DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Kezdjük a jégkárenyhítési rendszerrel! Üdvözlendő, hogy végre eljutottunk odáig, hogy egy országos kiterjesztésű vagy országos lefedettségű talajgenerátoros védelmi rendszer fog kiépülni. Már sokkal hamarabb meg kellett volna ezt csinálni, de ne legyünk elégedetlenek, ez is egy komoly előrelépés. Hiszen elegendő csak a tavaly június 21-i, szőnyegbombázásszerű jégkárra gondolni, ami nemcsak Csenger, Rozsály környékén pusztított, hanem az Észak-Alföld, a Dél-Alföld jelentős részét érintette, Pest megyében, Bács-Kiskun megyében és több helyen komoly károkat okozott. Erre egyébként még itt a felszólalásom során vissza fogok térni, hogy milyen gyalázatosan zajlik a Kárenyhítési Alap úgynevezett kárrendezési hadművelete vagy kárrendezési eljárásai, hogy milyen feltűnő aránytalanságok találhatók, és milyen elképesztően pofátlan és arcátlan döntések születnek.
Ami a jégvédelmi rendszert illeti, ugye, erre több technikát, több módszert is ismerünk. Kétségkívül az tűnik a legköltséghatékonyabbnak, és kétségen kívüli, hogy a talajgenerátoros védelmi rendszer az, amit több megyében, de inkább országos méretben érdemes megcsinálni. Ez egy termelő vagy akár nagyobb gazda lehetőségeit bőven meghaladja. Ami talán egy-egy családi gazdaság lehetőségeibe belefér, az jó esetben, ha pályázatot nyernek rá, a jéghálós védelmi rendszer, bár ez még pályázaton is igen nehézkesen megy, hiszen körülbelül 5 millió 700 ezer forint a hektáronkénti bekerülési költsége. Ez talán valamennyire még az UV-sugárzástól is véd, talán a gombásodás veszélyét növeli, de kétségkívül sokkal több előnye van, mint hátránya. Mindenesetre nem túl elterjedt védelmi rendszer, pontosan a költségei miatt.
Volt szerencsém a helyszínen, saját szememmel meggyőződni tavaly a katasztrófa után pár órával a csengeri és Csenger környéki ültetvények esetében, ahol jéghálóval védekeztek, hogy több helyen azt lehetett látni, hogy olyan mennyiségű jég gyűlt be a jégháló kapcsolódási, illesztési pontjaiba, hogy csak paraszthajszálon múlt, hogy a jég okozta teher, a nyomás miatt nem váltak szét ezek a kapcsok. Ha ez megtörtént volna, utána ugyanúgy szétveri a fákat, mint ha egyetlen négyzetmétert sem védenének ezzel a rendszerrel. Tehát nagyon jó, nagyon szép, nagyon hatékony, de rendkívül drága, és ha extrém mennyiségű jég esik, akkor pusztán a jég súlya képes ezt tönkretenni. Tehát azért ennek a rendszernek is vannak gyenge pontjai.
Ami egyébként, személyes tapasztalat alapján is azt mondom, hogy viszonylag költséghatékony egy családi gazdaság szintjén, az az úgynevezett jégágyús rendszer. Itt ugye nem vegyi anyagot juttatunk a légtérbe, hanem nagynyomású levegőt - talán most a 2006-os utcai képek jutnak az eszembe furcsa mód -, ami a tömegoszlatás elvén némileg arrébb tolja az esőfelhőket, a jégesőfelhőket, egyszerűen, konyhanyelven megfogalmazva, a védendő területről, és ezáltal egy meghatározott rendszer néhány száz méter sugarú körben biztosít védelmet. Megjegyzem, ez ott nálunk, Csenger környékén, a határ mentén keltett némi riadalmat, mert egyes nacionalista románok azt hitték, hogy nehéztüzérségi ütegeket telepítünk az államhatár közvetlen közelébe. Mert valóban, ez 7 másodpercenként nyomja ki a sűrített levegőt, és akkor valóban a nehéztüzérségi tarack hangjával vetekszik, és sok kilométer távolságban is hallható. Mindenesetre szó sem volt arról, hogy a Jobbik valamifajta revizionista törekvések keretében nehéztüzérséget telepít a határra. Tehát ez a jégágyús védelmi rendszer, ami egyébként több mint 40 ezer eurós bekerülési költséggel 5-15 hektárnyi terület védelmét viszonylag magas hatásfokkal garantálja. De ez sem megy pályázat, pályázati támogatás nélkül, hozzáteszem. De ami tavaly június 21-én történt, és ami korábban is előfordult a környékünkön, és éppen csak az adott termelő szerencséjén múlott, hogy az ő kertje is beleesett vagy éppen megúszta, az a „halál ellen nincs orvosság” tipikus esete. Ott a jéghálós védelmi rendszer is éppen hogy megfelelő volt, a jégágyús védelmi rendszer végképp nem ért semmit, mert a szupercella nevű időjárási jelenséggel szemben egy hagyományos jégágyús védelmi rendszer gyakorlatilag tehetetlen.
