DR. VARGA LÁSZLÓ,
DR. VARGA LÁSZLÓ,
DR. VARGA LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nehezen találja az ember ilyenkor a műfajt, mert a módosítások valóban technikai jellegűek és - mondjuk úgy - az államtitkári felvezetőben és az előterjesztő mondandójában is nyilván kisebb szerepet vállaltak ezek a részek. Nagyon sokszor vitáztunk már a társasági adóról szóló törvény módosítása kapcsán az Országgyűlésben. Egy jó öt éve állandó téma ez. Tudtuk ezt röviden is csinálni, meg hosszan is. Azt hittem, hogy ez most rövidebb lesz, de azért sikerjelentéseket is hallottunk, úgyhogy mégiscsak hosszabbra fogom én is a mondanivalómat.
A technikai módosítások szakszövetségek által javasoltak, valóban kívánatosak, bár hamarabb is végiggondolhatók lehettek volna. De azok a hangok, amelyek arról szóltak ennek kapcsán, hogy önök megoldották a magyar sport helyzetét teljesen, az olimpiai sportágak teljes vertikumában és egyébként egyre sportol a magyar, azért nyilván kérdéseket vetnek fel bennem is. Például a tornatermek kérdése, a mindennapos testnevelés feltételei elég siralmasak ebben az országban. Gondoljuk végig azt, hogy az önök által hatalmas sikernek tartott társaságiadó-kedvezmény rendszere a látvány-csapatsportágak tekintetében 11 milliárdnyi forrást juttatott például a felcsúti utánpótlás-akadémiának, amelynek például a Diósgyőr elleni mérkőzésen - hadd szóljak erről - egyetlen olyan játékost sikerült kiállítania, aki ezen az utánpótlás-akadémián nevelkedett. Tehát ha a 11 milliárdot az egy játékossal vetjük össze, meg azzal, hogy 11 milliárdból mennyi tornatermet lehetett volna építeni, megújítani ebben az országban azért, hogy több ezer gyermeknek legyen még inkább biztosított a sportolási lehetősége, akkor, azt gondolom, ami Felcsúton létrejött, maga tükrözi azt az értékválságot, amit önök e tekintetben bemutatnak.
Arról nem is beszélek, bár ezt sem először mondom el, de akkor most is elmondom, hogy a 2010 előtti időszakot fejlesztések nélkülinek látni nyilván hamis kép. Persze máshogy működtek a dolgok, természetesen az önkormányzatok, ahol fontosnak tartották, megtalálták erre a forrásokat, és egyébként jócskán támogatták a kormányok is ezeket a beruházásokat. Miskolcon négy ilyen beruházást említenék. Örülnék, ha említhetnék az utóbbi hat évből is, csak nem tudok, mert nem történtek ilyen volumenű fejlesztések. Versenyuszoda jött létre Miskolcon 2010 előtt, megújult a sportcsarnok, a jégcsarnok felépült. Ez is az egyik alapja annak, hogy ma olyan sikeres tud lenni a jégkorong mint sportág Miskolcon. Már 3:0-ra vezet a négy győzelemig tartó bajnoki döntőn egyébként a DVTK Miskolci Jegesmedvék csapata. De nem érzem, hogy emögött olyan források sorakoznának fel, olyan támogatók, amelyek igenis szükségesek lennének egy ilyen komoly sportteljesítmény kapcsán. A DVTK-stadion is fejlődött akkor, ma meg hat éve egy kapavágás sem történik.
Tehát azt gondolom, hogy nem lehet sikeresnek tartani egy olyan támogatási rendszert, amely nagyvárosokban méltán sikeres, nagy múltú utánpótlással is rendelkező sportszervezeteket, akadémiákat nem támogat eléggé, tornatermek fejlesztését, iskolai sportot nem támogatja eléggé, és létrehoz egy olyan torz értékválasztásról tanúbizonyságot tevő valamit, ami Felcsúton van. Tudom, hogy ilyenkor mindig támadásnak veszik ezt a kérdést, de azt gondolom, hogy ez nyilván egy torz elköltése a forrásoknak.
