VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN
VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szerencsére már Magyarországon is felütötte fejét ez a jelenség, amit nagyon sokan egyszerűen csak bohócdoktoroknak hívnak. Ők egy olyan hivatást vállaltak, amikor beteg gyermekekhez, nagyon sokszor halálosan beteg gyermekekhez mennek el a kórházakba, próbálják vidámmá tenni - ez nagyon sokszor szomorú, tragikus tény - a legutolsó napjaikat. Nagyon sokszor nevetésterápiájukkal segítenek nehéz sorsra jutott időseknek, gyermekeknek, hogy átvészeljék azt az időszakot, vagy akár ezzel a tevékenységgel hozzásegítsék őket a gyógyuláshoz.
Patch Adams híres, nemzetközileg is elismert tudója, tudósa ennek a hivatásnak, aki tevékenységét már 1971-ben kezdte. Bohócorrot, piros orrot öltött, kórházakat járt, már az Amerikai Egyesült Államok és a világ szinte minden kórházát bejárta, Magyarországon is járt.
(22.50)
A Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatóit kereste meg, és próbált nekik felvilágosító előadást tartani arról, hogy mi ez a hivatás, mi az, amit ők ellátnak.
Orvosi kutatások igazolják azt egyébként, hogy a nevetésnek terápiás, gyógyító hatása van. A nevetés az, ami segít leküzdeni akár a káros koleszterin felszaporodását a szervezetben, akár a gyógyító és jótékony hatású koleszterin felszaporodását a szervezetben; belső, hormonális folyamatokat indít el, amik segíthetik a beteg gyermek vagy a beteg ember gyógyulását.
Nagyon jól tudjuk, orvosi tények is alátámasztják, hogy a nevetésnek gyógyító hatása van. Michael Christensen volt az, aki az Amerikai Egyesült Államokban, New Yorkban, 1986-ban egy bohócdoktor-terápiás részleget hozott létre. Felfedezték azt, hogy ennek a tevékenységnek gyógyító hatása lehet.
Magyarországon is beindult ez a tevékenység. Van egy alapítvány is, amelyik összefogja a bohócdoktorok tevékenységét, ez a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány. A honlapjuk megtalálható egyébként az interneten is. Innen szeretném üzenni, bár tudom, hogy a napirend utáni felszólalás parlamenti műfaj, nem a reklám helye, de innen szeretném felajánlani a segítés lehetőségét minden egyes magyar állampolgár számára, akik még nem éltek az 1 százalékos felajánlás lehetőségével, hogy használják ki ezt. Ha még nem döntötték el, hogy kiknek ajánlják fel adójuk 1 százalékát, kérem, hogy támogassák a bohócdoktorokat.
Szomorú tény az, ezt rádióinterjúkból, újságinterjúkból, illetve megszólalásokból, média-meg-jele-nésekből tudjuk, hogy sajnos ma Magyarországon nincsenek olyan pályázati lehetőségek, amik akár ennek az alapítványnak a tevékenységét is segíthetnék. Egyedi történetekből, rádióinterjúkból szintén tudhatjuk azt, hogy nagyon sok esetben előfordul az, hogy saját pénzükből próbálnak segíteni bajba jutott gyermekeken, beteg embereken. De előfordult olyan is, ezt szintén rádióinterjúból hallhattuk, hogy egy bohócdoktornak nem volt más lehetősége, a büdzsé alacsony volt, kevés volt a költségvetés, és biciklivel próbált meg Székesfehérvárra lejutni, hogy egy beteg gyermeknek segíteni tudjon, az ígéretéhez híven; vele a személyes találkozást, amit megígért, foganatosítani tudja. De megjelent, ott volt.
Ezért kérek mindenkit, aki tudja, hogy adója 1 százalékával támogassa az alapítványt, támogassa ezt a tevékenységet. És innen kérem a kormányt is arra, hogy igenis legyenek olyan pályázatok, legyenek olyan költségvetési támogatások, amelyek ezt a nemes célt, ezt a nemes hivatást támogatni tudják. Ez nem könnyű hivatás. Gondoljunk bele mindannyian, bármelyikünk, akinek akár gyermeke van, akár nincs gyermeke, de empátiás képessége van, hogy milyen lehet akár halálosan beteg gyermekhez bemenni, akár az utolsó napjait vidámmá tenni, felvidítani, segíteni őt abban az útban, ami előtt áll, amire mindannyian készülünk, de semelyikünk sem gondolja azt, hogy ez pár év után egy kisgyermek életében bekövetkezhet. Segítsük őket! Ez nem könnyű hivatás! Nem könnyű, akár sminkben, akár smink nélkül, akár piros orral, akár piros orr nélkül egy olyan nehéz helyzetben lévő gyermekhez bemenni, akiről tudjuk, hogy lehet, hogy mi vagyunk azok, akik utoljára megfogjuk a kezét; akik utoljára mosolyt, nevetést csalunk az arcára. Így, ezzel a tudattal bemenni, lelkileg segíteni őket, és saját magunkat is olyan lelkiállapotba hozni, hogy ezt a nehéz hivatást teljesíteni tudjuk.
Nem könnyű feladat, amit vállaltak. Nevetést, mosolyt, vidámságot csalnak a gyermekek arcára abban a pillanatban, ami elképzelhetetlen bármelyikünk számára is. Kérünk mindenkit, hogy segítse ezt a tevékenységet, akár az adója 1 százalékával, akár a kormányt kérjük, hogy a költségvetésben próbáljon nyomatékosabban támogatást nyújtani ezen szervezetek számára. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
