CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Köszönöm szépen a szólás lehetőségét. Csak néhány gondolattal egészíteném ki a Halász képviselő úr által elmondottakat, hiszen sokan vannak a Parlament falai között is olyan képviselők, akiknek az élete egy része a kommunista diktatúra időszakára esett. Ezeknek az embereknek, ezeknek a képviselőknek nem kell bemutatni azt a sokféle vagy sokszínű elnyomást, amit ebben az időszakban meg kellett élnie minden magyar állampolgárnak, hiszen az akkori magyar államhatalom nemcsak a törvények eszközén keresztül próbálta meg ellehetetleníteni az emberek életét, hanem számtalan íratlan szabállyal is megpróbált érvényt szerezni ennek.
Voltak azonban olyan törvények is, amelyek arról rendelkeztek, amelyekben a magyar állam beavatkozott az emberek életébe, ilyen volt például az egyes ipari vállalatok állami tulajdonba vételéről szóló 1948. évi XXV. törvény, a hitbizományok megszüntetéséről szóló 1949. évi VII. törvény, az egyes házingatlanok állami tulajdonba vételéről szóló 1952. évi 4. törvényerejű rendelet vagy a múzeumokról és a műemlékekről szóló 1949. évi XIII. törvény kiegészítéséről és módosításáról szóló ’54. évi 13. törvényerejű rendelet.
Ezek a kormányzati intézkedések, ezek az akkori döntések nem szóltak másról, mint a hazánk érdekében munkálkodó emberektől való vagyonelvételről, vagyonelkobzásról vagy - konkrétan mondjuk ki - lopásról, és olyan légkör uralkodott akkor Magyarországon, amely légkörben a vagyonos emberek is, akiknek adott esetben ilyen műkincsek voltak a birtokában, rájöttek arra, hogy az egyetlen valódi védelmet az nyújthatja, hogyha azokat egy kikényszerített ajándékozás során különböző közgyűjtemények számára ajánlják fel.
Amit a képviselő úr is elmondott, ahhoz mindenképpen szeretnék annyiban csatlakozni, hogy látható módon az akkori ajándékozás körülményei sok esetben vitathatóak voltak, azonban ezeknek a magántulajdonban lévő műkincseknek a visszaszerzését jogilag ellehetetlenítik a rendszerváltást követően. Ezért igenis komolyan kell foglalkozni azzal a mindenkori kormányzatnak, hogy adott esetben legalábbis ezeknek a műkincseknek az élvezeti lehetőségét vagy ezeknek a használati lehetőségét részben visszaadja az eredeti tulajdonosoknak; természetesen akkor, hogyha ennek megvannak azok a törvényi garanciái, amelyek ezeknek az állami tulajdonban lévő műkincseknek az állagmegóvására, a köz számára való elérhetőségére és a köztulajdonban maradására vonatkozóan rendelkezésre állnak.
Megfelelő garanciák esetén, megfelelő kontroll esetén és a teljes körű transzparencia elvei mellett, azt gondoljuk, a kormány mellszélességgel tudja ezt a módosító javaslatot támogatni, és arra kéri az Országgyűlést is, hogy ezeket a szempontokat mérlegelje, amely szempontok is egy lezáratlan fejezetét jelentik az 1989-90-es rendszerváltoztatásnak. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
