VONA GÁBOR,
VONA GÁBOR,
VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan tény kimondásával szeretném kezdeni a felszólalásomat, ami, azt gondolom, hogy az egész vita szempontjából kulcsfontosságú, ez pedig az, hogy a multikulturalizmus mint társadalmi berendezkedés, Nyugat-Európában megbukott. Ez az, amivel kezdeni kell.
Nyugat-Európában demográfiai, gazdasági, társadalombiztosítási és egyéb okai voltak annak, hogy a multikulturalizmus társadalomformáló működését megpróbálják megvalósítani, mára bebizonyosodott, hogy ez nem működik. Az Egyesült Államokban más történelmi fejlődés, más történelmi örökség közepette természetesen egészen más a multikulturalizmus jelene és jövője, mint Nyugat-Európában, de Nyugat-Európában, és ezáltal a mi számunka is fontos kimondani ezt, a multikulturalizmus nem működőképes.
Itt csak zárójelben jegyzem meg, hogy az európai egyesült államok víziója, ami az Európai Uniónak egy ilyen jövőképe lehet, szintén elgondolkodtató, hogy egyáltalán követendő út-e a számunkra, hiszen jól látható ebből a kérdésből is, hogy ami az Egyesült Államokban működésképes vagy úgy-ahogy működik, az Európában nem feltétlenül - zárójel bezárva.
A nyugat-európai kérdés tehát nem az, hogy multikulturalizmus legyen-e vagy nem, ami nyugat-európai kérdés az, hogy hogyan lehet a multikulturalizmussal együtt élni; van-e olyan nemzetfogalom, van-e olyan közösségi kapocs, amely egy ilyen heterogén, ennyire összetett társadalmi közeget képes egyben tartani, ahol nincs igazából egy olyan közös alap, amely ennek biztosítékát adná.
Hogy erre a kérdésre mi a válasz, hogy ez lehetséges-e vagy sem, ezt nem ennek az Országgyűlésnek, nem nekem kell meghatároznom, ez Nyugat-Európa problémája, természetesen szorítunk nekik, hogy meg tudják oldani ezt a problémát, de nekünk itt, Kelet-Közép-Európában a helyzetünk egészen más. Mi ugyanis tudunk dönteni arról, hogy multikulturalizmusban szeretnénk élni, vagy megőriznénk azt a monokulturális társadalmi berendezkedésünket, amelyet a történelem során megörököltünk, és amelyért egyébként, ha már 1956 hatvanadik évfordulója felé közeledünk, mondjuk el, hogy nagyon sokat küzdött is a magyar nemzet a történelme során.
Magyarországon is vannak kisebbségek, de Magyarországon a kisebbségekkel való együttélés harmonikus, még a cigány kisebbséggel való egyébként sok szempontból problematikus vagy konfliktusos együttélés is egészen más helyzet és sokkal kevésbé jelent problémát, mint egy olyan jellegű kötelező kvóta vagy kötelező betelepítés, amely Magyarországnak ezt a monokulturális berendezkedését felborítaná. Ez a kötelező betelepítés ugyanis erőszakos lenne, nemzetközi jogilag is aggályos lenne, egy hirtelen született döntés, amelynek a történelmi távlatai lényegileg nincsenek is átgondolva, és teljesen szervetlen társadalomépítési kényszerpályára helyezné Magyarországot.
Azt tegyük hozzá szintén nagyon őszintén, hogy Magyarországon is van egyébként olyan gazdasági és társadalmi kényszer, amellyel szembesülnünk kell, akár a demográfiai, akár a munkaerőpiaci adatokat szemlélve. De mindannyiunk számára világos az, hogy mit gondol a magyar társadalom erről a kérdésről. A magyar társadalom elsöprő többsége - és ehhez nem kellett volna népszavazást tartani, hiszen ezt enélkül is tudtuk - elutasítja a multikulturalizmust, és elutasítja a kötelező kvótákat, a kötelező betelepítéseket. Tehát a politikának, nekünk itt az Országgyűlésben nincs más dolgunk, mint hogy a magyar társadalom álláspontját, a magyar társadalom véleményét itt leképezzük a jogrendben.
