KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS,
KEPLI LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok mindent elmondtak már az előttem szólók, és kormánypárti képviselőtársaim elmondtak sok mindent, amiről szerintem ez a törvényjavaslat nem szól. Ez a törvényjavaslat, legalábbis én nem látom, hogy arról szólna, hogy hogyan fog a magyar turizmus fellendülni, hogyan fogja még nagyobb arányát a magyar GDP-nek adni, és hogyan fog még több magyar munkahelyet teremteni.
Ez a törvényjavaslat számomra, a mi olvasatunkban mindössze arról szól, hogy hogyan lehet egy újabb ágazatban egy központosítást végrehajtani, hogyan lehet a források elosztását, a beruházások végrehajtását minél inkább központi irányításúvá tenni, és ez természetesen igaz a források elköltésére, vagy ha úgy tetszik, lenyúlására is.
Lehet, hogy azt gondolják kedves kormánypárti képviselőtársaim, hogy már az ellenzék megint rémeket lát, de a rémeket látás általában be szokott igazolódni, és általában sajnos ezek a rémálmok valósággá szoktak válni, a fideszes kormányzat alatt rengeteg példát tudnánk erre felsorolni. Valahányszor önök egy ágazatot központosítanak, és a források elosztását, az irányítást központi kézbe veszik, akkor annak mindig az lesz az eredménye, hogy megjelenik valamely kormányközeli gazdasági szereplő a színen, és akár az itt, a törvényben említett 30 éves bérletek formájában vagy más formában ráteszi a kezét arra az illető állami vagyontárgyra, és a hasznot utána ő fogja bezsebelni ebből a turisztikai beruházásból.
Sajnos a turizmus terén az elmúlt egy évben vagy fél évben nagyon sok furcsaságot is tapasztaltunk, hiszen voltak olyan források, amelyek már úgymond odaígérésre vagy odaítélésre kerültek, mint például a Balaton fejlesztésére beharangozott 300 milliárd forint, ami az ott élők legnagyobb megdöbbenésére egyik napról a másikra lett egy kormányhatározattal visszavonva. Nem értették, és a mai napig sem értik, de most már kezd körvonalazódni, hogy miért kellett a már félig eltervezett vagy különböző tervekben már létező beruházásokat, akár infrastrukturális, akár más beruházásokat egy tollvonással megsemmisíteni. Nyilvánvaló, hogy mostantól ezek a források központosítva lesznek. Akkor is azt mondta Lázár János miniszter úr a balatoni 300 milliárd visszavonása után, hogy nehogy már csak azért, mert egy bizonyos turisztikai célpont, mondjuk, a Balatonnál van, előnyöket élvezzen a pályázat elbírálása során.
Én azt gondolom, hogy ha egy célpont vonzó turisztikailag, akkor igenis, nemzetgazdaságilag előnyöket kell hogy élvezzen, és igenis, többletfigyelmet kell rá fordítani, hiszen attól még, hogy többletforrást biztosítunk egy olyan térségnek, ahol egyébként vonzó turisztikai desztináció nem található, nem biztos, hogy a turizmus fellendülését és élénkülését fogja magával hozni. Természetesen vannak ilyen szempontból kiemelt területek, Magyarországon a külföldi turizmus szempontjából elsősorban Budapest és a Balaton. A belföldi turizmus szempontjából már egy kicsit megosztottabb a helyzet, de a Balaton szintén kiemelt turisztikai desztináció vagy célterület, hogy inkább a magyar kifejezéseket használjuk, hiszen a desztináció egy idegen kifejezés, amit szerintem teljesen feleslegesen hoztunk be a magyar jogalkotáson keresztül vagy a turisztikai szakzsargonon keresztül ebbe a törvénybe is, illetve a turisztikai jog nyelvébe.
Az, hogy milyen fejlesztések valósulnak meg, az megint csak egy Magyar Turisztikai Ügynökség, akár Orbán Ráhel vagy Andy Vajna, vagy nem tudom, milyen nevek hangzottak vagy nem hangzottak el még ma, de nyilván tudjuk mindannyian, hogy a turizmus tekintetében elsősorban róluk van szó, akik az első számú döntéshozók a háttérből ezeknek a beruházásoknak és pénzeknek az elköltésénél, hogy ezekből a beruházásokból mi fog megvalósulni. Attól félünk, hogy nem elsősorban az észszerűség fogja meghatározni, hogy milyen irányba indulunk most el a turizmus területén, és nem a turisztikai igények fogják meghatározni.
És hol vannak a helyi szereplők? Ez az, amit nagyon hiányolunk ebből az előterjesztésből, hogy akár a helyi önkormányzatok, képviselőtestületek, akár a helyi turisztikai desztinációs szervezetek hogyan fognak tudni véleményt nyilvánítani ezen beruházások kapcsán, mert olyannyira központosítottnak látszik ez a koncepció, ami tulajdonképpen teljes egészében kiiktatja akár, mondjuk, egy önkormányzati település esetében a településképi eljárást.
