális programokat indítunk, nem kötelezően berakjuk őket egy kollégiumba, másrészt pedig már az iskola előtt olyan nevelésben, képességfejlesztésben részesítjük őket, ami elsős korukra csökkenti az otthonról hozott különbségeket. Éppen ezért ha megnézi, hogy Magyarországon mennyien vesznek részt iskola előtti nevelés-oktatásban, akkor azt láthatja, hogy ez 94,5 százalék, míg az uniós átlag 93,2, tehát nálunk jóval többen vesznek részt iskola előtti nevelésben, azaz azok a lemaradások, amelyeket valaki a családból, otthonról hoz, Magyarországon jobban kompenzálhatók, mint más országokban. Azt szintén minden nemzetközi, felzárkózással kapcsolatos tanulmány és tudósműhely elismeri, hogy a hároméves kortól kötelező óvodáztatás bevezetése pontosan az ön által említett problémára egy jó és megelőző esélyt és lehetőséget teremt, hogy már hároméves kortól csökkentsük azt a különbséget, ami akár másfél év is lehet egy jobb családból és egy nehezebb sorsú családból érkező gyermek esetében.
Szintén fontos: ha megnézi az elmúlt évek kormányzati intézkedéseit, akkor azt látja, hogy azt az integrált módszert, amit Hejőkeresztúron bevezettünk, sikerre tudtuk vinni. Ezt más településekre, más iskolákba is el akarjuk vinni, ahol sok a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű gyermek. Az önök javaslatának kicsit íróasztalszaga van, nem a gyakorlati életből merítkezik, míg a mi példáink, mind a hároméves kortól kötelező óvodáztatás, mind pedig a hejőkeresztúri modell egy létező, működő modellt jelent, amely az önök és az LMP által az előbbiekben kritizált térségi iskolahálózatban megvalósulhat, hogy ezek a bevált módszerek minél több iskolában segítsenek abban, hogy mindegyik gyermek megszerezze azt a tudást, amire szüksége van.
Ha pedig kikerülnek az iskolából, és reményeink szerint végzettséget is szereznek, akkor ösztöndíjprogramokkal tudjuk őket segíteni. 9 ezer hátrányos helyzetű gyerek kap Útravaló-ösztöndíjat, 900-an egyetemi ösztöndíjat, a tanodák számát hat év alatt a háromszorosára növeltük, 60-ról 180-ra, és szeretnénk 300 közelébe vinni, és a 25 év alattiaknak az ifjúsági garanciarendszerbe történő belépéssel szeretnénk végzettséget és munkát adni. Így a közfoglalkoztatás semmiképpen nem lesz perspektíva egy fiatalnak, hanem bízunk benne, hogy piacképes tudást tud szerezni. Mi ehhez a támogatást megadjuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