Nézzük röviden, hogy mi történt eddig, hogyan is jutottunk abba a helyzetbe, hogy most itt állunk, és az Alaptörvénymódosításról folytatunk vitát! Tavaly őszig nyúlnék vissza a visszaemlékezésemben. Tavaly ősszel felvetődik a kvóták ötlete az Európai Unióban, sőt, nemcsak hogy fölvetődik, hanem komoly munka indul a kötelező kvóták bevezetésére az Európai Unióban a különféle testületekben, és a Jobbik azonnal előáll, én magam itt, ezen a helyen előállunk azzal a javaslattal, hogy tartsunk népszavazást erről a kérdésről. A magyar társadalomban óriási felháborodást keltett a kvóták bevezetésének az ötlete; gondoljanak még a röszkei eseményekre. Azt gondolom, hogy abban a pillanatban, amikor mi a népszavazás ötletét felvetettük, a társadalmi hangulat teljes mértékben adott volt ahhoz, hogy egy eredményes és érvényes népszavazást lehessen tartani.
Akkor egyébként önök, emlékeztetném a Fidesz és a KDNP képviselőcsoportját, a miniszterelnök úr vezetésével egy eléggé ködös világkvóta-javaslattal álltak elő, ami, azt gondolom, inkább egyfajta hamvába holt politikai termék volt, de sajnos a népszavazási kezdeményezését akkor önök visszautasították, pedig még egyszer mondom, akkor benne volt a levegőben, hogy sikeres népszavazást lehessen tartani.
Aztán telik-múlik az idő, eljutunk az idei év tavaszához, és az idei év tavaszán a Nemzeti Választási Iroda előtt történt egy botrányos eseménysorozat - most nem mondom el pontosan, hogy mi, hiszen mindannyian emlékezhetünk rá. Egyébként azt azért hadd tegyem hozzá, hogy azóta sem tisztázódott, hogy pontosan mi is történt ott a Nemzeti Választási Iroda előtt, de ennek szinte a másnapján miniszterelnök úr, ahelyett, hogy ezt az ügyet kivizsgáltuk volna, előremenekült és bejelentette a népszavazás ötletét, akkor jelentette be, amikor már viszont a társadalmi hatás, a társadalmi hangulat nem feltétlenül volt adott ahhoz, hogy ez eredményes és érvényes népszavazás legyen.
Erre itt az Országgyűlésben én magam és képviselőtársaim is számtalanszor felhívtuk a figyelmet. Többször figyelmeztettük önöket, hogy a népszavazás ebben a helyzetben, amiben most Magyarország van, érvénytelenség esetén inkább árthat, mint használhat Magyarországnak, de önök nem igazán hallgatták meg az érveinket. Mi föl is vetettük egyébként akkor, hogy talán a legjobb megoldás egy alaptörvénymódosítás lenne Magyarország számára, de ezt önök elutasították, pedig 15 milliárd forintot, egy érvénytelen népszavazást, aminek a hatásairól majd szeretnék később szót ejteni, és félévnyi időt tudtunk volna Magyarországnak megspórolni.
Jellemző pillanata volt ennek az időszaknak, amikor az Igazságügyi bizottság ülése előtt bekapcsolt kamerák voltak éppen, de Rubovszky György képviselőtársunk beszélgetését ott rögzítette az egyik televíziós stáb, amely beszélgetésből megtudhattuk, hogy képviselőtársunk akár házszabálysértés árán is, de meg fogja akadályozni, hogy a Jobbik alaptörvénymódosító javaslata az Országgyűlés elé kerüljön (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szégyen!), merthogy akkor nem kellene népszavazást tartani.
Én emlékszem, még itt Rogán Antal miniszter úr ült velem szemben, amikor mondtam, hogy mennyire örömteli javaslat az alaptörvénymódosítás, de akkor nem nagyon láttam az örömöt az arcán, és azóta sem sikerült ezt persze meglátnom rajta, de mennyivel egyszerűbb lett volna és mennyivel jobb lett volna, ha ezt akkor önök elfogadják tőlünk, és nem kényszeríti a miniszterelnök úr Rubovszky György képviselőtársunkat egy ilyen méltatlan helyzetbe. Ugye, még az a legendás mondat is elhangzott, hogy „Viktor nem engedi.” Ez talán a rendszerváltozás utáni magyar politikatörténet tíz legkínosabb pillanatának egyike közé mindenképpen beletartozik.