Elhangzott az olimpiai sportágak támogatása, hogy az öt látvány-csapatsportág mellett mennyire fejlődtek. Ennek is nagyon örülnék, az elején javasoltuk, személyesen is nyújtottam be ilyen módosító indítványt. Nem hinném ugyanis, hogy aránytalan teher lenne továbbra a költségvetésen, ha az összes olimpiai sportág megkapná ezt a lehetőséget. Sajnos itt négyéves ciklusok vannak, és azt látjuk, hogy nem állunk úgy kvótákkal, nem áll úgy Magyarország az olimpiai kvótákkal, ahogy állhatna. Azt gondolom, hogy ha 2011-ben másképp, az ellenzéki javaslatokat is figyelembe véve születik meg az akkori taokedvezmény-rendszerről szóló javaslat, akkor ez ma nem így lenne.
Tehát kívánatosabb lenne végiggondolni az olimpiai sportágakra való kiterjesztést, de csak akkor, ha ez átlátható. Mert arról beszélni, hogy milyen átlátható ez a rendszer azután, hogy a legutóbbi módosítási javaslat az olimpiai pályázatra terjesztette ki a taotámogatás lehetőségét, nekem ezzel némi problémám van. Először 19 milliárdról volt szó, aztán azt is kivették a javaslatból nyilván, hogy azért lehessen még ebben továbbszárnyalni. A Ház döntése előtt az utolsó pillanatban pedig bejön egy olyan módosító javaslat, amely arról szól, hogy tulajdonképpen az ilyen források, az illetékes cégnek juttatott források nem közpénzek, nem vonatkozik rájuk az Áht.
(22.50)
Ezáltal a közbeszerzések rendszerébe sem integrálható, nincs közérdekű adatigénylés, az ellenőrzés egyéb formái nem történhetnek meg. Tehát azért taós források kapcsán az átláthatóságról beszélni, nekem ezzel némi problémám van, és az olimpiai pályázatnak pedig még nincs logója sem. Tehát azt gondolom, hogy ez egy komoly probléma.
Tehát ez egy technikai módosítás. Én azt mondanám - és ebben nem adom fel a hitemet -, hogy vannak komoly sportértékek Magyarországon, amik nagyobb támogatásra szorulnának. Én erre újra felhívtam a figyelmet városom és körzetem tekintetében. Itt a Miskolci Jegesmedvéket, a DVTK-családot említeném és számos olyan sportértéket, ami Miskolcon támogatásra szorulna, de a töredékét sem kapja meg annak a lehetőségnek, amit például a felcsúti akadémia.
Ez azért probléma, mert azzal együtt, hogy higgyék el, hogy nagyon sok olyan ellenzéki képviselőtársam van, aki a szívén viseli a magyar sport ügyét, és szívesen venne részt olyan jogszabályok közös megalkotásában, ami valóban koncentráltan tudna segíteni, úgy a tömegsporton, mint a versenysporton, addig én úgy érzem, hogy a társadalomban egy komoly kritika van ezekkel a döntésekkel és jogszabályokkal kapcsolatban, azok átláthatóságával kapcsolatban, és ez árt a magyar sportnak.
Ha önök is egy kicsit hosszabban vezették be a mondandójukat, én csak ennyit szeretnék hozzátenni, hogy mindenesetre én ebbéli hitemet nem fogom feladni, és várom a Tao. II.-t, amely nyilván Brüsszelben egyeztetésre kerül. Én abban bízom, hogy lehet szélesíteni a támogatottak körét, az átláthatóságot mélyíteni, mert jelenleg ez nem biztosított, és valahogy olyan döntéseket sikerül majd hozni a későbbiekben, ami a társadalmi támogatottságát helyreállítja ennek a történetnek, mert ma ez nincsen meg, én ezt érzem, és sportszerető emberként ezt őszintén sajnálom. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
