DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! A sérülések kezelésénél alapvető eszköz, alapvető oltóanyag a tetanusz oltóanyag, ami ma Magyarországon időnként hiánycikk, ezt el is ismerték. Nagyon sokszor orvosok is felhívják erre a figyelmet, hogy sajnos nincs elegendő az országban, nagyon sok beteg néha azt kapja, hogy most sajnos kevés van ebből az országban, nem biztos, hogy jut mindenkinek.
(13.00)
De elismerte az Országos Gyógyszerészeti és Élelmiszer-egészségügyi Intézet kommunikációs igazgatója is, hogy mintegy két hétig a tetanuszoltás, tehát az egyik legalapvetőbb vakcina Magyarországon hiánycikk volt. Ezt egyébként megerősítette a vakcina forgalombahozatali engedélyének jogosultja is, és azt mondta, hogy ők majd’ egy hónapja, már május 20-a környékén jelezték, hogy ez hiánycikk lesz az országban, majd utána el is kezdték a nagyobb gyártók beszállítani ezt az egészen alapvető gyógyszert.
Hogy képzelhető el az, tisztelt államtitkár úr, hogy egy egyszerű nyílt seb, sérülés elfertőződése ellen való orvosság, az ez ellen való tetanuszoltás, amely, azt hiszem, mindannyiunk számára nagyon-nagyon jól ismert és mindenki számára alapvetően alkalmazott oltóanyag, egy hétig, tíz napig, néha több hétig is hiánycikk ebben az országban? Azt szeretném megkérdezni, hogy mit csinál ez az Országos Gyógyszerészeti és Élelmiszer-egészségügyi Intézet nevű műintézmény, ha egy teljesen alapvető gyógyszernek a készletezését, az ország azzal való ellátását sem tudja megszervezni. Nem utolsósorban, tisztelt államtitkár úr, nagyon sokféle veszélyhelyzetre hívták fel önök az elmúlt másfél évben a figyelmet. Itt a legdiverzebb dolgokról beszéltek önök, a migránsoktól, a migránsok által becipelt betegségeken át bármilyen másfajta vészhelyzetekig, amiket csak önök tudnak megoldani, de még az árvizet is. Hát, oltóanyag sincs, államtitkár úr, ezt sem tudják megoldani! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból. - Mesterházy Attila: Szégyen!)