Ennyi esemény árán jutottunk el ide, hogy most itt az Alaptörvénymódosítást tárgyalhatjuk, túl vagyunk a népszavazáson, és mondjuk ki, hogy a népszavazás után Magyarország rosszabb pozícióba került, mint a népszavazás előtt volt, több szempontból is egyébként - egyrészről belpolitikailag. Hiszen itt többször hallottunk már az új egység megteremtéséről Kósa Lajos frakcióvezető úr részéről, miniszterelnök úr részéről. Én nem vagyok a Fidesz kommunikációs tanácsadója, hála istennek, de azért kérem önöket, hogy vegyék le most már ezt a lemezt, mert ez annyira nem fedi le a valóságot, hogy ez még Habony Árpádnak sem hiszem, hogy működne annak az átvitelére, hogy ezt önök hosszú távon képviseljék mint kommunikációs panelt. Ez tényleg egy politikai termék, de hiteltelenül cseng.
Ugyanis Magyarországon nem új egységet teremtettek ezzel a népszavazással, hanem új megosztottságot sajnos. A magyar társadalom elsöprő többsége, több millió ember, nem 3,3 millió, hanem sokkal több ember gondolja azt a kvótáról, hogy Magyarországon nincs helye ennek a bevezetésének. Önöknek sikerült ezt a számot minimum megfelezni. Nagyon sokan azért nem mentek el erre a népszavazásra, bár egyetértenek a kvóták elutasításával, mert nem értettek egyet azzal a kampánnyal, azzal a pártpolitikai céllal és Orbán Viktor politikai hatalomgyakorlásával, amellyel önök ezt megpróbálták a magyar társadalom torkán lenyomni. Lényegében nem történt más, mint hogy önök ezzel a kérdéssel csak maguknak, kizárólag maguknak akartak politikai sikert elérni, és ennek az árán vagy ennek az oltárán képesek voltak az egész országnak egy hatalmas kárt okozni.
A másik, amivel szintén hátrébb kerültünk, és erről is beszéljünk, hiszen nincsenek itt a szocialisták, de önök ezzel az érvénytelen népszavazással az ő számukra is érvet adtak, hiszen, még egyezer mondom, magunk között azért mondjuk ki, hogy annak, amit ők mondanak, alkotmányjogi logikája van. Tehát az a kérdés fölvethető, hogy egy eredménytelen népszavazás után mennyire van nekünk itt jogunk az Alaptörvényt módosítani. Sajnos, ennek a felvetésnek van logikája. Morális alapja nincs, és én is elutasítom a baloldal ilyen irányú támadásait, de az, hogy egyáltalán a baloldal ezt kimondhatja, hogy egyáltalán ilyen érvet fölvethet, az pontosan az önök kudarcos népszavazásának köszönhető.
A harmadik, talán a legsúlyosabb következménye a népszavazás érvénytelenségének a külpolitikai pozíció megroppanása. Hiszen ahogy ezt többször mondtuk, még a népszavazás előtt is figyelmeztettünk ez ügyben, Brüsszel kezébe adhatunk aduászt egy érvénytelen népszavazással, nos, ez meg is történt sajnos. Itt majd lehet mondani az új egységet, lehet mondani a soha nem látott összefogást meg a 3,3 millió embert, ami persze nagyon szép és nagyon jó, de Brüsszelt ez nem fogja érdekelni. Brüsszelt egyetlenegy dolog fogja érdekelni: Magyarországon a népszavazás érvénytelen volt. Ő ezzel fog érvelni (Közbeszólások a Fidesz soraiból.), és hogy Brüsszel ezzel érvelhet, azt önöknek köszönhetjük, az önök kudarcos népszavazásának, miközben a mi számtalan figyelmeztetésünk ellenére sem gondolták meg magukat.
(10.50)
Elmarad az a dominóhatás is sajnos - s ez is még a nemzetközi következményekhez tartozik -, amiben reménykedtünk, hiszen ezek után, ami Magyarországon történt, nem várhatjuk el azt, hogy a kelet-középeurópai tagállamok, ahol egyébként a kvótát szintén elutasítják, népszavazási dömpingbe kezdenek a kvóták ügyében. Ez a dominóhatás sajnos elmarad, és ez megint a kudarcos népszavazásnak köszönhető.
Sőt, nem akarom az ördögöt a falra festeni, de visszájára is fordulhat ez az egész, hiszen Brüsszelben azt is mondhatják, hogy ha Magyarország nem utasította el érvényes népszavazáson a kvóták bevezetését, ergo az azt jelenti, hogy Magyarországon a kvóták bevezethetők.
