BÁNYAI GÁBOR
BÁNYAI GÁBOR
BÁNYAI GÁBOR (Fidesz): Köszönöm a szót ismét, tisztelt elnök úr. Ha megengedi, kedves Heringes Anita, egy kérdést tennék fel hozzá, bár nem illik ez a műfaj ide a parlamentbe, hogy egymást kérdezzük. Szob, Márianosztra, Nagyirtáspuszta, Nagybörzsöny. Mi jut önnek eszébe erről a négy településrészről vagy településről? (Dr. Józsa István: Semmi!) Az nagy baj, mert gyönyörű kisvasút épült vagy lett felújítva az elmúlt egy év, két év során arrafelé, és épp a múlt hétvégén járhattam arra. Úgy látom, a kisvasútnak sikere van ott is, bár lehet, hogy máshol is sikere van. Én a kisvasutat magát mint fejlesztést nem dobnám ki csak azért, mert esetleg az ön fejében Felcsút jelenik meg minden kisvasútfejlesztésnél. Óriási jelentősége volt egyébként ennek a börzsönyi térségnek, déli és északi börzsönyi térségnek, hogy megépültek, újraépültek a vasútvonalai, és az a közel 30 kilométeres kisvasútrendszer Magyarország díszévé válik. Egyébként még lehetne ott is javítani a kereslet-kínálat arányán, mert még több vendéget is elbírna az a vonal.
A másik pedig, hogy szeretném itt megjegyezni, hogy amikor itt a turisztikaidesztináció-menedzsmentről volt a vita, hogy miért beszélünk ilyen idegen szavakkal - meg attrakció -, tény és való, ronda, magyartalan kifejezések. Ezeket valamikor a turisztikai szakma erőltette rá a közbeszédre a turisztikai ágazatban.
De tisztelettel jelzem még egyszer, hogy éppen az új Turisztikai Ügynökségnek a Tourist Zrt., mondjuk, romjain vagy utódjaként elsősorban, higgyék el, ha nincs egy egységes szervező akarat egy országban, bármilyen ágazatban, ahol össze tudják tömöríteni és gyűjteni azon igényeket, amelyek megjelennek egy falusi turisztikában járatos vagy éppen egy nagyobb térségben, egy gyógyhelyfejlesztési programban járatos térségben, vagy az ország nagyobb részében, a Dunántúlon vagy éppen a Balaton környékén, vagy akár a keleti országrészben a Zempléntől kezdve egészen Nógrádig, tudnak valamit gyűjteni az önök és a mi választóink, vállalkozóink által összerakott anyagokból, és ebből nem tudnak összegyúrni egy egységes, nem koncepciót, mert koncepcióval tele a padlás szerintem minden minisztériumban, minden hivatalban, hanem el tudják mondani, hogy érdemes-e fejleszteni, mondjuk, X. Y., valamelyikünk településén, mondjuk, gyógyhelyfejlesztésbe fogni, amikor még nincs tudtunkkal fúrt kút a termálvízhez, nem tudjuk, hogy van-e gyógyvíz egyáltalán alattunk, azt se tudjuk, hogy érdemes-e ott ezzel foglalkozni, mert mindentől messze van. Egy olyan központnak, amely képes arra, hogy megmagyarázza önmagának is meg nekünk is, hogy szabad, nem szabad foglalkozni egyes fejlesztésekkel, higgyék el, nagyon nagy jelentősége lesz, hogyha ezt jól csinálják a tisztelt hölgyek és urak.
Ezen túl pedig a marketing. Magyarország azon kelet-európai, középeurópai országok egyike, amelyik a marketingre költi a legkevesebbet, egyébként átlagában a többi középeurópai államhoz képest kevesebbet költünk az országimázsra, az ország-mar-ke-tingre, térségmarketingre, város-, településmarketingre, és a jó bornak kell a cégér. Tehát hogyha végre valaki ezt jól fogja csinálni - mert ezt várom már én is hosszú-hosszú idő óta, hogy ebben áttörés legyen -, akkor Magyarország lehet olyan sikeres a turizmusban, mint a többi középeurópai államnak a fejlettebb részei, illetve azok a, mondjuk, a Me-di-ter-rá-neum térségében élő országok, ahol hatalmas marketingforrásokat biztosítanak arra, hogy minél több északi, déli, keleti, nyugati turista látogassa őket.
A másik pedig, hogy a turisztikai szervezeteknél, itt az attrakciófejlesztésnél egy-két dolgot engedjenek meg elmondanom. Többségükhöz képest volt módom turisztikai fejlesztést menedzselni és irányítani, elszámolni és nem belebukni. Az attrakciófejlesztésnek egy nagy titka van: az nem attól lesz jó attrakció, hogy én kitaláltam és én akarom csinálni, attól lesz, hogy el tudják-e adni, el tudják-e hitetni a vendégekkel, hogy érdemes eljönni, mondjuk, Bajára a halászlén kívül más étel megkóstolására, vagy érdemes-e Békéscsabára a kolbászfesztiválon kívül elmenni másik eseményre. Ezek is attrakciók egyébként, csak ez nem olyan hatású, mint amit naponta be lehetne mutatni. Magyarország ebben nagyon hátul van az európai rangsorban, nem a mi hibánkból, egyszerűen a történelmi adottságaink, meg a helyi épített és természeti környezeti adottságaink nem teszik lehetővé, hogy az ország nagy részén minden szezonban, minden évszakban lehessen turisztikában vállalkozást folytatni.
