SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY,
SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő határozati javaslatot a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatja, sőt nagyon jó kezdeményezésnek tartjuk. Elnök asszonynak nagyon nagy munkája van benne, de külön meg kell köszönni minden frakcióval rendelkező pártnak azt, hogy támogatta. Külön meg kell köszönni azt, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság, a Paralimpiai Bizottság és a Diáksport Szövetség is azonnal mellé állt ennek a kezdeményezésnek, és így azt lehet mondani, hogy tényleg teljes konszenzussal kerül az Országgyűlés elé. Talán most még úgy néz ki - ezt Dúró Dóra képviselőtársam is elmondta -, hogy szimbolikus jelentőségűnek tűnik ez a három nap, én mégis úgy gondolom, hogy ezek az emléknapok a későbbiek folyamán akár stratégiai jelentőségű napokká is válhatnak.
Itt most be is kellene fejeznem a felszólalásomat, támogatjuk, örülünk neki, de úgy érzem, ez lehetőséget ad arra, hogy beszéljünk arról, hol tart ma a magyar sportélet, mik az elmúlt hét év tapasztalatai. Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy nem támadni kívánom a kormánypárti képviselőket, sőt maximálisan elismerem, hogy önök szeretik a sportot, a sportra nagyon-nagyon sok pénzt is áldoztak, viszont nagyon-nagyon sok hibát követtek el, s talán a céllal - amilyen célból áldoztak a sportra - pont ellentétes eredményeket értünk el nagyon sok helyen, és odáig jutottunk el napjainkra, hogy a sport, amire nagyon-nagyon sokat áldozunk és a társadalom nem nagyon talál egymásra, sőt van egy bizonyos ellenérzés a társadalomban a sporttal szemben, lehet, hogy pont ennek a nagy költésnek is köszönhetően.
Szeretnék elmondani jó pár olyan dolgot, amit, még egyszer mondom, nem támadás szempontjából mondok el, hanem úgy, hogy a jövőbeni Jobbik-kormánynak milyen elképzelései lesznek a sporttal kapcsolatban, mi az, amit mi megváltoztatnánk és mi az, amit megtartanánk abból, amit a Fidesz-KDNP-kormány elkezdett. Mi úgy gondoljuk, hogy a sport és a társadalom szembeállítását, egymástól való távolodását meg kellene állítani. Szerintünk egy széles társadalmi támogatottságot kellene visszaszerezni a sportnak és a sportéletnek.
Nézzük, hogy szerintem mik voltak a problémák: nagyon-nagyon sok pénzt költöttünk a versenysportra az elmúlt hét évben, viszont egyre kevesebbet a szabadidősportra. Az az olló, ami a versenysport és a szabadidősport között volt, egyre nagyobbra nyílik. Mi úgy gondoljuk, hogy a szabadidősport támogatását sokkal kiemeltebben kellene kezelni, hiszen azokkal a célokkal és elvekkel, amiket a kormánypárti képviselőktől hallunk, hogy a sport milyen hatással van az egészségügyre, milyen hatással van a gazdasági életre, mi is maximálisan egyetértünk, de elsődlegesen a szabadidősport az - noha a versenysport is -, ami hatással van az egészségügyre. Tehát az egészségmegőrzés szempontjából egy nagyon-nagyon fontos dolog.
Mi azt mondjuk, hogy egyértelműen támogatni kell a jövőorientált gondolkodás kialakulását a gyermekekben és a tanulókban, fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a fizikai aktivitás rendkívüli előnyökkel jár az egész élet folyamán, a kedvező népegészségügyi hatásokon túl, mint amilyen a szív- és érrendszeri megbetegedések, egyes daganatos megbetegedések és a diabétesz kockázatának a csökkentése terén. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy Magyarországon nagyon súlyos mértékű jelen pillanatban a cukorbetegek helyzete, és egyre inkább már fiatal korban megjelenik a cukorbetegség. Tehát a sporttal egyértelműen egy preventív hatást lehetne kieszközölni, de ehhez nagyon-nagyon sokat kell tennünk, és meg kell teremtenünk azokat a feltételeket, amik ehhez szükségesek. Úgy gondoljuk, hogy a XXI. században valóban hozzájárul a gazdasági növekedéshez, valóban hozzájárul az egészségügyhöz, de még egyszer mondom, bizonyos dolgokon mindenképpen változtatni kellene.
