PETNEHÁZY ATTILA
PETNEHÁZY ATTILA
PETNEHÁZY ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! 1920. június 4-én olyan döntés született, amely alapjaiban rengette meg a magyar nemzetet. Hiába telt el azóta több mint 90 év, a trianoni békeszerződés következményei azóta is éreztetik hatásukat. Tökéletes példa erre az erdélyi külhoni magyarok helyzete, akik számára mindennapos küzdelem megőrzése és emberfeletti munka. (Sic!) Ma már bárkit és bármikor különösebb indoklás nélkül hurcolhat el a román korrupcióellenes ügyészség. Ahogy azt tette is Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda polgármestereivel és alpolgármesterével, de a megaláztatásoknak itt még nincs vége, folytathatnánk a sort a székely szimbólumok használatáért kiszabott irreálisan nagy összegű bírságok megítélésével, a magyar nyelv használatát korlátozó törvénytervezetek elfogadásával, nem utolsósorban pedig a magyar magántulajdon államosításával. A DNA legutóbbi támadása pedig már a magyar gyerekek életének fontos színtere, a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ellen irányult. Eljárást indítottak az iskolaigazgató és a főtanfelügyelő ellen, akik az ügyészség véleménye szerint annak ellenére járultak hozzá a gimnázium működéséhez, hogy tudták, valójában a tanintézet nem kapta meg a működéshez szükséges engedélyeket. Mindezt annak fényében gondolják megalapozottnak, hogy az iskolák létrehozásáról döntő önkormányzat és tanfelügyelőség annak idején pozitívan bírálta el a kérést. Az ehhez hasonló intézkedések napról napra elszívják a külhoni magyarok életerejét és az élhető jövőbe vetett reményüket.
Tisztelt Miniszter Úr! Meddig tűrhetjük még a külhoni magyar közösségek elleni nyílt támadásokat? Mit tehetünk védelmük érdekében? Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiból.)
