DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY
DR. LUKÁCS LÁSZLÓ GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2016-ban a Jobbik az egészségügy területén is elindította a valódi nemzeti konzultációt, amelynek keretében elsőként a hazai ágazati, szakmai, civil, illetve tudományos szervezetekkel egyeztet a párt. A megindult egyeztetések során nem múlik el alkalom, hogy ne kerülne szóba az egészségügy legnagyobb problémájának tartott kórházi adósságállomány szinte megállíthatatlannak tűnő növekedése.
A szakmai konzultációból nyilvánvalóvá vált, hogy a harmadik Orbán-kormánnyal egyidős egészségügyi szükségállapot egyik legrosszabb mutatója a kórházi tartozásállomány és annak alakulása. A harmadik Orbán-kormány, megörökölve a második Orbán-kormány egészségügyi vesszőfutását, 2014 végére, 2015 elejére már egy 80 milliárdot is meghaladó kórházi-intézményi tartozásheggyel nézett farkasszemet, amelyet egy egyszeri, 60 milliárd forinttal próbált enyhíteni. Természetesen nem lehet elvitatni ennek segítő voltát, csakhogy érdekesen működik az enyhítésre szánt összeg hasznosulása.
Abban még az unortodox közgazdászok is egyetérthetnek, hogy 80 mínusz 60 milliárd az 20 milliárd, tehát ennyi adósságnak kellett volna szerepelni az intézmények összesítésében a 2015-ös év végén. Persze a magyar egészségügyben, a magyar egészségügyi matekban nem így működnek a számok. Az Államkincstár adatai szerint az előző év december végével nemhogy 20 milliárdot, hanem 38 milliárd forintot is elért a kórházi adósság, és hónapról hónapra 2,2 milliárd forinttal gyarapodott, s most megint félúton járunk a 80-hoz. Példaként lehet felhozni a Honvédkórházat, amely egy közepes nagyságú, nagyjából 15 ezer fős lakosú magyar település egész éves költségvetési összegével, 2,3 milliárd forinttal tartozik.
De mondhatnánk azt is, hogy nem csoda a már kirajzolódott trend, hogy havi szinten 2 ezer millió forinttal nő az állami egészségügyi intézményi tartozás, hiszen tiszta a kép. Az állam olyan alacsony összeget bocsát az egészségügyi intézmények rendelkezésére, amelyből normális működés már nem fedezhető. Ezért hónapról hónapra a mínuszok gúzsba kötik az intézményeket.
Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön államtitkártársa, Ónodi-Szűcs Zoltán nem olyan régen egy konferencián, talán tragikomikus hangvétellel megjegyezte, hogy maximum hét hónapot ad magának. Egyesek szerint arra, hogy lemondjon, mások szerint, hogy a kórházi tartozások miatt, ahogyan fogalmazott, rátörjék az ajtót a beszállítók. Ebből két dolog jól látszik. 2016-ban nincs fedezet a költségvetésben egyösszegű segítségre, illetve, ha előrenézünk hét hónapot, ő már talán azt is tudni véli, hogy 2017-ben sem lesz.
Mindezekre tekintettel ideje tisztán látni és őszintén válaszolni néhány kérdésre a kórházi dolgozók, a vezetők, de a betegek megnyugtatásra érdekében is. Kaphatnak-e végre több díjat munkájuk után az államtól az egészségügyi intézmények, azaz kívánja-e emelni a kormány a nyolc éve befagyasztott finanszírozási díjat? 2016 után 2017-ben sem fogja a kormány megoldani a kórházi tartozások ügyét?
Várom érdemi válaszát, államtitkár úr. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
