GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem tudom mással kezdeni, és azt gondolom, akkor helyes, hogyha ezzel kezdem, ha visszahivatkozom az Alaptörvény 39. § 2. cikkelyére. Ez arról szól, hogy a közpénz és a nemzeti vagyon az közérdekű adat. Még egyszer: a közpénz és a nemzeti vagyon közérdekű adat. Nem véletlen, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, Péterfalvi Attila egyébként azt nyilatkozta és levélben is megírta Bánki Erik részére, hogy nem felel meg maradéktalanul az alkotmányos követelményeknek mindaz, ami ebben a törvénytervezetben szerepel. Csak azért, ha már hivatkozunk Péterfalvi Attilára, akkor ezek a mondatok is elhangozzanak a Parlament falai között.
Nézzék, a Posta annak a törvénytervezetnek az elfogadásával, amiről beszélünk, kikerül az infotörvény hatálya alól. Nem tudom, miért jó az, amikor mondjuk, bírósági eljárási folyamatok tekintetében is életre hívható olyan helyzet, amikor az üzleti érdek esetén nem kell közérdekű adatot nyilvánossá tenni, miért kell egy globális szabályozást tenni egy adott cég és a leányvállalatai vonatkozásában a közpénzfelhasználások titkosítása tekintetében. Nem tudom, vagy nem akarom tudni igazából, mert számomra mindezek a folyamatok azt sugallják, hogy olyan ügyek leplezéséhez kívánnak önök hozzájárulni, illetve ilyeneket kívánnak elfogadni, amelyek megismerése minden magyar állampolgárt megilletne.
Nézzék, amikor a folyamatban lévő ügyek tekintetében történő adatigényléseket, adatkikéréseket is letiltják, meg akkor, amikor a törvény elfogadása előtti időszakra vonatkozóan keletkező adatokat is titkosítják, akkor ez üzeni azt, hogy mit és miért csinálják. A visszamenőlegesség akkor célszerű és talán elfogadható a jogalkotás tekintetében, hogyha az emberek érdekét szolgálja közvetlen formában, és nem akkor, amikor pont ellenérdekeltséget szül.
A múltkori megszólalások tekintetében én jelesül azt mondtam, hogy mi jöhet még ezután, és a hozzászólásomban jeleztem, hogy netán majd a Magyar Nemzeti Bank vagy az MVM vagy a Szerencsejáték vagy a MÁV… - na, ebből egy már bejött, tehát most már a 200 milliárd forint eltitkolását életre kívánják hívni. Most már félve ismételtem meg a másik hármat, a pénzügyi szolgáltatói szektorba sorolt MÁV-tól kezdve sok minden egyéb mást, mert még a végén idáig is eljutnak.
Ez, amit önök csinálnak ilyen értelemben, ez abszurd módon a diktatúrák működésére, az önkényuralmi rendszerek működésére hajaz. Eddig legalább kérdezni lehetett, ki lehetett kérni adatokat, vizsgálódni lehetett, sok mindent lehetett csinálni. Most ezzel a törvénnyel, törvénytervezettel gyakorlatilag azt kívánják elérni, hogy már ezt se lehessen. Folyamatosan szűkítik gyakorlatilag, ellehetetlenítik a közpénzekkel kapcsolatos adatok kikérését, a hozzáférését. Biztosan emlékeznek néhány évvel ezelőttre, 2013-tól érdemes végigtallózni ezt a folyamatot, látható, hogy amit önök csinálnak e tekintetben, ez céltudatos.
A 444-re hivatkozni, 2013 időszakára, amikor egy cikkében úgy fogalmazott e tekintetben a titkosításokhoz illesztetten, hogy ez a törvény, ez a törvénytervezet, ami akkor előttünk volt, ez nem más, mint a „ne zavarjatok, mert éppen lopok” címszóba sorolható, akkor talán még kétséggel fogadtam magam is, hogy nem biztos, hogy erről van szó, de nézzék, az, amit csinálnak most folyamatában, akár komplett céget, cégeket érintően vagy épp az MNB alapítványainak a 200 milliárd forintját érintően, ez most már számomra is azzal az üzenetértékkel bír, hogy tényleg ezt a pályát futják, tényleg ezt járják.
