DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ
DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyi dicsérő szó után sajnos muszáj megtörnöm a sort, mi kritikai éllel fogunk és én magam is kritikai éllel fogok szólni. (Közbeszólások a Fidesz soraiban.) De muszáj, mert mi másban hiszünk. Ezért is muszáj elmondani, hogy mindenki léphet egyet előre, de azért lássuk be, hogy nem mindenki ugyanakkorát léphet előre, van, aki jó pár tízezer forintot akár havonta, és lesz, aki pár száz forintot havonta.
Azt mondják, a tej, a tojás és a baromfihús áfája csökkenni fog. Csak azé a tejé nem, amelyiket lehet kapni a boltban, tehát annak a tejnek nem fog csökkenni az áfája. Ez egyébként alapvetően nem a költségvetés problémája, hanem a lobbiérdekek becsatornázásának a problémája, de igazából én úgy gondolom, hogy ezt persze önöknek kell megoldani.
Fölírtam magamnak a vitában egy-két olyan kifejezést, ami, mondjuk így, az embert arra indítja, hogy elgondolkozzunk azon, hogy vajon ugyanarról az országról beszélünk-e: pezsgő ingatlanpiac, rohamléptekben fejlődő lakásépítés, kedvező munkaerőpiaci trendek. És álljunk meg ennél a háromnál!
A lakásépítésről. Korábban a vita során már elmondtam - és ez összefügg persze a kedvező munkaerőpiaci trendekkel is -, én úgy gondolom, hogy a költségvetés értékválasztásainak pontosan erre kellene fókuszálni. Önök fiskális alapon, a monetáris és a fiskális politikát motorként használva a költségvetésben - ez ki fog fulladni később, ebben minden szakértő egyetért - egy olyan pályára állították a költségvetést, ahol egyébként végtelen dicséretes módon meg tudják tartani a költségvetési hiány összegét, legalábbis GDP-arányosan. De itt kérdeztük mi azt meg: na de miért? Na de kinek? Hiszen a kedvező munkaerőpiaci trendek nem úgy alakulnak ám, ahogyan azt a statisztikában önök mutatják, és én emlékszem, amikor a vitában azt mondtam, hogy Magyarországon nincsenek már szakemberek, a mi szakembereink már nem Magyarországon dolgoznak, és ezért önök nem tesznek semmit. Erre államtitkár úr azzal reagált, hogy milyen dicséretes és jó helyzet az, hogy ma Magyarországon munkaerőpiaci hiány van. Én arra is emlékszem, hogy akkor azon gondolkoztam, de nem mondtam ki hangosan, hogy Jézus, Máriám, hát nem erről van szó!
Nem arról van szó, hogy Magyarországon a kiváló konjunktúra miatt, az állandó fejlesztések miatt és azért, merthogy az idetelepülő külföldi és a megerősödő magyarországi vállalkozások állandó igénye miatt nem tudja kielégíteni, mondjuk, sem a magyar szakképzés, sem pedig a magyar népesség azt a munkaerőpiaci igényt, amit ők támasztanak. Nem erről van szó! Tisztelt Képviselőtársaim! Arról van szó, hogy a magyar munkavállalók egy jobb élet reményében elmennek nyugat-európai országokba Ausztriától egészen Angliáig, mert az ottani minimálbér is a többszöröse annak, amit ma Magyarországon meg tudnak keresni.
(21.30)
Hogyha államtitkár úr is megkérdezi akár, mondjuk, a magyar gazdaság motorjának és stabil alapjának számító autógyártókat, hogy akár a Mercedes, a Suzuki, az Opel tud-e annyi embert alkalmazni, tudnak-e annyi megrendelésnek eleget tenni, amennyinek szeretnének vagy éppen amennyire leszerződtek, mert van-e annyi szakember ma Magyarországon, akkor azt fogják mondani, hogy nem.