Hiszen ha mondjuk, kiemelt beruházásról van szó, akkor erre is lehetőség lesz, hogy 15 napon belül le kell zavarni a hatósági engedélyeztetési eljárást, vagy megkérdezni a helyi településen lévő szereplőket, akár az önkormányzatokat, vagy még egyszer mondom: a turisztikai szervezeteket, hogy egyáltalán az a beruházás, amit terveznek, odaillő-e az adott településre, elbírja-e az adott település azt a bizonyos beruházást, hiszen ezt mégiscsak akik helyben dolgoznak, helyben élnek, sokkal jobban tudják, mint hogy mondjuk, egy országos központi szervezetrendszerből ítélkeznek felette, mert esetleg megtetszett egy Balaton-parti ingatlan az előbb említett urak vagy hölgyek valamelyikének, és oda elképzelt egy beruházást, és azt fogja megvalósítani. Vagy nem tudom, hogy esetleg Pharaon úr akar-e még néhány Fejér megyei kastélyt szerezni ezen az úton, de erre is láttunk itt sajnos szomorú példákat az elmúlt időszakban.
Szóval sok mindenre láttunk példát, csak arra nem, hogy az Orbán-kormányzás hat éve alatt úgy igazán fellendült volna a turizmus, és úgy igazán munkahelyek tucatjait vagy ezreit teremtette volna.
Én a Balatonról tudok beszámolni, ahol továbbra is ugyanazok a gondok, mint amiket a 2010-es választási kampányban is már felhoztunk, hogy nem sikerült, és ez a törvény sem fogja megoldani azt, hogy hogyan lehet arról a nyári két hónapról akár fél évre vagy még hosszabb időre kitolni a szezont. Olyan beruházásokat kell hozni, olyan beruházásokat kell végrehajtani, amelyek azt lehetővé teszik, hogy ne csak strandolni járjanak le az emberek a Balatonra, az ott lévő szállodákban ne csak nyáron tudják eltölteni az idejüket, hanem akár egész évben, és erre vonatkozóan kellene koncepciót hozni vagy kellett volna már régen a kormánynak koncepciót letenni az asztalra.
Ehhez képest mindig csak a források, az európai uniós és hazai források elosztásáról van szó minden ilyen úgymond szakmai törvényjavaslatban, egy átfogó turisztikai törvénynek a turisztikai marketingtől elkezdve a turisztika számos ágát fel kellene ölelnie. Szükség volna egy ilyen átfogó törvényjavaslatra, mert így ez most önállóan ide behozva, hogy a központi Magyar Turisztikai Ügynökség hogyan fog a beruházások és a források felett rendelkezni, hogyan fogja elhatározni, hogy ki kaphatja meg egy adott állami tulajdonú ingatlan hasznosítását akár 30 évre vagy még hosszabb időre, és ott mit fog végrehajtani, az gyakorlatilag megint csak azt erősíti bennünk, hogy itt is a pénz, mint minden esetben a pénz áll a háttérben, és nem a magyar emberek érdeke. A magyar emberek érdeke nyilvánvalóan az volna, hogy egyrészt a belföldi turizmus erősödjön, és minél több lehetősége legyen a magyar családoknak is belföldön eltölteni a nyaralásukat. Ehhez nyilvánvalóan a másik oldal a bérviszonyok rendezése, de az most nem tartozik ennek a törvénynek a témakörébe.
A másik pedig az, hogy kedvező lehetőségeik legyenek a magyar családoknak, és szintén érdeke a magyar családoknak, hogy a turizmuson belül munkahelyek teremtődjenek, amely munkahelyeken ők tudnak dolgozni, elsősorban az adott turisztikai területen élő magyar családok tudnak ebből profitálni, hiszen ők a jövedelmüket ott helyben költik el, és akár a külföldi, akár a belföldi tőke ilyen módon ott helyben fog tudni hasznosulni. Azt gondolom, ezekre a kérdésekre kellene választ adnia a kormánynak.
S ha még egyszer visszatérünk a Balatonra, ott is azt látjuk, hogy az ingatlanok kapcsán nagyon sok nagyon jól hangzó elképzelés megfogalmazódott az elmúlt tíz évben, mondjunk tíz évet, hiszen 2006 óta, akkor indult ez az SCD-őrület, amely fejlesztésekből aztán nem lett semmi, de már autóverseny-pályától elkezdve a nemzetközi repülőtéren át, nem tudom, milyen beruházásokat kitaláltak, majd aztán nem valósítottak meg. Ez a helyzet egyáltalán nem látszik változni, mert vagy olyan, hát, nem túl tisztességes külföldi vagy belföldi befektetői körök állnak a beruházások mögött, akik csak az adott ingatlant akarják lenyúlni vagy csak valamilyen pályázati pénzt akarnak lenyúlni, és igazából nem is áll szándékukban az adott beruházást megvalósítani, vagy pedig, akik valamilyen beruházásban szívesen részt vállalnának vagy csinálnának valamilyen vállalkozást, azoknak meg nincs meg a megfelelő tőkéjük hozzá.