Akkor, amikor megszüntették az anonim adatigénylés lehetőségét - biztosan emlékeznek rá, nem volt oly régen, a tavalyi esztendőben -, vagy akkor, amikor pénzt kértek magukért az adatok kikéréséért, vagy 2015 nyarán, amikor a költségvetési háttérszámítások vonatkozásában korlátozták, kitiltották gyakorlatilag a közérdekű adatokból ezeknek a sorát, akkor, amikor 2016-ban meg úgy folytatják, mint ahogy az előbbiekben elmondottam ezt a történetet, akkor azt hiszem, hogy egy végképp torz, végképp rossz pályát futnak be e vonatkozásban.
Nem gondolom, hogy az a botrányos és szégyenteljes folyamat, amelyet a közpénzhasználat ellenőrzésével, illetve az ellenőrzésének a korlátozásával, valamint a közérdekű adatok megismerésének a korlátozásával kapcsolatosan végeznek, az előremutató lenne. Nem gondolom, sőt azt gondolom, hogy még mindig lehetne egy normális pályára visszajönni, és még mindig lehetne olyan folyamatot erősíteni, ami a közérdekű adatok megismerésének és a közpénzfelhasználások ellenőrzése lehetőségének a megerősítését szolgálná, és nem pont az ellentétes folyamatok kialakulását.
Szóval akkor, amikor az látszik vagy az érződik mindabból, amit csinálnak, hogy valójában olyan folyamatokat próbálnak életre hívni, amelyeken keresztül az erősödhet fel vagy az erősödhet meg, hogy soha ne derüljön ki semmi, akkor azt gondolom, hogy a lehető legrosszabb utat járják e tekintetben.
(20.20)
És hivatkozhatnak önök üzleti érdekekre, sok minden egyéb másra, ami nyilvánvaló valótlanság és nyilvánvalóan nem fogható fel igazságként, hiszen mint mondtam, bírósági jelen döntések alapozhatják meg mindazt és hívhatják életre mindazt, hogy az üzleti érdekből fakadó közérdekű adatok kiadásának a megtiltására is sor kerülhessen.
És az, ami a bizottsági ülés keretei között is a Miniszterelnökség adott kollégái részéről, meg ami itt a Házban is az elmúlt percekben elhangzott, hogy ez a javaslat valójában nem is szűkíti, hanem tágítja azon adatok körét, amit közérdekűként ki lehet majd kérni, ez meg már végképp a butaság kategóriája. Nem akarok csúnyább jelzőkkel élni.
Szóval, azt szeretném kérni tisztelt kormánypárti képviselőtársaimtól, a kormány képviselőitől, hogy nem kellene hülyíteni a parlamenti képviselőket, nem kellene olyan dolgokkal traktálni őket, amelyek mögött, önök is tudják, hogy az igazság szikrája sem fedhető fel. Sokkal inkább azt az utat kellene járniuk, ami arról szól, hogy minden, ami közérdekű adatként tekinthető, megismerhető legyen, és minden, ami közpénzként értelmeződhet, annak a felhasználása pedig ellenőrizhető legyen. Tudják, ez nemcsak a Postára, nemcsak a Magyar Nemzeti Bank alapítványaira, ez ugyanúgy a taóra, ami az előbbi napirendi pontok kapcsán itt volt terítéken, ugyanúgy igaz.
Ezt az utat kellene járni, mert minden más, amit tesznek, ami ennek az eltitkolásával, ennek a hozzáférésnek a korlátozásával párosul, előbb-utóbb rá fog égni önökre, az előbb-utóbb azt a bélyeget fogja rányomni önökre, amely persze a valóságtól az én vélekedésem szerint sincs messze, hogy mindazt, amit csinálnak, azért teszik, mert olyan érdekeket szolgálnak, amely érdekek nem az emberek érdeke, hanem valami másfajta csoportosulás érdeke szerint működnek. Elnök úr, köszönöm szépen.