Mi az, amin változtatnánk? Mondom a jó példákat. Abszolút jónak tartjuk, támogatta is a Jobbik Magyarországért Mozgalom például a mindennapos testnevelés bevezetését az iskolákban. De úgy vesszük észre, hogy mivel a feltételek nem voltak adottak, sem a személyi feltételek, sem a körülmények nem voltak adottak ahhoz, hogy mindennapos testnevelést mindenhol be lehessen vezetni az iskolákban, lassan már ott tartunk, hogy pont ellentétes hatást vált ki a diákoknál. Nemhogy megszeretnék a sportot a mindennapos testnevelés órákon, mert ha nincsenek meg a megfelelő feltételek, és a folyosón kell ugrálniuk csak azért, hogy letudják a bizonyos óraszámot, azzal nem fogják megszeretni a sportot, sőt kimondottan nem fogják szeretni a testnevelésórákat. Ezen tehát mindenképpen változtatnunk kell, mert úgy érzem, hogy a jó szándék ellenére mégiscsak egy negatív tendencia van.
(14.00)
Vagy a másik, amit már mondtam: a versenysport és a szabadidősport kérdése. Nagyon-nagyon sok olyan beruházás volt az elmúlt időszakban, amit én látványberuházásnak nevezek. Az, hogy ebben az országban ennyi stadion épült, a szabadidősportot egyáltalán nem szolgálja. Lassan már ott tartunk a legújabb sportberuházásnál, hogy nemcsak hogy a lakosság nem tudja használni ezeket a sportlétesítményeket szabadidősportra, hanem a sportolók sem, mert a szombathelyi stadionba a sportolók sem tudnak bemenni még mindig, mert most jöttek rá, hogy annak vannak üzemeltetési költségei, és ez mivel jár igazából.
„Nagyon könnyű” fölhúzni egy szuper sportlétesítményt, de mindenki tudja, aki foglalkozott már az életében a sporttal, hogy általában egy sportberuházás 30 százaléka maga a kivitelezés, 70 százaléka pedig majd az üzemeltetéssel és minden egyébbel járó költség, ha azt nem megfelelően és nem megfelelő körültekintéssel hajtják végre.
Tehát a létesítmények kérdését mindenképpen meg kell oldani, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom úgy gondolja, hogy a sport-látványberuházások helyett regionális létesítményfejlesztésekre van szükség, azokat helyezzük előtérbe; olyan fejlesztéseket, amelyek adott esetben szolgálhatják a versenysportot is, de elsődlegesen nem a versenysportolók, hanem az adott település lakosai tudják használni, az ott élők tudnak sportolni. Ilyenek lehetnek egyébként a tornaterem-felújítások, iskolai sportpályák, játszóterek sportpályáinak felújítása vagy akár újak építése, hogy lehetőséget adjunk az embereknek arra, hogy ha sportolni szeretnének, akkor sportolni is tudjanak.
A másik lényeges dolog a taotámogatások kérdése. Közel 400 milliárd forintról beszélünk, amely a taotámogatásokon keresztül a sportba áramlott az elmúlt hét évben. Ez egy bődületesen nagy összeg. A Jobbik Magyarországért Mozgalom úgy gondolja, hogy a taotámogatások rendszere, maga az elgondolás egyáltalán nem volt rossz. A kivitelezéssel már annál több probléma van, hiszen a taotámogatások hatalmas korrupciós kockázattal járnak. Úgy gondoljuk, hogy ennek a 400 milliárd forintnak egy jelentős része nem a sportban hasznosult, nem a sportéletbe került be.
