SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK,
SALLAI R. BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt szűk körű érdeklődő szakmai Kör! Beszélgessünk egy kicsit erről! Gyakorlatilag ami előnye lehet ennek a jogszabály-módosításnak, ami haszna lehet, azt már mindent elmondtak, gyakorlatilag erről szóltak a kormánypárti hozzászólások, tehát beszéljünk arról, hogy mi lesz akkor, amikor nem lesz támogatási rendszer, beszéljünk arról, mi lesz 2020 után, amikor a közös agrárpolitika esetleg megváltozik, és a támogatási rendszerek alapvetően megváltoznak.
Nem tudom, Czerván államtitkár úr emlékszik-e arra, hogy életünkben mikor találkoztunk először: 2014-nek a legelején Túrkevén, a Nótás vendéglőbe jött kampányolni Fazekas Sándorral, és ott akkor azt ígérte, hogy azért kell újraválasztani a Fideszt (Közbeszólások a Jobbik soraiból.), azért kell újraválasztani a Fideszt, mert majd az öntözési rendszerek kiépítésére mennyi borzasztó forrásokat használ fel, és mekkora előrelépéseket csinál, hogy az EU-s átlaghoz közelítsük, mondjuk, a magyarországi öntözhető ültetvényeket. Ez ’14 legelején volt, akkor még csak a rémálmaimban szerepelt, hogy egyszer itt fogunk vitázni. Gyakorlatilag mi történt azóta? Azt lehet látni, hogy ugyanaz a folyamat, amit Medgyessyék, Gyurcsányék, Bajnai Gordon elszabotált, azt elszabotálja az Orbán-kormány is, ugyanis az, amiről leginkább beszélünk - és szerintem ez sokkal izgalmasabb, mint maguk a kárenyhítési támogatásokkal kapcsolatos részletszabályok -, hogy a klímaváltozásnak a hatásai és a Kárpát-medencének a földrajzi, klimatikus viszonyai hogyan alakulnak, ez ügyben azt kell megnézni, hogy ezek szolgálják-e bármilyen mértékben a felkészülést ezekre a változásokra - márpedig a legnagyobb probléma az, hogy véleményem szerint nem.
Ez a rendszer, amit most kiépítenek, addig működőképes, ameddig az Európai Unió forrásokkal tudja biztosítani a működőképességét, és magát a kárenyhítési rendszert fenn tudja tartani. De újból kérdezem: mi lesz 2020 után? Önöknek meglenne a lehetősége, gyakorlatilag korlátlan hatalma arra, hogy olyan modelleket és olyan tájgazdálkodási modelleket építsenek ki, amelyeknél az ilyen jellegű kitettségnek a mértéke csökkenthető. Nyilván nem a jégkárra gondolok, ami csökkenthető, mert azt nem tudja csökkenteni még a Fidesz sem, de alapvetően azért, mondjuk, a szárazságnak kitett területek egy része megoldható lenne.
A Tiszán, nem tudom, azt mondják, hogy a 70-es években volt ugyanekkora jégár, mint ami most leúszott, egy hatalmas árvízen vagyunk túl, és gyakorlatilag arról beszélünk, hogy a hatalmas víz levezetésére mennyi energiát használt el Magyarország, hogy ez a víz mielőbb lemenjen. Nyáron, nem telik el egypár hónap, arról fogunk beszélni, hogy szerte az Alföldön, a Tisza vízgyűjtő területén milyen aszály van, és mennyire szükség lenne a vízre. A mai napig nem történt semmilyen lépés annak érdekében, olyan vízmegtartó rendszerekre - és nem jobbikos gátakra gondolok keresztbe a folyókon, szó sincs róla (Derültség a Jobbik soraiban.) -, olyan holtági rehabilitációs tájgazdálkodási modellekre gondolok, amelyeknek a kidolgozását a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése kapcsán már a legelső Orbán-kabinet elkezdte, azok hol tartanak? Miért nem történtek meg azok a lépések, hogy akár holtági rehabilitációval, akár vízszabályozási eszközökkel, akár a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésével megtörténjen annak az infrastruktúrának a kiépítése - és lopni ebből is lehet (Derültség a Jobbik soraiban.), tehát néha a lopás közben lehetne hasznosat is csinálni, ez is ér annyit, tehát itt is jó sok földet kell mozgatni, lehet kiépíteni műtárgyakat -, tehát miért nem történt meg ennek a hátterének a kiépítése? Mikor a szárazsággal és a klímavédelemmel kapcsolatos kitettségről beszélünk, a Duna-Tisza közének a vízellátási problémáit miért nem lehet megoldani?