Mindezek után egyébként, azon károk után, amit az önök népszavazása okozott Magyarországnak, azt gondolom, teljesen politikus vagy taktikus hozzáállás lenne azt mondani, hogy mi sem veszünk részt ebben a vitában, visszadobjuk az alaptörvénymódosító javaslatukat az asztalra, menjenek a fenébe vele, egyék meg, amit főztek, aztán majd lesz valahogy, legfeljebb belebuknak. Ez politikus hozzáállás lenne, taktikus hozzáállás lenne, csak a Jobbik nem így szokott viselkedni az ilyen, a nemzet sorsa szempontjából fontos kérdésekben. Azt gondolom, egy ország sorsáról dönteni itt az Országgyűlésben olyan felelősséget és olyan alkalmasságot is megkövetel, hogy az ember képes legyen eldönteni, mikor van helye a politikának, a taktikai lépéseknek, és mikor van helye a nemzetért való összefogásnak. Azt gondolom, ez egy ilyen szituáció, és a Jobbik itt nem politikai és nem taktikai megfontolások alapján vesz részt ebben a vitában, hanem azért, mert azt gondolja, ez a hazafias kötelessége.
Mi ennek az alaptörvénymódosításnak a célja, tisztelt képviselőtársaim? Említettem már, hogy szimbolikus időpontban kezdjük el ezt a vitát, hiszen ráfordultunk arra a hétre, amelynek a végén 1956 60. évfordulójáról fogunk megemlékezni. Talán nem túlzás azt mondanom, hogy ha Magyarországon a kötelező kvótákat bevezettetnék, akkor minden eddigi szabadságharcunk vagy a szuverenitásért folytatott küzdelmünk értelmét veszítené. Mindaz, amiről megemlékezünk a nemzeti ünnepeinken, lényegében zárójelbe kerülne. Ezt azért is mondom, mert ha ebben egyetértünk, és bízom benne, hogy ebben egyetértünk, akkor nagyon sajnálatos az a baloldali hozzáállás, amit most tapasztalhatunk.
Mi a baloldali pártok logikája? Azt gondolom, hogy ez a baloldali szavazók számára is méltatlan hozzáállás, ez nem méltó a hazafias gondolkodású baloldali szavazókhoz, ugyanis a baloldali pártok azt teszik, azt mondják, hogy Orbán Viktor rosszat tett, s ugyan lenne lehetőség most az alaptörvény-módo-sí-tás-sal a károk enyhítésére, de mi most Orbán Viktorral teszünk rosszat vagy megpróbálunk Orbán Viktorral rosszat tenni. Az, hogy közben az országgal is rosszat teszünk, őket nem érdekli. Micsoda hozzáállás ez! Hosszasan beszéltem arról, hogy mekkora felelőtlenség volt az önök népszavazási kezdeményezése, de azt gondolom, hogy a kormányzati felelőtlenségre nem az ellenzéki felelőtlenség a helyes válasz.
2018-ban mi is le szeretnénk önöket váltani, le is fogjuk egyébként váltani önöket. Mi vagyunk a legerősebb ellenzéki párt. (Derültség a kormánypárti oldalon.) Gondoltam, hogy ez önöket azonnal inspirálni fogja. Mondhattam volna azt is, hogy vagy mi váltjuk le önöket, vagy senki, de mi le fogjuk önöket váltani. Azért vagyunk itt és azért viseljük el az önök néha nem túl kedves hozzászólásait vagy bekiabálásait, tehát azért vagyunk itt, mert úgy gondoljuk, hogy ez a hazafias kötelességünk, és ez a vita nem pártpolitikai kérdésekről szól.
Magyarországot a XXI. században még számtalan kihívás fogja érni, mint ahogy az előző századokban is a szuverenitásunkat folyamatosan kihívások érték. Ne legyen illúziónk, ez a XXI. században is így lesz. S az, hogy ezekkel a kihívásokkal, ezekkel a szuverenitásunkat érő valószínű támadásokkal mit fogunk tudni kezdeni, attól függ, hogy képesek leszünk-e a falak helyett hidakat építeni egymás irányába. Az az egyetlenegy esélyünk, hogy megpróbálunk legalább a nemzeti ügyekben, a nemzeti kérdésekben a pártpolitikai hovatartozást félretéve összefogni egymással. Ehhez persze szükség volna arra is, hogy a XX. századot végre lezárjuk.
