HERINGES ANITA,
HERINGES ANITA,
HERINGES ANITA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Egy mesebeli törvényjavaslat fekszik most előttünk, amelyben lesznek főurak, hercegek és királykisasszonyok is. Csak az a baj, hogy a magyar emberek nagy része nem ebben a mesevilágban él, és már lassan nem hisz a mesékben.
Nézzük, hogy mi a törvényjavaslat háttere és múltja! 2016 februárjában megjelentek olyan hírek, amelyek szerint Rogán Antal propagandaminiszter tervei szerint a turizmust a jövőben egy erősen központosított állami csúcsszervezetnek, a Nemzeti Idegenforgalmi Ügynökségnek kellene irányítania. Az akkori előterjesztés alapján gyakorlatilag Rogán szerint a teljes ágazatot a városnéző buszoktól a Sziget Fesztiválon keresztül magukévá akarták tenni. Budapest turizmusfejlesztését egy külön cég létrehozásával, a Budapesti Turizmusfejlesztési Szervezettel képzelték el.
Ebbe a cégbe terelték volna a Budapest-kártya értékesítéséből, illetve a saját „hop-on hop-off” városnéző busz üzemeltetéséből származó pénzeket is. Csakhogy az ötlet megvalósításához el kellett volna ragadni az ágazatot a Nemzetgazdasági Minisztériumtól. A nemzetgazdasági miniszter, Varga Mihály viszont annak ellenére, úgy tűnik, nem kért a NIÜ-ből, hogy Rogán Antal egyik turisztikai irányító emberévé pont a királykisasszonyt választotta volna. Rogán nem véletlenül találta meg a turizmust mint az államosítás következő célpontját. Az ágazat a mintegy 33 000 milliárd forint GDP tizedét termeli meg, és sokszor tízezer szereplőt tart el. Rogán Antal februári véleménye szerint nem akarják korlátozni a versenyt, a hatékonyság miatt van szükség a turizmus új állami szervezeteire.
Mostanra a korábbi előterjesztésből törvényjavaslat született, amely már csak a turizmussal foglalkozik. Azt is szükséges megjegyezni, hogy 2016 áprilisában módosították a kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló kormányrendeletet, amelynek értelmében a Nemzetgazdasági Minisztériumot vezető minisztertől, Varga Mihálytól valamilyen meglepő módon elvették a turizmust, mind területi felügyeletét, és átadták a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot vezető miniszternek, Seszták Miklósnak. Úgy látszik, Seszták miniszter úr megtette azt, amit Varga miniszter nem volt hajlandó, összeállt Rogán miniszter úrral a turizmus kiaknázása érdekében.
A törvényjavaslat új definíciói között szerepel a turisztikai térség meghatározása. Ezzel az új fogalom-mal a kormányzat felülírja a már korábban kialakult közigazgatási egységeket és területfejlesztési kategóriákat. Ezzel egy újabb területfejlesztési szer-kezeti egység jön létre, ami átláthatatlanná és értelmezhetetlenné teszi például a több mint ezeréves területi és ágazati igazgatási és területfejlesztési, a mostanra kialakult turisztikai régiók, valamint az EU-s pályázatokhoz kapcsolódó területi jelleggel bíró rendszert. Ezzel az új kategóriával akár át lehet nyúlni a megyék közigazgatási határain. A szolgáltatók szolgáltatási övezetein az EU-s források felhasználásánál egyre több megye forrásait is lehet párhuzamosan felhasználni egy projektre. Ez utóbbi abban az esetben lehet érdekes, amikor a fejlesztés olyan terület határán van, ami egyfelől már nem vagy csak csekély összegű EU-s forrás felhasználását teszi lehetővé, míg a másik harmadik oldalról olyan területet is érinthet, ahol viszont a vissza nem térítendő támogatások intenzitása igen magas. Ebben az esetben az EU-s források olyan helyeken is felhasználásra kerülhetnek, ahol elvileg a térség gazdasági fejlettsége azt nem tenné indokolttá. Kérdés, hogy ezt a típusú pénzügyi felhasználást az EU később mennyire tartja majd jogszerűnek, indít-e majd később újabb kötelezettségszegési eljárást Magyarországgal szemben.
Továbbá ez az új szerkezeti egység a területi sajátosságokat is figyelmen kívül hagyja, ami a különböző fejlettségi szinttel rendelkező települések és a térség adóerő-képességének az össze-kuszá-ló-dá-sá-hoz is vezethet. A gazdaságilag fejlett és fejletlen települések más-más problémákkal és gondokkal küzdenek, amiket az új rendszer nem tud kezelni és megoldani sem. A többszörösen halmozottan hátrányos települések és az ott élők gondjait és helyzetét egy-egy elszigetelt kastélyfelújítás, amiben a helyiek maximum közfoglalkoztatottként vagy betanított se-géd-munkásként vehetnek majd részt, nem oldja meg. De még az sem jelent érdemi fejlődést az ott lakók mindennapjaiban, ha a létminimum alatti munkabéren dolgoznak majd mint pincér, karbantartó vagy portás ezekben a felújított kastélyokban. A több mint egy éve munkanélküliek foglalkoztatása komoly felkészítést követően valósulhat csak meg, sok esetben valamilyen felzárkóztatási képzést vagy szakmához juttatást követően. Ezt ma nem látjuk.
