DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR
DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ahogy azt elkezdtem a kisebbségi hozzászólásomban, néhány ponton folytatnám. Nem szándékozom az időkeretet kitölteni. Nos, az előttünk álló postatörvény, ahogy elmondtam, kezdő akkordja annak a folyamatnak, ami, azt kell mondjam, hogy a mai nappal továbblendült, hiszen sikerült az MNB-törvénnyel továbbra is brutálisabbá tenni azt a folyamatot, ami a közpénzek elköltésének láthatatlanná tételét vagy nehezebben kiperelhetőségét megteremti, és azért is nagyon jó az MNB-párhuzam, mert ahogy elmondtam már a bizottsági ülésen is, az általános vitában itt, az Országgyűlés előtt is elmondtuk, hogy a következő akár különböző közműszolgáltató cégek, állami közműszolgáltató cégek vagy akár a Magyar Nemzeti Bank is lehet.
A Magyar Nemzeti Bank szempontjából az is elhangzott, és ez a Magyar Postára is bizonyos szempontból igaz, nem tudom, most éppen nyereségesen működik vagy veszteséggel, de attól tartok, hogy veszteséggel, ahogy az lenni szokott az állami cégeknél, de a lényeg az, hogy abban az esetben, ha ők mégis valamiféle nyereséget ki tudnak mutatni vagy egyáltalán a pénzköltéseiket valamilyen formában megteszik, ahhoz az adófizetőknek semmi közük nincsen; csak akkor van közük, amikor a veszteséget bele kell rakni ezeknek a cégeknek vagy a hiányt ki kell pótolni ezeknél a cégeknél.
Ugyanez igaz eklatánsan a Magyar Nemzeti Bankra, amely sokáig azt is tagadta, hogy ő közpénzekkel gazdálkodna, ha szabad így fogalmaznom, miközben egyébként az Alaptörvény is egyértelmű ebben a tekintetben, és több bírósági döntés is született: a Magyar Nemzeti Bank vagyona is a nemzeti vagyon része, és azoknak a cégeknek és alapítványoknak a vagyona, amiket ő alapít - ugyanez igaz a Postára is -, bizony közvagyonnak kell minősüljön. Ha nem így lenne, akkor nagyon könnyű lenne megkerülni a szabályokat, és nagyon könnyű lenne ezeket a pénzeket kilapátolni az adófizetők zsebéből, és azt láthatjuk, ahogy elmondtam, hogy amikor valami viszont balul sül el, akkor viszont rögtön lehet azt mondani, hogy adófizetői pénzekből ezt a hiányt pótolni kell.
A Postánál persze lehet azt mondani, hogy vannak vetélytársak, és ezekkel ő bizonyos szegmensekben versenyt folytat, de azt állítani, és ez is elhangzott a bizottsági ülésen, hogy egy másik cégnél egy részvényesnek is lehetnek jogai, egy piaci cégnél is, itt viszont azt látjuk, hogy a magyar állami cégeknél az államnak, az adófizetőknek és az ellenzéki országgyűlési képviselőknek a jogosultságát tulajdonképpen már egy részvényes szintje alá próbálja tolni az állam; és tulajdonképpen nem kell elszámolni azzal, hogy pontosan mire költik ezeket a pénzeket.
Annyi történt egyébként, hogy az összegző módosító javaslatban egy kicsit pofozgatták ezeket a megfogalmazásokat, egy kicsit próbálták szakszavakkal ellátni, hogy mi az, amit pontosan csinálnak, de a szabályozás tulajdonképpen ugyanarra vonatkozik. Egyébként ezt az önkormányzatok szintjén is láthattuk már, hogy akár olyan, monopolhelyzetben lévő cégeknél, mondjuk, egy temetkezési cégnél, ahol csak az a temetkezési cég volt, pontosabban az a temető - mert temetkezési cégből lehetett több is -, mondjuk az adott településen nem volt más temető, és kötelező közfeladatot látott el, ebben az esetben is próbáltak az üzleti titokra hivatkozni bizonyos adatok kikérése folyamán.
Tehát láthatjuk, hogy se versenytárs, se probléma, de ezeket az adatokat mindig próbálják megfelelő módon eltitkolni. Arról nem is beszélve - és itt beszéltem a folyamatban levő ügyekről vagy arról, hogy rögtön azon nyomban végig kell az Országgyűlés előtt hajtani ezt a javaslatot, és utána nemcsak felmenő rendszerben, hanem azokban az ügyekben is, amelyek már a bíróság előtt… - vagy akár bírósági kötelezést tartalmaznak, rögtön alkalmazni kell. Ez sajnálatos módon azt jelenti, hogy itt konkrét ügyek miatt riadtak meg, ez pedig semmiképpen nem jelent jót.
Tehát azon folyamat után, summa summarum, amelyek korábban, tavaly év végén voltak láthatóak, amikor szellemi alkotásokra hivatkozással próbáltak közpénzből írott tanulmányokat eltitkolni, miközben nyilvánvalóan senki nem azt szerette volna megkérdőjelezni, hogy ki írta azt a tanulmányt, tehát nem a szerzők személyéhez fűződő jogait próbálta bárki elorozni, de ha az állam fizet akár több száz milliót vagy milliárdot egy tanulmányért, akkor legalább a megismerhetőségét kellene biztosítani, hiszen akkor a tulajdona annak a tanulmánynak átszállt az államra vagy ha úgy tetszik, az adófizető polgárokra. Emellett a döntéselőkészítő iratnak, sőt a jövőben döntéselőkészítő iratnak vagy arra hivatkozással is meg lehet tagadni ezek kiadását, akár tíz évig, és lehetne sorolni azokat a lépéseket, amelyek nem abba az irányba hatnak, hogy itt bárki átláthassa az adófizetői pénzek elköltését. Zárszóként azt kell mondjam, megismételve, egy javaslat vagy a megfelelő javaslat az lenne azután, hogy ezeket a folyamatokat látjuk, hogy bizony, meg kellene azokat az adatokat határozni és azokat a szerződéseket, amelyeknél kötelező érvényességi kellék lenne az, hogy az az internetre felkerüljön.
Erre határozati javaslatunk is volt. Az állam egy adatbázist létre tudna hozni, pontosabban adatbázist még nem is neki kéne feltölteni, csak annak a hátterét, az informatikai hátterét megteremteni, és oda akár az önkormányzatok, akár az állami szervek fel tudnák tölteni a szerződéseket, és továbbmegyek: amit ők úgy gondolnak, hogy üzleti titok, azt ki lehet belőle hagyni, ki lehet húzni és utána, ha valaki ezt vitatja, akkor bíróságon el lehet azon vitatkozni, hogy a kihúzott részek valóban üzleti titoknak minősülnek vagy nem.
És azt se mondják nekem, hogy ez egy nagyon hosszadalmas folyamat lenne abban az esetben, ha mindig, akár felmenő rendszerben azt lehetne mondani, hogy ez érvényességi kellékként meg kell hogy történjen. Azt kell mondjam, hogy a korrupciós szintet és a minimum 250 milliárdnyi, ’90 óta ellopott dollárnyi vagyon - és ez a minimum, és nem mi mondjuk, nemzetközi szervezetek - megér annyit, hogy valamit tegyünk az ügyben, de ne azt, hogy még átláthatatlanabbá tesszük a közpénzeknek és a közcégeknek a nemzeti vagyont érintő vagyonelemei elköltését vagy az azokkal való gazdálkodást. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
(20.30)