(16.10)
És az ingatlanok kijátszása mindig is nagyban folyt, és főleg a Balaton-parti ingatlanok azért rendkívül értékesek mind a mai napig is, de azt látjuk például a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő által vagyonkezelésbe adott Club Aligánál is, hogy tulajdonképpen abból, amit ott elhatározott a beruházó, semmi nem valósult meg. Rendkívül potom áron, feltételekkel kapta meg a Club Aliga egyik felét tulajdonba, a másik felét pedig használatra bérleti szerződéssel, vagyonkezelési szerződéssel, de éppen talán egy héttel ezelőtt jártam ott a területen, és az látható, hogy az épületek tovább romlanak, pusztulnak le, semmiféle karbantartás nem történik, vagy csak nagyon minimális, hogy az életveszélyt elhárítsák esetleg, de fejlődés az égvilágon semmi, és a Balaton egyik legszebb egybefüggő, nagy területű ingatlanjáról van szó. És az önkormányzat nem tud ezzel mit kezdeni a kormány segítsége nélkül.
Ezeket a kérdéseket kellene megoldani, és jó volna, hogyha ebbe az irányba a kormány előállna egy koncepcióval. Írásbeli kérdéssel is fordultam egyébként a miniszter úrhoz pont az aligai eset kapcsán, hogy nem kellene-e esetleg elgondolkodni ilyen esetekben a vagyonkezelői szerződés felülvizsgálatán, hiszen a tulajdonos nem teljesítette a vagyonkezelői szerződésben foglaltakat, és az a válasz jött, hogy itt nincsen semmiféle probléma a vagyonkezelői szerződéssel. És ez azért előrevetíti azt is, hogy ha ezen törvény alapján megköttetnek majd vagyonkezelői szerződések, hogyan és ki fogja ellenőrizni, hogy azok a feltételek, azok a beruházások megvalósulnak-e, azok tényleg úgy valósulnak-e meg, ahogyan az a szerződésben elő van írva, és lesz-e annak következménye, hogyha nem, mert ez egy nagyon fontos kérdés.
Mert hogyha megint csak arról szól, hogy kiadjuk 30-40-50 meg ki tudja, hány évre az ingatlanokat használatba, vagyonkezelésre, és cserébe nem történik semmi, akkor megint csak nem fogunk előbbre lépni, megint csak nem élénkül a turizmus, a gazdaság turisztikai ágazata nem növekszik, nem teremtődnek új munkahelyek, ezek pedig kulcskérdések. Mert az, hogy Mészáros Lőrinc 100 milliárdért vasútvonalat épít a Balaton körül, az egy nagyon hasznos és jó dolog - mármint nem az, hogy 100 milliárdért, hanem az, hogy megvalósul, mondjuk, a villamosítása a balatoni vasútvonalnak, amit egyébként meg lehetne talán maximum a kétharmadából, de inkább a feléből is csinálni a szakértői becslések szerint -, de az is nagyon fontos dolog, hogy a közlekedési infrastruktúra hogyan fejlődik.
De higgyék el, a helyieknek sokkal fontosabb lenne az, hogy valódi munkahelyteremtő beruházások jöjjenek létre a turizmus területén, mert egyre többen vándorolnak el ezekről az egyébként népszerű turisztikai célterületekről is, mert igazából nincsen munkahely, igazából nincs megélhetési forma. Most éppen az egyéni szálláshely-szolgáltatóknál növelik meg az adó mértékét 32-ről 38 ezer forintra - hogyha jól emlékszem a számra - éves szinten természetesen, ami nem tűnhet egy hű de nagy emelésnek, de aki eddig is éppen csak azon gondolkodott, hogy azt a bizonyos zimmer freiét vagy éppen a szálláshely-szolgáltatását, vagy a kis falusi szálláshelyét fenntartsa-e, az ezek után meg főleg el fog gondolkodni, hogy érdemes-e ilyen befektetésekben, turisztikai beruházásokban gondolkodnia, érdemes-e egyáltalán fenntartania az egészet, vagy pedig eladja az ingatlanát, és vagy Magyarországon belül arrébb megy, vagy pedig elmegy külföldre, mint ahogy oly sok százezren már megtették azt - ez nyilván nem lehet cél.
A cél az, hogy Magyarországon élénküljön a turizmus, talán ebben, remélem, azért egyetértünk a kormánnyal, az eszközökben, úgy tűnik, hogy nem értünk egyet. Mi nem a pénzek központosítását, a pénzek elosztásának a központosítását szeretnénk elsősorban egy ilyen turisztikai törvényben látni, hanem azt az elképzelést, hogy a kormány hogyan fogja ezeket a kérdéseket megvalósítani. Addig pedig nem tudunk ennek a törvényjavaslatnak sem bizalmat szavazni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