Na most, itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezért fontos a talajgenerátoros rendszer, mert kétségkívül a legdrágább, de a leghatékonyabb, és nagyon örvendetes az, hogy akkor állami és/vagy esetleg uniós támogatási keretekből ez megvalósul. De most szeretném felhívni arra az itt lévők figyelmét, és különösen kérném Tilki Attila képviselőtársamat, hogy járjon közbe mint kormánypárti képviselő abban, hogy végre egy ilyen védelmi rendszer telepítésénél, ha már nem is kezdik el, mert már egy-két megyében megvalósult, akkor azt próbáljuk már meg nem nyugatról keletre, hanem keletről nyugat felé haladva kiépíteni. Ne érezzük már magunkat megint úgy Szatmárban, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében meg északkeleten, hogy a tizenhatodrendű állampolgárai meg gazdái vagyunk ennek az országnak. Mi is ugyanúgy befizetjük az adókat, mi is ugyanúgy hozzájárulunk a közterhekhez, akkor a lehetőségekből is szeretnénk egy kicsit össztérségi szinten jobban kivenni a részünket. Természetesen szüksége van rá a nyugat-magyarországi gazdáknak is vagy közép-magyarországi gazdáknak, minden magyar gazdának, de szeretnénk azt, hogy ha a jelentős nehézségeink figyelembevételével a mi környékünkön kezdődne.
És amire még szintén nyomatékosan megkérném Tilki Attilát, hogy nagyon oda kell figyelni a határ menti együttműködésre. Mert nem politikai, hanem szakértői vélemények szerint pontosan a mi térségünk, a szatmári térség az, amelyik fokozottan rászorul arra, ahol fokozott, kiemelt jelentősége van annak, hogy a partiumi vagy a kárpátaljai területekkel együttműködjünk, legalább ezen területek 20-30 kilométeres mélységében, hiszen ha oda nem telepítik ezeket a talajgenerátoros rendszereket, akkor ugyanaz a keleti csücsök, ahol mi is elhelyezkedünk, ugyanúgy kárt fog szenvedni, mintha a talajgenerátoros rendszert egyáltalán nem építették volna ki.
Nagyon nyomatékosan felhívom államtitkár úr figyelmét is, hogy a román féllel, talán ez lesz az egyszerűbb az uniós tagság miatt, és az ukrán féllel is föl kell venni a kapcsolatot, mert ha ezekre a határon túli, de a határ közelségében lévő területekre nem terjed ki a talajgenerátoros védelmi rendszer, akkor, hadd ne mondjak csúnyábbakat, adtunk annak a bizonyosnak egy pofont. És több milliárd forint kárba vész, és az ottani gazdák ugyanúgy kárt fognak szenvedni, ugyanúgy szét fogja őket verni a jég, mintha egyáltalán nem lenne semmilyen jégvédelmi rendszer. Tehát enélkül nem fog hatékonyan működni, legalábbis az ország északkeleti vagy keleti csücskében biztosan nem.
Ami pedig itt kicsit szélesebb kiterjesztésben vagy kiterjesztő értelmezéssel a Kárenyhítési Alap működését illeti, hát, kérem szépen, az katasztrófa. Nem tudom, hogy tragikomédiának minősítsem, vagy egész egyszerűen csak egy újabb politikai szemfényvesztésnek. De, kezdve a történet végével, arról szól a történet, arról szólnak a mostani szabályok vagy legalábbis a szabályok alkalmazása, hogy ha a gazdát néhány milliós vagy netán több tízmilliós nagyságrendben éri kár, akkor jó esetben néhány tíz- vagy néhány százezer forintot kifizetnek neki, vagy semmit.
Ha államtitkár úr kételkedik szavaimban, és politikai haszonszerzési célú ellenzéki felszólalásnak minősíti, nagyon szívesen hozok önöknek majd határozatot Csengerből, Csenger környékéről, Mátészalka környékéről. Sajnos jó pár ilyen van. Olyan gazdákról beszélek, tisztelt képviselőtársaim, akik befizették a Kárenyhítési Alapba a hozzájárulásukat, minden ilyen kötelezettségüknek eleget tettek, és mégis, jó esetben, ha megkapnak egy-kétszázezer forintos nagyságrendű, kárenyhítésnek nehezen, még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető összegeket, ami semmire nem elég.
