KOVÁCS SÁNDOR
KOVÁCS SÁNDOR
KOVÁCS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem akarom húzni az időt, de még államtitkár úr válasza előtt, mivel politikai vita is keveredhet a szülőtartásból, hadd védjem meg a törvényi előterjesztést abból a szempontból, hogy csúsztatás van; talán még egyetértve Sebestyénnek azzal a megközelítésével, hogy a gyerekek tartásával kellett volna kezdeni, ezt most félretéve.
A törvényi előterjesztés egyértelműen nyilatkozik arról, hogy az intézményvezetőnek megállapodásra kell törekednie azzal a családtaggal, akivel később a szülőtartást kezdeményezi. Ha nem történik megállapodás, és ne adj’ uramisten, a jelenlegi törvényben is érvényes adatközlésre, mondjuk, bemondásra történik, akkor, még egyszer mondom, nem lesz alkotmányos aggály, nem lesz polgári törvénykönyvi aggály, nem lesz EMMI-törvényi aggály abból kifolyólag, hogy az intézményvezető kvázi kötelezetté lesz téve arra, hogy mindenképpen pereljen. Tessék elolvasni: a megállapodás felé vezető út mindenféleképpen csak és kizárólag az intézményvezető kezében van. Tehát azt gondolom, hogy a csúsztatásokkal, az ijesztgetésekkel nem kellene foglalkozni.
Ezenkívül mindenki egyetértett azzal az alkotmányos kötelezettséggel, ami erkölcsi kötelezettség lenne, és talán nem is kellene ezzel foglalkozni, hogy a szülőtartás intézménye igenis fontos, társadalmilag elvárható feladat. No de ha nem! Bocsánat, hogy megint saját példát hozok fel: idősotthont vezettem igazgatóhelyettesként, tudomásunk volt olyanról, hogy a gyerek átírta a szülőnek a vagyonát, élt vele boldogan, és abból bőven kitelt volna.
Nem akar kivonulni az állam ezek alapján, mert ott van a törvénymódosításban, hogy semmilyen szinten nem gátolhatja és nem befolyásolhatja az intézményi jogviszony létrejöttét és a térítési díj megfizetését, a 80 százalékot. Köszönöm szépen.