A Jobbik Magyarországért Mozgalom meg fogja tartani, ha még lehet, a taotámogatások rendszerét, de egy teljesen már rendszerben. Sokkal jobban ellenőrizni fogjuk azt, hogy mire költjük ezeket a pénzeket, és azt is, hogy utána ezek a pénzek valóban arra fordítódnak-e. Egyetlenegy forintot nem szabad ezekből a pénzekből a céltól eltérően felhasználni. Egy nagyon szigorú ellenőrzési rendszert fogunk ezen a téren bevezetni.
A másik pedig az, a korrupciót említettem, hogy a korrupció egyik fajtája az, hogy ma már Magyarországon szinte nem található olyan szakági sportszövetség, olyan nagyobb egyesület, ahol a sportvezető ne fideszes vagy a Fideszhez köthető ember lenne. Véleményünk szerint ez elfogadhatatlan. Mi szakmai alapokra kívánjuk helyezni akár a sporttámogatási rendszert is, csupán csak a szakmai szempontokat fogjuk figyelembe venni és nem azt, hogy ki az elnök, ki a vezetője egy-egy sportegyesületnek, egy-egy szakági sportszövetségnek. Hiszen ez valahol egy korrupciós tényező.
Sőt, odáig megyünk, hogy mi tiltani kívánjuk majd azt, hogy politikusok sportvezetők lehessenek. Ez összeférhetetlen véleményünk szerint. Vissza szeretnénk adni a sportot a szakmának, vissza szeretnénk adni a sportot a sportolóknak, mert úgy gondoljuk, hogy ott van a legjobb kezekben. A politikának csupán a sport támogatását, finanszírozását kell tudni megoldania, azt is egy bizonyos határig. Hiszen egy teljesen más szemléletet kellene kialakítani Magyarországon a sportvezetők esetében is, akik folyamatosan csak arra várnak, hogy majd az államtól kapják azt a pénzt, amivel tudnak működni. Olyan sportágaknál, ahol lehet, ott piaci alapokra kellene helyezni a sportág támogatását minél nagyobb mértékben. Úgy gondolom, hogy ez egyébként egy kivitelezhető forma is lenne, ha erre lenne akarat.
Mindenképpen meg fogjuk szüntetni azt, hogy a sportvezetők politikusok lehessenek. Ez összeférhetetlen, és ezt törvényi szinten kívánjuk majd rendezni. De mondom még egyszer, az a véleményünk, hogy a mindenkori kormánynak kötelessége a sport támogatása, mi is támogatni fogjuk a sportot, de mivel ez közpénz, minden egyes forintot nagyon szigorúan kell ellenőrizni, hogy az valóban a sportra fordítódik-e.
A másik, amiről még itt beszélnünk kell; ahhoz mondanék egyetlenegy megjegyzést, amit Tapolczai Gergelytől vártam, de ő nem mondta, elmondom én. Nemcsak a versenysport és a szabadidősport között nyílik az olló, hanem a kiváltságos helyzetben lévő szakági sportszövetségek és más sportszövetségek között is.
Engem nagyon felháborít, hogy a siketek fut-sal-válogatottja, amely Európa bajnoki selejtezőt fog játszani Csehországban, a Magyar Labdarúgó Szövetséghez fordult. Kérem államtitkár asszonyt, hogy ha lehetősége van, akkor a Magyar Labdarúgó szövetségnél járjon közbe ebben a kérdésben. Kölcsön szerettek volna kérni tőlük válogatott mezt erre az Európa-bajnoki selejtezőre, és a Magyar Labdarúgó Szövetség azt mondta, hogy ők címeres mezt nem adnak oda. Tehát kölcsönbe nem adtak oda válogatott mezt a siketek futsalválogatottjának. Ez felháborító! Azóta megmozdult az internet, köztük például Szabó László, a Paralimpiai Bizottság elnöke is és több más ember segített. Megoldódni látszik ez a helyzet, de ezt nem közadakozásból kellene megoldani, hiszen úgy gondolom, hogy egy megfelelő teljesítmény esetén egy Európa-bajnoki selejtezőre a Magyar Labdarúgó Szövetség nyugodtan odaadhatta volna kölcsönbe. Ilyen apró problémák vannak, de ezek egyébként mind-mind társadalmi feszültségeket szítanak. Hiszen egy olyan szakági sportszövetségnél, mint az MLSZ, amelyik nagyon-nagyon sok taopénzt kap támogatásként is, hogy ilyen gesztusokat ne gyakoroljon, erre a társadalom felháborodik, és már azt mondják, hogy minek kapnak ennyi pénzt.