Hangsúlyozni szeretném ezúton is, hogy ezek a gazdák nem A8-as Audit akarnak venni, meg nem magáncélú ingatlanokat akarnak, luxusingatlanokat építeni. Annyi segítségre van szükségük a Kárenyhítési Alapból, amennyi a következő évi rezsi megtermeléséhez, előállításához szükséges. Magyarul a túlélésükhöz. Tehát itt nem luxusberuházásokról meg túligénylésekről, túlzott igényekről van szó, csak a túléléshez szükséges mennyiségű összegről.
E tekintetben nagyon jó lenne szétnézni a mezőgazdasági biztosítások háza tájékán is. Ugyanis, ha megnézünk egy egyszerű mezőgazdasági biztosítási ajánlati lehetőséget, akkor abban, most a teljesség igénye nélkül mondok néhány káreseményt, téli fagy, tavaszi fagy, aszálykár, tűz, viharkár, jégverés szerepelnek biztosítási kockázatként. Érdemes megnézni egy díjkalkulátort. Ha a viharkárt beleteszi a termelő a káresemények körébe, akkor extrém mértékben megnöveli, döbbenetes mértékben megnöveli a fizetendő biztosítási díjat, ami elvileg 65 százalékos. De valójában a visszaosztás, nem arról a visszaosztásról beszélek, tehát valóban egy sajátos visszaszámolási - akkor így mondom - rendszer eredményeként egy, jó esetben 45 százalékos díjtámogatást jelent, ami úgyis kigazdálkodhatatlan számukra, ha a felvásárlási árakat és az értékesítési lehetőségeket, a piaci lehetőségeket nézzük.
(18.10)
Magyarán mondva: azokból a felvásárlási árakból, amit akár a gyümölcseinkkel, akár a zöldségeinkkel kapunk, akár 45, akár 65 százalékos mezőgazdasági díjtámogatási rendszer mellett sem lehet kigazdálkodni a gazdákra eső úgymond önrész-biztosítási önrészt, amelyet nekik kell kifizetni. Mit fog tudni csinálni a termelő? Jellemzően vagy alulbiztosít, vagy esetleg csak egy-két káreseményre szűkíti ezt a lehetőséget.
És hogy milyen gyalázatos módon járnak el a biztosítók, arra hadd mondjak önöknek egy konkrét példát. Ha nagyon megerőltetem magam, még többet is össze tudok szedni, de most egy van, ami konkrét termelői panaszból eljutott hozzánk, mégpedig a tavaszi fagy kapcsán. Azért mondom ezt, mert ha a jégverést ezzel, a határon túli együttműködés figyelembevételével ki tudjuk szűrni, vagy közel nullára redukáljuk az előfordulás valószínűségét, még akkor is ott van az előbb felsoroltak szerint, ugye, a tavaszi fagy, a téli fagy, a vihar, a tűz, az aszály és a többi. Mondjuk, egy megfelelő öntözési rendszerrel még az aszálykár előfordulása, az aszálykár okozta károk mértéke is jelentősen csökkenthető, de még mindig ott van a legnagyobb rém szerintem, a tavaszi fagy. Talán szélgépekkel, egyéb, speciális, Nyugat-Európában már használatos gépekkel olyan mínusz 8 Celsius-fokig ezt is ki lehet szűrni, de ezek egyrészt nagyon drágák, másrészt még itt Magyarországon kevéssé ismertek, és pályázati támogatás nélkül se egy kis, se egy közepes méretű gazdaság nem tud hozzájutni ilyen tavaszifagykár-csökkentő berendezésekhez.
A következő lépés jó lenne, ha az lenne, mivel a tavaszi fagy a másik legveszedelmesebb ellensége a mezőgazdaságnak és a termelőknek, hogy esetleg e vonatkozásban is egy nagyobb keretösszegű támogatási rendszert kialakítani. Tudom, hogy van rá, tudom, hogy van rá, és tudom, hogy a gazdáknak önök szerint soha semmi nem elég, de ezt, aminek értelme van, érdemes lenne több pénzzel feltölteni.
