DR. HOPPÁL PÉTER,
DR. HOPPÁL PÉTER,
DR. HOPPÁL PÉTER, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány a gróf Széchenyi István születésének 225. évfordulójáról való megemlékezésről szóló országgyűlési határozati javaslatot, önálló képviselői indítványt támogatja. L. Simon László képviselőtársam és előterjesztő-társai indoklásában olyan érvek szerepelnek, amelyek, azt gondolom, a parlament mindkét patkójában helyet foglaló politikai erők számára iránymutatóak és mindannyiunkat egy közösségbe pozi-cionálnak.
Nyilvánvaló, hogy Széchenyi István és korának öröksége hozzájárult ahhoz, hogy a mai Magyarország általunk is ismert keretei, feltételei és körülményei, amelyet polgári Magyarországnak nevezhetünk, rendelkezésünkre állnak. A mai aktív generáció a reformkor időszakának, a ’48-49-es örökségnek örök hálával tartozik, amennyiben a magyar tudomány, a magyar kultúra, a magyar politika és a polgári társadalom, valamint a gazdaság kereteit és lehetőségeit ők építették ki a késői utókor számára. Ilyen értelemben is úgy gondoljuk, illő és méltó, hogy gróf Széchenyi István születésének kerek évfordulóját, a 225. évfordulót ilyen formában is egy szimbolikus jogi aktussal az Országgyűlés határozatba foglalja.
S természetesen fontosnak tartjuk, ahogy L. Simon László képviselőtársam erről részletes említést tett, hogy a kormány is foglalkozzék az emlékévvel, foglalkozzunk ezzel, hiszen a cél az, hogy Széchenyi István és korának szellemi örökségét társadalmasíthassuk. Azt szeretnénk, ha az említett objektumok felújítása, kiállítások rendezése és programok szervezése hozzájárulhatna ahhoz, hogy a mai fiatal generáció és az aktív idősebb korosztály is újragondolná, hogy mi mindent nyújtott, mi mindent kaptunk szellemi hagyatékként gróf Széchenyi István örökségéből, melyek azok az objektumok és melyek azok az értékek, amelyekből ma is irányt kapunk és erőt meríthetünk.
Ezért örülök kifejezetten annak, hogy a ma előttünk álló országgyűlési képviselői önálló indítványt megelőzhette a Széchenyi-kultuszról és a nagycenki Széchenyi-emlékhely felújításáról szóló, decemberben hozott kormányhatározat, amely néhány intézkedést foganatosít, és ehhez állami forrásokat rendel. Természetesnek tartjuk azonban, hogy ez nem csupán a kormányzat feladata kell legyen, és nem csupán egy országgyűlési határozat keretében kell hogy minden politikai erő által támogatott kérdés legyen, hanem azt szeretnénk, ha a társadalom minél szélesebb rétegei kapcsolódnának be ’48 örökségének, illetve Széchenyi István örökségének a feldolgozásába. Ezért tartjuk kiemelten fontosnak, hogy ennek az évnek - amely nem hivatalos emlékév, de a 225. évforduló mégiscsak egy kerek dátum - a rendezvényei minél szélesebb társadalmi körök számára nyitottakká váljanak, illetve ha néhány olyan objektum felújításával, valamint egy kiállítás rendezésével hozzájárulnának az örökség átéléséhez, amelyeket képviselőtársam előterjesztőként említett.
(19.30)
Szimbolikus esélyként tarthatjuk számon, hogy az előterjesztést éppen a mai napon tárgyalja az Országgyűlés. Hiszen emlékezhetünk arra, hogy 2014 végén döntött arról az Országgyűlés, hogy március 16-a, a mai nap a magyar zászló és címer napja a nemzeti naptárunkban. Azt mondhatjuk, hogy az Országgyűlés még most is egyfajta adósságtörlesztésben van, a rendszerváltás után negyedszázaddal is. Hiszen nálunk szerencsésebb nyugati társadalmakban, országokban, ahol nem tombolt 45 éves kommunista diktatúra, és ahol a szimbólumoknak értékük van, és ahol a nemzeti önazonosság megélését nem tiporták sárba, ahol nem cserélték le kommunista címerekre az ország címereit, ezekben az országokban magától értetődő természetességgel ezek a nemzetek megünneplik, és hatalmas nagy ünnepséget szerveznek a nemzeti zászló és címer napjára. Érdemes megvizsgálni a nyugati társadalmak ez irányú hagyományait. Nagyon izgalmas hagyománymegéléseket és ünnepségsorozatokat tapasztalhatunk tehát Nyugat-Európa és Skandinávia térségében és a tengerentúlon is.
Illő és méltó, hogy a magyar Országgyűlés alig 14-15 hónappal ezelőtt ezt az adósságot is törlesztette. A rendszerváltás után 25 évvel elég erős volt ahhoz a magyar társadalom, hogy egy ilyen kérdésben is olyan delegáltakat küldjön a magyar Országgyűlésbe, akik ezt az adósságtörlesztést fontosnak tartották. Így ér össze tehát a mai nap, a magyar zászló és címer napja, a ’48-as, illetve reformkori örökségünk Széchenyi István hagyatékának méltó ápolásával. Örülök, hogy ezzel a szimbolikus jogi aktussal hozzájárulhat a magyar Országgyűlés is ahhoz, hogy a legnagyobb magyar páratlan életművének, szellemi hagyatékának megismerése és ápolása az egész magyar társadalom számára valóság legyen.
Köszönöm az előterjesztők méltó munkáját, és bízom abban, hogy széles körű támogatást kap az előterjesztés. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