Már mondtam, hogy 1956 felé közeledünk október 23-án; nagyon jó lenne, hogy ha 26 évvel az úgynevezett rendszerváltozás után az ügynöklistákat végre nyilvánosságra hoznánk, és hozzásegítenénk Magyarországot ahhoz a katarzishoz, hogy végre bele tudjon kezdeni, végre át tudjon lépni a XXI. századba. S annak a kérdésnek a felvetését is érdemes volna megfontolni, hogy a 2006. év tizedik évfordulójához közeledve, mert nemcsak ’56-nak a 60., hanem 2006-nak a 10. évfordulóját foguk elérni, igazságos-e az, hogy az egyik oldalon embereket súlyos büntetéssel illetett a magyar bíróság első fokon, a másik oldalon pedig semmiféle elszámoltatás vagy igazságszolgáltatás nem történt.
Szóval, tovább kéne most már lépnünk, és akár a baloldali-jobboldali megosztottságon is érdemes volna továbblépni, hiszen ez már olyan mesterséges megosztottságot teremt a magyar társadalomban, ami nem visz bennünket előre. A hazaszerető emberek összefogására lesz szükség a XXI. században, és ezért vagyunk itt ebben a vitában. Ezért mondtam én azt a népszavazás utáni sajtótájékoztatómon, hogy a Jobbik azokat is képviselni kívánja, akik elmentek a népszavazásra és nemmel szavaztak, de azokat is, akik nem mentek el, de ugyanúgy elutasítják a kvótákat, csak a kormány népszavazási kampánya miatt inkább otthon maradtak.
A lényeg, és egy szó, mint száz, ez a legfontosabb üzenet, hogy ma azért vagyunk itt és az elkövetkezendő napokban azért leszünk itt, hogy Magyarországnak a legerősebb, legbiztosabb, leghatékonyabb alaptörvényi védelmét alkossuk meg, amivel Magyarországot meg tudjuk védeni a kvóták kihívásától.
Engedjenek meg néhány szót a vitának az alkotmányjogi kérdéseiről. Erről Szájer József európai parlamenti képviselő beszélt bővebben. Engedjék meg, hogy ehhez pár mondatot én is hozzátegyek.
A vita lényegében az uniós jog és a tagállami jog konfliktusáról szól, illetve fog szólni a jövőben. Ebben a Jobbik képviselőcsoportja főképpen a német alkotmánybíróság munkásságát tanulmányozta behatóbban és tartja a maga számára iránymutatónak. Szeretném jelezni, hogy a kvóták ügyében másodlagos uniós jogforrás rendelkezik csupán, tehát igenis van értelme a magyar Alaptörvény módosításának. Vissza kell utasítanunk azokat a vádakat, amelyek azt mondják, hogy a magyar Alaptörvény módosítása nem lesz képes vagy jelenleg nem lehet képes Magyarország megvédésére, ugyanis szerintünk ami történik az Európai Unió részéről, az európai uniós intézmények részéről, az nem más, mint túlzott hatáskörgyakorlás másodlagos uniós jogforrásokra való hivatkozással.
Egy ilyen helyzetben többszörösen van joga és többszörösen van alapja Magyarországnak arra, hogy az Alaptörvény módosításával ezzel szembeszegüljön. Azt gondolom, hogy nem csupán erkölcsi fölényünk van, hanem igenis, jogi igazságunk is van ebben a küzdelemben.
A magyar Alaptörvénynek az a dolga, az a feladata a mi álláspontunk szerint, hogy azt a szuverenitásminimumot meghatározzuk, amely Magyarországot megvédheti ebben a helyzetben. Ezért tartjuk fontosnak, hogy ebben a vitában részt veszünk, ezért tartjuk fontosnak azt, hogy konstruktív javaslatokkal igyekszünk az alaptörvénymódosítás végső formájához hozzájárulni. Én azt kérném szépen a kormánypárti képviselőcsoportoktól, hogy a mi konstruktivitásunkat ebben a vitában hasonló konstruktivitással kezeljék, fontolják meg azokat a javaslatokat, amiket benyújtottunk, többek között a Kósa Lajos által már említett javaslatunkat, amely az Országgyűlés által majdan megalkotott törvényt kétharmados, sarkalatos törvénnyé emelné. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos javaslat, és ebben kifejezetten kérném a kormánypárti képviselőcsoportok támogatását. De a többi javaslatunkban is kérem azt, hogy a konstruktív ellenzékre konstruktív kormánypártok legyen az önök válasza.
Az elmúlt időszakban, ahogy ezt a beszédem első felében elmondtam, többször beigazolódott, hogy a Jobbiknak igaza volt. Azt gondolom, ennél a vitánál célszerű volna nem fél évet meg több milliárd forintot feláldozni azért, hogy ismét rájöjjenek: a Jobbiknak lesz igaza. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