Hogy a biztosítók hogy bújnak ki? Itt hagytam abba az előbb. Elvileg adott biztosító biztosítási csomagjában az szerepelt, hogy akkor térít tavaszi fagykárra, ha a mínusz 2 Celsius-fok alá csökken a hőmérséklet az adott területen. Mínusz 2,6 Celsius-fok volt vagy mínusz 3,5, teljesen mindegy, a gazda szabályszerűen bejelentette. Egy vagy két hónap múlva jött az elutasító, pofátlan válasz, hogy az nem érdekes, hogy az ő kertjében, ahol a tavaszi fagykár bekövetkezett, mennyi volt éppen akkor a hőmérséklet, az az érdekes, hogy egy 15 kilométerrel arrébb lévő meteorológiai hivatalos hőmérsékletmérő ponton vagy hivatalos ellenőrző vagy mérési ponton csak mínusz 0,8 Celsius-fokot mértek, tehát a kárigény nem megalapozott. Hát, ilyen alapon akkor teljesen felesleges biztosítást kötni, meg teljesen felesleges a biztosítóba bizalmat plántálni.
Mit tudunk mi ez ellen tenni? Mert ezek a problémák a többi kártípusnál is közismertek, hogy mindenfajta megerőltetett magyarázattal a gazdákat kijátszva, a szokásos apró betűs szövegrészekre belekapaszkodva a biztosító kihúzza magát az esetek többségében a helytállási kötelezettség alól. Persze, hogy nem fognak az emberek ezek után egy évente több millió forintos nagyságrendű biztosítási díjat megfizetni. Mert itt nem kötelező gépjármű-fe-le-lős-ség-biztosítási vagy casco vagy éppen otthonbiztosítási nagyságrendben kell gondolkodni; itt évente sok millió forint a biztosítási díj, mert körülbelül a várható becsült termésérték 10-13 százalékán biztosítanak a biztosítók. Gondoljunk abba bele, hogy 50 millió forint bevétel egy kis családi gazdaságnál, mondjuk, egy néhány vagy 10-20 hektárnyi gyümölcsültetvény esetén nem egy elképzelhetetlen mértékű bevétel. Számoljuk csak ki ennek a 10-12 százalékát, hogy csak ez mekkora költséget, mekkora elviselhetetlen terhet ró a gazdákra! Főleg, ha még a biztosító mindenféle furfanggal ki is farol majd, amikor fizetni kellene. A biztosítási díjat bezsebeli, de amikor helyt kellene állnia, akkor pedig beint a gazdáknak. Hát, ez ellen meg úgy lehetne védekezni, még ha ez túl is megy a jelen javaslat keretein, hogy szűkíteni azokat a biztosítói kizárási okokat, amelyek a biztosító pofátlan, jogszerűtlen és egyébként teljesen erkölcstelen, etikátlan meg legfőképpen indokolatlan kimentését vagy mentesülését megalapozzák.
Tehát szűkíteni a biztosítóknak ezt a mozgásterét - hát persze, ez egy valódi szabadságharcot jelent a mostani biztosítási piacoknak a biztosítótársaságok lobbierejét tekintve. De hát maradjunk annyiban, hogy a bank meg a biztosító az utolsó két cégforma, amelyeket sajnálni kell vagy félteni. Mert ha normálisan odateszik magukat, teljesítik a szerződéses kötelezettségeiket, akkor az történik, hogy rendszerint ezek a külföldi érdekeltségű biztosítótársaságok az év végén nem hét zsák pénzt, hanem csak öt vagy hat zsák pénzt visznek haza a gazdáiknak, a tulajdonosaiknak, miközben egyébként korrektebb módon is el lehetne egyébként látni a gazdák kártalanítását.
A mostani Kárenyhítési Alap szabályai tehát egyébként meg semmilyen segítséget nem jelentenek. Ha azt nézzük, hogy van egy kertészeti ágazatban egy évi 1600-1900 milliárd forintos termelési érték, és egyébként van egy körülbelül 10-20 milliárdos biztosítási alap, meg évente átlagban egy 200-400 milliárd forint értékű hozamérték-kiesés, és megnézem, hogy a 200-400 milliárd forintnyi kiesésből egyébként 10-20 milliárd forint vagy az előbb elmondottak szerint 24 milliárd forintig képes csak segíteni az a Kárenyhítési Alap, akkor még ha azt a legnagyobb jó szándékkal, a legtörvényesebben, a legmegengedőbben a gazdák javára alkalmazzuk, akkor is a károknak jó esetben csak a 2-5 százalékát tudják kifizetni.
Ez semmire nem elég, államtitkár úr, úgyhogy a Kárenyhítési Alappal kapcsolatban, a mezőgazdasági biztosításokkal kapcsolatban, a díjtámogatásokkal kapcsolatban meg a biztosítók teljesen indokolt megszorongatásával kapcsolatban is érdemes lenne további lépéseket tenni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.)