(17.50)
Mitől van az, hogy azzal a vízzel, amiért a Közel-Keleten minden további nélkül háborút vívnak, a mi gazdálkodási stratégiánk az, hogy napi szinten hogy engedjünk ki az országból több vizet, mint amennyi beérkezik. Amikor erről beszélünk, valamint a kárenyhítési rendszerről és a kitettségről, akkor erről kell konkrétan beszélni.
Újból felteszem a kérdést: mi lesz 2020 után? A közös agrárpolitika átalakításáról Czerván államtitkár úr minden bizonnyal többet tud, mint én, arról, hogy hol tartanak jelenleg a folyamatok. Amiket az Európai Unió vagy a Bizottság részéről lehet hallani, azok nem túl szívderítőek, hiszen nem lehet tudni, hogy az agrártámogatási rendszer ebben a formában lesz-e még valaha az Európai Unióban, ami most van. Márpedig az összes olyan mezőgazdasági termelő, aki a támogatási rendszerektől lesz függő, az tönkre fog menni.
Amikor Földi képviselőtársam felszólalását hallgattam, aki elmondta, hogy biztosítani kell a termelők-nek a támogatást pont a kitettség miatt, akkor felmerül a kérdés, hogy lesz ez majd fenntartható. Miért jó az, hogy arra ösztönzünk embereket a mai napig, hogy tómedreket szántsanak be, mert megkapják rá a területalapú támogatást? Miért jó az, hogy arra ösztönzünk embereket, hogy 10 aranykorona alatti szántóterületeket tartsanak fenn, és olyan területeket próbáljanak meg szántóföldi művelés alatt tartani, amelyek arra teljesen alkalmatlanok? Megkérdezem, hogy az EU-s forrásokból, ezekből a milliárdokból miért nem történt meg azoknak az öntözőrendszereknek a kiépítése, amiről 2014 elején Czerván államtitkár úr Túrkevén a Nótás vendéglőben beszélt.
Ha kimegyünk és szerte a világban megnézzük azokat a helyeket, ahol gazdálkodnak a vízzel, mert rá vannak szorítva és kényszerűen gazdálkodniuk kell, Afrikától a Közel-Keletig, most láttam kisfilmet izraeli csepegtetőrendszeres eljárásokról, hogy a párologtató hatást hogy csökkentik, hogy azt a pici vizet hogy lehet még jobban beosztani, Magyarországon meg semmi nem történik. Itt a víz nem kincs.
Mint mondottam, a jogszabályi módosítás előnyeiről sok mindent el lehet mondani, de még egyszer mondom, hogy a gazdák érdekképviseletének ellátásaként az agrárkamara nyilvánvalóan azt a fideszes zöldbárói rendszert képviseli is, hiszen nekik érdekük az, hogy minél több támogatási rendszer jöjjön létre, mert azért valljuk meg, hogy ezekből az agrártámogatási rendszerekből a 10-20-30-50 hektáros gazdálkodóknak a támogatottsági ellátása nagyon kis mértékben járul hozzá ahhoz, hogy mennyire lesz gazdaságos és nyereséges a gazdálkodásuk.