Itt szeretném azt is mondani Kepli Lajosnak, hogy ha az, ami ma a Balatonnál van, az koncepciótlanság, akkor szeretnék hozzá gratulálni. Én ritkán jutok el a Balatonra, mert messze vagyunk tőle, én le vagyok nyűgözve attól, amit látok a Balatonon a fejlődésben, amit elértek az ottani vállalkozók, önkormányzatok és mindenki, aki ebben részt vesz.
Alföldi emberként nekem mindig nagy dolog, nagy élmény a magyar tengert meglátogatni, szerintem csodálatos dolog. Éppen a nyáron volt négy napunk, amikor Gyenesdiáson nyaralhattunk - ezt nem tettem rá az oldalaimra, mert nem volt eddig nyilvános, de ott voltunk -, és gyönyörű hely egyébként, képviselő úrnak a körzetében járhattam, inkognitóban. Fantasztikus, amit ott láttam, gyönyörű Keszthely városa. Tehát ami ott folyt koncepciótlanság címen, én azt mondom, hogy szeretnék visszatérni minden évben, hogyha van rá módom és anyagi lehetőségem a gyerekeimmel, meg a családom többi tagjával, hogy menjünk el, és nézzük meg újra a Balaton északi partját.
Ezt a koncepciótlanságot én elfogadnám egész Bács-Kiskunra, Békésre, Csongrádra, elfogadnám minden más keleti országrészre. Higgyék el, nem kell annyira zajongani a Balaton környéki gondokról, mert szerintem ez felesleges jajkiáltás Kepli képviselő úr részéről. Szerintem ott óriási dolgok vannak, és a jet-skit ne is tessék emlegetni, mert attól a hátamon felállt a szőr; a Balatonon tudtommal tilos mindenfajta robbanómotoros eszköz használata. De ezt jelzem, hogy én tudom az Alföldről, talán ön is tudja a Balaton környékéről. (Kepli Lajos: Ez nem azt jelenti, hogy be is tartják!)
És akkor itt egy megjegyzés: azt mondta kedves Sallai képviselő úr, hogy a központosítás az milyen galád dolog, mert elveszi a helyi kezdeményezés képességét, meg így, meg úgy, meg amúgy. Aztán ugyanebben a bekezdésben azt mondta, hogy a korábbi fejlesztések összevissza mentek. Képviselő úr, mindegyik fejlesztés helyi kezdeményezésen alapult eddig. Ezután is valószínűleg úgy fog, mert a magánszektor nem fog sem Bienerth Gusztáv parancsára, sem államtitkár úr vagy miniszter úr parancsára fejlesztésbe kezdeni, hogyha nincs értelme, haszna, s a többi. (Hollik István: Így van!) De ehhez kellenek a vállalkozók.
Lehet, hogy önök majd felsorolják az összes fideszes, Fideszközeli vállalkozót, aki akar pályázni, akar fejleszteni - hát pályázzon, fejlesszen, de ez szerintem az ön számára sem zárt pálya. De könyörgöm, most akkor az a baj, hogy ha van helyi kezdeményezés és összevissza fejlesztünk, mert van Bács-Kiskunban 119 település, az egész Dél-Alföldön 226, és mindenki akart csinálni valami településképi szempontból fontos fejlesztést. Összevissza történt, mert nem egyeztettük le mi a sarkadiakkal, mondjuk, Jánoshalmán, Kiskunhalason meg Baján, hogy ők mit akarnak, de volt egy rendezőelv, hogy mennyi forrás van, teljesen lerohasztották az akkori döntéshozók, amiben önök közül, és lehet, hogy közülünk is többen részt vehettek.
De az nem koncepciótlanság, hogyha helyben történik egy ilyen döntéselőkészítés, és az sem hiba, hogy nem volt éppen központosítva, úgy gondoljuk, hogy nem volt, de a döntés az mégiscsak Szegeden vagy Miskolcon, vagy Kaposváron, vagy Pécsen születik a régióközpontokban, ott valószínűleg valaki tudta, hogy miért úgy döntött, akár politikai, akár gazdasági értelemben. Tehát én nem hiszem, hogy ennyire kellene egymás korábbi, pontosabban egy-két ilyen gondolatban egymásnak ellentmondó dolgot mondani, mert valamit le akarunk mindenféleképpen dehonesztálni.
És zárásképpen, kedves Szilágyi György képviselő úr, szerintem nem férfias dolog egy hölgyet állandóan, a beszédében ötször felemlegetni, meg az előzőben is ötször, aki nincs itt, nem képviselő, és csak az a főbűne, hogy a miniszterelnök lánya. Illetlenség. Négyszemközt meg kell vele beszélni, hogy mi a baja a tisztelt miniszterelnök úr lányával, szerintem nem méltó egy férfihez egy idegen nőt vegzálni, akit nem ismer, aki nem bántotta önt, aki nem is ismeri önt, meg ön se ismeri őt. Ezt egyedül maximum Heringes Anita tehetné meg, mint nő egy másik nővel szemben, de az sem nőies dolog, hogy egy itt nem lévő embert, aki nem része egyébként a mai vitának, hiába keverik bele, nem illik. Bár nem kell nekem megvédenem a miniszterelnök úr lányát, de higgyék el, hogy ez nem tetszett sokaknak, nemcsak nekem, másnak sem.
Zárszóképpen: szerintem maga a turisztikai törvény, ami előttünk fekszik, az azt a keretet megadja a magyar turisztikai ágazatnak, ami révén, hogyha lesznek vállalkozó kedvű magyar emberek, nők és férfiak, akik vállalkozni akarnak erre az ágazatra, akkor valószínűleg kitölti azt a keretet, amit neki szabtak a törvény alkotói. Ehhez kívánok egyébként sok sikert magunknak.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
(17.40)
