IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Azzal szeretném kezdeni felszólalásomat, hogy Dunai Mónikát, a Női méltóságért albizottság elnökét megkérem, tartsa be ígéretét, és még ebben az ülésszakban, most már nagyon szűk az idő, hívja össze az albizottság ülését az isztambuli egyezmény témakörében. Hiszen ez elhangzott, és azt gondolom, jegyzőkönyvbe is került.
Az LMP támogatja a javaslatot, mert a kormány erőszak elleni fellépése eredménytelen. Még mindig ott tartunk, hogy évente mintegy 50 nő hal bele a bántalmazásba, és több mint 300 ezer nő tapasztalja meg nap mint nap a családon belüli erőszakot. A kormánynak viszont most is fontosabb az ideológiai harc, mint a nők és gyerekek biztonsága. Azt a képtelenséget próbálják elhitetni az emberekkel, hogy az egyezmény nagyobb veszélyt jelent a családokra, mint az erőszak.
Arról beszélnek, hogy itt nincs is szükség semmiféle egyezményre, mert a kormány így is sokat tesz az áldozatok védelme érdekében.
Nézzük akkor azt, hogy mit tesz a kormány! Önök 2017. november 25-én, a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapján ugyanazt a 3, egyébként csak 2,8 milliárd forintos uniós pályázatot jelentették be, mint tavaly. Minden évben ígérgetnek, aztán semmi sem történik. Sehol sincsenek az új krízisközpontok például. Minden évben elmondják, hogy azt szeretnék, hogy minél szélesebb körben, szociális munkások, pedagógusok, rendőrök kapjanak speciális képzést. Akkor miért nem teszik? Miért csak beszélnek róla?
Az isztambuli egyezmény éppen ebben jelentene előrelépést. Nem lehetne egy Btk.-módosítással kipipálni az erőszak elleni harcot, hanem a megelőzésben, az ellátórendszer bővítésében, a szakemberek felkészítésében is valamit kellene mutatni. Az LMP támogatja a javaslatot, továbbra is azt várja a kormánytól, hogy tisztázza álláspontját: ratifikálja az egyezményt, vagy példátlan módon kihátrál belőle.