A turisztikai célú fejlesztések kijelölésére a Nemzeti fejlesztés 2030 hivatkozik. Ennek értelmében megfogalmazásra került, hogy a turisztikai fogadó területet komplex módon kell fejleszteni és nem külön egy-egy attrakciót önállóan. Ha azonban a jelen törvényjavaslat állítását fogadjuk el, akkor felmerül a kérdés, hogy mostanáig milyen alapon történtek például az EU-s pénzekből megvalósult turisztikai fejlesztések, illetve ezzel a kormány beismeri, hogy mindenféle átfogó koncepció nélkül támogatott és valósított meg mostanáig turisztikai attrakciókat? Akkor az EU-s pénz felhasználása terén milyen önálló turisztikai attrakció lehetett például a 2012-ben megépült Tisza-tavi Ökocentrum vagy a Hatvan városa által jegyzett Zagyva folyó kerékpáros turisztikai fejlesztése?
Felmerül továbbá, hogy mostanáig hány milliárd forintot költött el átfogó fejlesztési koncepció nélkül a kormányzat a turisztika területén az elmúlt lassan hét évben. További kérdésként merül fel bennünk, hogy mi lesz a jelenlegi Magyar Turisztikai Zrt.-vel, mi lesz a Magyar Turizmus Zrt. viszonya az újonnan létrehozott Magyar Turisztikai Ügynökség Zrt.-vel. Két dudás egy csárdában, mint ahogy a közmondás is tartja, nehezen fér meg.
A törvényjavaslat rögzíti, hogy a hazai költség-ve-tésből és az európai uniós forrásokból megvalósuló turisztikai fejlesztések tervezése az állam feladata, valamint kimondja, hogy a turisztikai tervezés alap-egysége a releváns turisztikai fogadóterület. Ezzel az intézkedéssel központosítja a kormány a turizmust és az abban részt vevők mozgásterét. Ismét egy újabb terület, amit saját magukévá tesznek. Kézi vezérlés alapján dől el, hogy ki, hol, mikor, mire, mennyi pénzt kaphat. Így kiemelt beruházások közé kerülhetnek például azon kastélyok és kúriák is, amelyek nem is olyan régen állítólag Tiborcz Istvánhoz voltak köthetőek, hozzá és a vele üzletelő török hátterű üzletemberekhez.
A törvényjavaslat rendelkezése alapján a kormány rendeletében majd megjelöli azokat az ingatlanokat, ahol a tervezett állami turisztikai beruházások megvalósulnak és azok száz százalékban az állam tulajdonában állhatnak. Nos, ezek az ingatlanok most még a társadalom széles rétegei előtt nem ismertek, de biztos van, aki már ismeri ezeket. Ezzel az intézkedéssel a parlament döntésén kívülre helyezi annak az eldöntését, hogy mely százszázalékos állami tulajdonú ingatlanokat ad át a Nemzeti Idegenforgalmi Ügynökség, amit aztán minimum harminc évig majd valakik hasznosítanak saját úri huncut kedvük kényére.
A törvényjavaslat alapján a kormány rendeletében megjelölt ingatlanok tervezett állami turisztikai beruházással érintett része a magyar állam száz-százalékos tulajdonában álló társaság vagyonkezelésébe kerül harminc évre vagy a felek által vagyonkezelési szerződésben meghatározott időtartamra. Ennél a pontnál is több kérdés merül fel bennünk. Ha már egyszer eleve százszázalékos állami tulajdonról beszélünk, akkor miért kell átadni egy másik száz-százalékos állami tulajdonú gazdasági társaságnak? A harminc évre szóló ingyenes vagyonkezelésbe adás mellett mi szükség van egy gumiszabály betételére a törvénybe? Lehet, hogy lesznek olyan vagyonelemek, amelyeket nem harminc évre, hanem száz, százötven vagy kétszáz évre adunk oda majd valakinek ingyen bérbe? Egy saját lábán álló család hölgy tagja ki-sta-fírungozásáról van szó esetleg, hogy a most létrehozott állami tulajdonú új vagyonkezelő kellő pillanatban, mondjuk, amikor a szükséges beruházásokat állami pénzek segítségével befejezték, esetleg véletlenül majd privatizálni fogják. Biztos csak túl nagy a fantáziánk, csak nehogy ez a tündérmese sajnos egyszer valósággá váljon.