A védekezés hatékonyságával kapcsolatban itt pár aggály azért felmerül, mert akárhogy is nézzük az ezzel kapcsolatos bekerülési költségeket, az elmúlt tíz évben a biztosítási jelentések alapján összesen annyi jégkár utáni kártérítés nem történt kifizetésre, mint amennyibe ez most bele fog kerülni. Lehet, hogy nagyon jó lesz, és lehet, hogy amíg ez a Jóisten van az égben, addig ellátja ezt a rendszert és biztonságot nyújt, de mindig meg kell nézni, hogy amennyiben a források felhasználásánál elemezzük a bekerülést haszonelemzéssel, hogy mi mennyibe kerül és mennyi hasznot hozhat a magyar termelőknek, akkor bizony maradhatnak aggályaink, hogy vajon ezzel tudjuk-e legjobban szolgálni a klímaváltozással érintett mezőgazdasági termelők kitettségének a csökkentését. S ha az a kérdés, hogy vajon ezek-e azok a rendelkezések, akkor a válaszom az, hogy nem ezek azok a rendelkezések.
A vízellátás biztosítása, a vízmegtartás problémájának a kezelése, az alacsony termelési értékű földek kivonása, esetleg visszagyepesítése, néhány alföldi erdősítés, a magas aranykorona-értékű termőföldeken a szántóföldi művelés hatékonyságának a javítása a talajvédelem megoldásával, a mulcsoló mezőgazdaság technológiai elterjesztése, és lehetne sorolni azoknak az eljárásoknak a sokaságát, amelyekkel lehetne szolgálni azt, hogy a Kárpát-medence mezőgazdasági termelése ne legyen összességében kitett a klímaváltozás negatív hatásainak.
Összességében ezzel a jogszabállyal a legfőbb gondom nem az, ami segít, mert az most kétségkívül segítséget tud nyújtani. Kétségkívül az agrárkamarának megint lehet adni egy kis megbízást, egy kis pénzt, nyilvánvalóan így működik a rendszer, ezt a jogalkotás alapvetően befolyásolja, de azt gondolom, ha a jogalkotó szándékát, amit az indoklásban megfogalmaztak ennél a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti kockázatok kezeléséről szóló törvény módosításánál, akkor meglenne a mozgástere a kormánynak, hogy érdemi hatásokat tegyen ennek érdekében.
Összességében a célokkal és néhány intézkedéssel a Lehet Más a Politika egyet tud érteni, azt tudja mondani, hogy ez támogatható. Ugyanakkor messzemenőkig elégtelennek tartja az intézkedéseket, messzemenőkig úgy tartja, hogy fenntartásokat kezelhet az agrárkamara pénzügyi bevonása, hiszen így kívülről nézve mégiscsak egy kádertemető rendszer, ahol gyakorlatilag a pénz elfolyatása zajlik. Emiatt jelen pillanatban azon gondolkozom, hogy a tartózkodás felé lehetne elmozdulni a frakciónknak. S arra kérem tisztelettel a kormány képviselőit, azon gondolkozzanak el, hogy az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapban, illetve mostani nevén a vidékfejlesztési operatív programban rejlő forrásfelhasználási lehetőségeknek ebben a maradék kis időben, ameddig biztos vannak még, nem találnának-e hatékonyabb megoldást, hogy jobban szolgálják Magyarország mezőgazdasága fenntarthatóságának a megteremtését.
Azt gondolom, minden olyan rendszer, ami támogatásoktól, külső forrásoktól függ, minden olyan rendszer, amely az Európai Unió támogatási rendszerével alapvetően kapcsolatban áll, az hosszú távon veszélyezteti Magyarország mezőgazdaságának a megmaradását. S ha mindezt egyben nézzük a termőföld-privatizációval, azzal, hogy hogyan erősítették meg a nagygazdálkodókat és hogyan próbálják tönkretenni a kicsiket, abban az esetben lehet ez egy út, hogy Csányi Sándorból mintagazdaságot csinálnak, és utána azt mondják, hogy az egész élelmiszer-ellátást is odaadják neki, s Mészáros Lőrincen meg Csányin kívül Magyarországon csak multik fognak élelmiszert értékesíteni és előállítani.
Nyilván van ez az út, de azt gondolom, hogy nem ez a nemzet érdeke, nem ez Magyarország jövőjének az érdeke, és ennek megfelelően ezen források felhasználásához lényegesen hatékonyabb és jobb eszközök állnának rendelkezésre. Arra kérem a kormány képviselőit, hogy ennek megvizsgálására teremtsenek lehetőséget. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
