TUZSON BENCE,
TUZSON BENCE,
TUZSON BENCE, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy kicsit eklektikus volt ez az interpelláció, de azért haladjunk sorjában, és azért, ha most hangzik el ez az interpelláció, nem baj, ha egy kicsit emlékezünk, hiszen nemrég volt február 25-e, ami nagyon fontos nap, a nemzeti megemlékezés napja. Nem véletlen, hogy 2000-ben pont az első Orbán-kormány döntött úgy, hogy ez egy olyan nap lesz, amikor megemlékezhetünk a kommunizmus áldozatairól.
Február 25-e azért jeles nap e tekintetben, illetve azért fontos nap e tekintetben, hiszen annak idején Kovács Béla kisgazdapárti képviselőt elhurcolták a Szovjetunióba. (Novák Előd közbeszól.) Abba a Szovjetunióba, ahova néhány évvel később egy másik Kovács Béla önszántából indult el tanulni, hogy ott egyébként az ottani párt szervezetei mellett elsajátíthasson bizonyos tudást. Bizonyos tudást, ami segítségére lehetett abban, hogy amikor elindul az ellenkező irányba (Felzúdulás a Jobbik padsoraiban.) és elindul Brüsszelbe az önök segítségével és az önök támogatásával, akkor bizony élhessen annak a lehetőségével, amit megszerzett, és ezt ne a haza szolgálatába állítsa.
Azt gondolom, hogy amikor ezek a tények merülnek föl és ilyen irányból is látjuk az eseményeket, látjuk, hogy volt egy jeles országgyűlési képviselője az országnak, aki föláldozta magát annak érdekében, hogy mégis Magyarország demokrácia lehessen, utána egy másik Kovács Béla milyen lépéseket tesz pont Magyarországgal szemben. (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból, köztük: Mondj ilyet! Ne hazudj!) Ennek megfelelően arra hívom fel az önök figyelmét, hogy amikor bármilyen ilyen kérdést fölvetnek, először önvizsgálatot tartsanak. Tartsanak valós önvizsgálatot, és nézzék meg, hogy kik ülnek az önök soraiban! (Közbeszólások a Jobbik padsoraiból: Kik?) Hány olyan Kovács Béla lehet még önök között, akiről nem tudunk? Van-e ilyen? Nézzék meg! Hiszen azért mégiscsak arról van szó, hogy a legfontosabb dolog az Országgyűlésben a hitelesség.
Akkor beszélhetünk hitelesen ezekről a kérdésekről, ha egyébként a választópolgárok szemébe tudunk nézni és azt tudjuk mondani, hogy egyébként nincsenek közöttünk ilyen emberek. Önök ezt meg tudják tenni, kedves képviselőtársaim? Nem tudják megtenni, mert önök ma is rejtegetik ezeket a kérdéseket, és ma sem néztek szembe Kovács Bélával, illetve Kovács Béla múltjával. Vajon hogy van ez önöknél, kedves képviselőtársaim?
Ennek megfelelően még egyszer arra szeretném önöket kérni, hogy amennyiben ilyen kérdéseket felvetnek, azokat, akik egyébként tettek is annak érdekében, hogy megfelelő megbecsülésük legyen ezeknek az embereknek, akik annak idején tényleg föláldozták magukat egy önkényuralmi rendszer leküzdése érdekében, azokat az embereket becsüljük meg megfelelően, és ezt tartsuk fontos feladatunknak, de amikor ilyet lépünk, akkor az is fontos, hogy akik fölszólalnak annak érdekében, hogy további lépések legyenek az ügy érdekében, azok önmagukkal is szembe tudjanak nézni, és ne legyenek önök között olyan emberek, akik a hazájukat képesek elárulni bizonyos érdekek mentén. (Szilágyi György: Konkrétum? Konkrétum?) Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