Mai hír az, hogy a kereskedelmi ágazatban nem lehet kiadni a szabadságokat, mert különben akkor nem lesznek a boltokban emberek, akik feltöltik a polcokat vagy éppen akiknél a kasszában ki lehet fizetni azt, amit megvásároltunk. Nem lehet kiadni a szabadságokat azért, mert nem lesz annyi ember, nincs annyi ember a munkaerőpiacon. Úgy gondolom, hogy ez nagyon sok minden, csak nem kedvező munkaerőpiaci trend.
Az elvándorlás és a bérhelyzet tekintetében muszáj egyenes párhuzamot vonni. Azért mennek el az emberek, hogy egy jobb élet reményében külföldön megleljék a számításukat, többet keressenek, és sajnos utána pedig ottmaradnak. Mintegy 500 ezer honfitársunk ezt választotta, és ha a lakásépítésről, illetve a pezsgő ingatlanpiacról beszélgetünk, akkor ugyancsak azt tudom mondani, tisztelt államtitkár úr, hogy 21 szakma kell ahhoz, hogy lakásokat lehessen építeni ma Magyarországon, ebből ma 17 hiányszakma. Ez nem azért van, mert Magyarországon olyan átkozottul sok új ingatlan épülne, nem, azt a keveset sem tudják magyarokkal megépíttetni.
A pezsgő ingatlanpiac - ezt Dél-Magyarországon soha senkinek ne mondja el, legyen kedves. A pezsgő ingatlanpiac azokban a városokban, ahol 30 lakásos tízemeletesekben háromban laknak, a többivel meg történik, ami történik, mert mások is egy jobb élet reményében elmentek onnan és ráfordították az ajtóra a kulcsot, ők nem léphetnek már egyet előre, ők elmentek innen, és valószínűleg a visszatérés szándéka nélkül.
Én azt gondolom, hogy minden egyes kormánypárti felszólaló ki tud mazsolázni ebből a rengeteg tételből annyi olyan 3 milliárdtól 200 millió forintig terjedő tételt, amelyeket hallottunk Witzmann képviselőtársamtól, egészen jó termelési értekezleteket lehet ebből tartani, viszont én úgy gondolom, hogy itt folyamatokat kell nézni. A folyamatok pedig azok, hogy az ország most már nem két részre szakadt, hanem három-négy élhető városban: Győrött, Budapesten, Kecskeméten, Debrecenben láthatóak azok a folyamatok, amelyekről önök beszélnek, viszont az ország nagyobbik része nem itt él.
Az országnak a nagyobbik része ott él, ahová hétvégente két busz jár, ahol elérhetetlen az egészségügyi szolgáltatás, ahol a gyerekeket azért nehéz iskolába vinni, mert nem tudják, hogy hová lehet még vinni iskolába a gyerekeket, ahol kiszámíthatatlan a közigazgatás, ahol olyan helyzetek vannak, amikor sajnos már nem lehet megbízni abban, hogy ha valaki bemegy egy hivatalba, akkor ott az ő problémáját meg fogják oldani.
Ha egy ilyen országban a költségvetési fegyelem az elsődlegesen fontos, akkor én úgy gondolom, hogy nem reflektál sem a költségvetés, sem pedig a kormányzó párt azokra a társadalmi problémákra, amelyekre, úgy gondolom, hogy egy kormányzó pártnak kellene: ilyen az elvándorlás, ilyen a közbizalom, ilyen az élhető vidék, és ilyen egy pezsgő és nyugodt társadalom. Ezekről ma Magyarországon nem beszélhetünk, egy leromló vidékről, leromló közszolgáltatásokról beszélhetünk, elnéptelenedő falvakról beszélhetünk, és egy közbizalom nélküli helyzetről beszélhetünk, erre kellene reagálni egy költségvetésben, nem pedig a hiánycélra.
Kósa Lajos, amikor mi voltunk kormányon, folyton azt mondta, hogy a hiánycél nem nemzeti eszköz, illetve nem egy nemzet által kitűzött olyan cél, amit mindenképpen meg kell valósítani. Hát aztán, úgy látszik, hogy mégiscsak az, mert ez maradt önöknek, a többivel nem tudnak elbánni, én azt látom. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