Itt nagyon-nagyon fontos lenne, hogyan kommunikálunk. És már rá is tértem arra, amiről még beszélni szerettem volna. Ez pedig a sport népszerűsítése. Véleményem szerint sokkal jobban ki kellene használni azt, hogy egyébként a sok pénz ellenére is, úgy gondolom, azért tartanak minket számon bizonyos sportágakban sportnagyhatalomként, mert vannak olyan tehetséges, szinte zseniális versenyzőink, akik tudnak hozni még eredményeket, és hozzák az eredményeket. Hiszen, mondjuk, ha a labdarúgást vesszük, az akadémiai rendszer és az abba beleölt pénz nem nagyon hozza vissza a várt eredményt, hiszen szerintem mindenféle akadémiai rendszer és mindenféle pénz nélkül is ki tudtunk volna kapni Andorrától és Luxemburgtól egyébként is. Tehát úgy gondolom, hogy akik viszont elérnek sporteredményeket, ott nem használjuk ki kellőképpen annak lehetőségét, hogy népszerűsítsük a sportot. Egy-egy világverseny után két hétig figyelem övezi ezeket a versenyzőket.
De nem állítjuk például a fiatalok elé példaképnek őket, hogy megismertessük ezeket az embereket, akik nagyon-nagyon sokat dolgoznak azért, hogy világbajnokságon, olimpián vagy bármelyik nagy világversenyen sikereket érjenek el az országnak. Ez egy nagyon-nagyon nagy munka, nagyon sok lemondással jár. És nemcsak az az egy pillanat, amikor fölállhatnak a dobogó legfelső fokára és eljátsszák a himnuszt, nem az az egy pillanat az ő életük, hanem ennél sokkal-sokkal több. Ha ezeket mind-mind bemutatnánk a fiataloknak, ha nem celebeket állítanánk folyamatosan példaképnek a fiatalok elé, hogy az élet könnyebbik oldalát fogják meg, hanem bemutatnánk a sport szépségeit és egyébként nehézségeit is, szerintem sokkal hasznosabb lenne.
Tehát a sport népszerűsítése nagyon fontos rész lesz. Úgy gondolom, ha megengedik, főleg azért, mert el szeretnék majd mondani még egy-két személyes példát is a népszerűsítéssel kapcsolatban; akkor még egy rövid felszólalásban szólni fogok, és beszélek még a sport népszerűsítéséről. Hiszen úgy gondolom, hogy ez az egyik legfontosabb feladatunk lenne, pontosan azért, amit mondtam, mert a társadalomban a sport megítélése az elmúlt években szerintem erőteljesen romlott. Egyébként látható volt ez az olimpiával kapcsolatos népszavazásnál is.
Hiszen a népszavazásra összegyűltek az aláírások, de ha előtte, mondjuk, egy évvel vagy másfél évvel lett volna népszavazás, vagy akkor, amikor elindultunk ezen az olimpiai pályázaton, meggyőződésem, hogy simán többségben lettek volna azok, akik támogatják az olimpia rendezését. És utána átfordult az egész társadalmi gondolkodás és szemlélet egy negatív irányba. De mondom még egyszer, a sport népszerűsítéséről még, ha megengedik, egypár szót mondok. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Dúró Dóra tapsol.)