A törvényjavaslat az összes érintett közigazgatási egység, hatóság, közüzemi szolgáltató részére a lehető legrövidebb határidőt szabja ki az engedélyek és hozzájárulások megadására, a legtöbb esetben maximum 15 napot engedélyezve, vagy ha lehet, akkor még rövidebb határidőt ír elő. Még a fellebbezési lehetőségeket is a lehető legminimálisabbra szűkíti. Ezekkel a határidő-rövidítésekkel számos kiskaput nyitnak meg az államinak álcázott magánérdekeket támogató fejlesztéseknek. Az építkezések helyszínei gyakorlatilag régészeti ásatások megszüntetését is lehetővé teszik, ezzel jelentős mértékben károsítja a kormányzat a kulturális és régészeti örökségünket. A törvényjavaslat folyamatosan az állami tulajdon hasznosítását emeli ki azzal a megjegyzéssel, hogy az állami tulajdon később is állami tulajdon marad, azonban egy szó sem esik a törvényjavaslatban az állami javak hasznosításából keletkező haszon vagy nyereség keletkezéséről, illetve annak felhasználásáról és kezeléséről. Erről a jogalkotó valahogy egy szót sem fogalmaz meg, még utalás szintjén sem.
Az érezhető a törvényjavaslat olvasása közben, mintha az új vagyonkezelő nem is törekedne az ingyenesen megkapott vagyon nyereséges hasznosítására. Ezt támasztja alá az a kitétel is, hogy a Nemzeti Idegenforgalmi Ügynökségnek nem lesz visszapótlási kötelezettsége az állami vagyon kezelésének ideje alatt.
(15.50)
Ezek szerint szabadon, saját belátása alapján tehet vele bármit. Az is nagyon beszédes a törvényjavaslat elfogadása kapcsán, hogy gyakorlatilag átmenet nélkül, az elfogadást követő 15. napon már hatályba is lép ez a javaslat. Nagyon sürgős ez valahogy a miniszter uraknak, az állami vagyon ingyen bérbeadása legalább 30 évre! Az MSZP éppen ezért a törvényjavaslatot nem fogja támogatni.
Ellentétes elveken nyugszik a jelen törvényjavaslat, mint az MSZP korábbi 2008-as törvénytervezete. Akkoriban az MSZP a gazdaság szereplőinek, az önkormányzatoknak és a szakmának a bevonásával akarta fejleszteni a turizmust, szemben a mostani törekvéssel, ami központosítással és a közösséggel szemben egyének javára akarja átjátszani a nemzeti vagyont, legalábbis ez a látszat. Azzal, hogy átírják a közigazgatási határokat, hogy megszüntetik a régészeti feltárásokat az építkezések megkezdése előtt, azzal, hogy a közigazgatási ügyintézési határidőt, a hatóságok munkájának határidejét, a közüzemi szolgáltatást végző társaságok feladatelvégzésének határidejét irreális rövid időre csökkentik, felrúgnak minden tisztességes építkezésre, felújításra vonatkozó szabályt, amit eddig hoztak. Így ismét kiemelik saját érdekeiket az ország közösségéből, és olyan kedvező feltételeket teremtenek önmaguknak, hogy ezeket már földi halandó el sem érheti, csak aki odaszületett.
Azzal, hogy legalább 30 évig ingyenesen bérbe adnak állami tulajdont, azzal, hogy megszüntetik egy gazdasági társaság számára a visszapótlási kötelezettséget, amely 100 százalékos állami tulajdonú vagyon hasznosításával foglalkozik, azzal, hogy az újonnan létrejövő vagy felújításra kerülő infrastruktúrákat és közszolgáltatókat kell a továbbiakban karbantartani, felügyelni, csak a saját hasznukat növelik. Úgy tűnik, hogy az állam egy helyre söpör jó sok ingatlant, azt elkezdi felújítani, üzemeltetni, és mindezt állami költségvetésen vagy EU-s forrásból, majd lehet, hogy a hasznot valaki más fölözi le. Azaz, már megint valakinek kedvezünk és piacot teremtünk.
Az előterjesztés egyetlenegy helyen sem tartalmaz, de még utalás szintjén sem olyan előírásokat, amelyek a mozgásukban korlátozott vagy egyéb fogyatékossággal élő embertársaink számára könnyebbé tenné a megközelíthetőségét a nagy sebbel-lobbal felújításra kerülő, most még állami vagyon részét képező kastélyoknak.
Azt gondoljuk, hogy ez a javaslat megint valakikre íródott. Az az érzésünk, hogy ez a tündérmese megint egyes embereknek lesz jó. Ahogy elmondtam, a főuraknak, a hercegeknek és a királykisasszonyoknak, akik ki lesznek stafírungozva ismételten, csak ez a magyar emberek érdekeit nem szolgálja. Éppen ezért az MSZP semmiképp nem támogatja ezt a javaslatot. Köszönöm. (Dr. Józsa István tapsol.)
