V. NÉMETH ZSOLT
V. NÉMETH ZSOLT
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Aki nyomon követte a kutyatenyésztés ügyét az elmúlt másfél évtizedben, az láthatja, hogy a most beterjesztett törvényjavaslat az egyetlen lehetséges megoldás, különösen, ha a nemzetközi tapasztalatokat is emellé rakjuk.
Természetesen ez a jogszabály önmagában nem lenne elégséges, ha csupán arról döntene, hogy a régi magyar kutyafajták kivételével kiveszi a törvényből és nem csinálna semmi mást. Ugyanis akkor azon fajták esetén, ahol jóval nagyobb a felelősségünk, azért van itt pozitív diszkrimináció, ha lehet egyáltalán erről itt beszélni, azért, mert ott jóval nagyobb a magyar fajták esetén a felelősségünk, az állam felelőssége. Ha nem csinálna ott semmi mást, akkor hibásan járnánk el.
Kidolgoztunk azonban egy programot erre a 9 kutyafajtára vonatkoztatva, ahol továbbra is természetesen a tenyésztési hatóság, a Földművelésügyi Minisztériumon belül a Nébih teszi a feladatát, de amellett a gödöllői Haszonállat-génmegőrzési Központ feladata lesz az, hogy koordinálja ezt a tevékenységet; és a magyar nemzeti parkok, illetve az erdőgazdaságok segítségével fogjuk létrehozni azt a génállományt, amely reményeink szerint kompromisszummentes állományt tud felmutatni.
Hiszen úgy, ahogy a többi kutyafajtánál, úgy a magyar kutyafajtáknál is elképesztő folyamat zajlott le: 20 évvel ezelőtt 4500 kuvaszt törzskönyveztek, most pedig 175-öt. Tehát nyilván mindezek mellett nemcsak számában, hanem a genetikai állomány is elképesztő módon leromlott, és a rokontenyésztettségre utaló jeleket felfedezik nyilván a szemléken is, tehát magyarázatot kell adni arra is, hogy mondjuk, miért lehet ciroksöprűvel elzavarni egy kuvaszt, és miért harapja meg a gazdáját a komondor. Tehát lehet látni, hogy az utóbbi időben azért a külcsínre figyeltek és legkevésbé sem azokra az adottságokra, amelyeket fönn kellene tartani. Mégpedig a magyar kutyák többségükben munkakutyák, és azokat a képességeket, készségeket, amelyek kialakultak századokon keresztül, fönn kellene tartani, mégpedig a természetes helyükön, a munka közben. Ezt fogják tenni a nemzeti parkoknál. Szeretnénk, ha éppúgy terelőkutyákként vagy őrző-védőkként fönt tudnánk tartani.
A programról szólnék néhány mondatot. Ami már most megvalósult, hogy elkezdtük a szakértői csoportokat létrehozni fajtánként, fajtacsoportonként, és szeretném hangsúlyozni, hogy természetesen együttműködve a tenyésztőszervezetekkel. Én magam hívtam össze a tenyésztőszervezeteket, és biztosítottam őket arról, hogy itt az állam nem akar bevonulni erre a piacra, hanem egy kompromisszummentes állományt akar létrehozni mind élőállományban, mind pedig a szaporítóanyagok tekintetében.
Olyan programot szeretnénk végrehajtani, amely valamennyi fajtánál célul tűzi ki a genetikai variancia bővítését, és DNS-vizsgálatokra alapozott tenyésztői munkát szeretnénk kialakítani, amire, valljuk be, a legfelkészültebb tenyésztőszervezeteknél sem volt példa. Így úgy véljük, hogy amellett, hogy megtartjuk a 9 régi magyar kutyafajtát, talán génmentésre is lesz lehetőség olyan tájfajták esetén, mind például a sinka vagy éppen a kalibakutyák.
Tehát ezekkel a kiegészítésekkel javaslom, hogy fogadjuk el ezt a programot. Nyilvánvalóan néhány év múlva leszűrhetjük majd a tapasztalatokat mind a magyar kutyafajták, mind egyéb más kutyafajták tekintetében. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
