CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR,
CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! A vezérszónoki kör után azért gondoltam szólni, hogy megnyissam a lehetőségét még egy körnek, mert gyakran elhangzik, hogy érdemi vita nem alakul ki itt a törvényjavaslatok kapcsán. Mindig tiszteletben tartottam az elmúlt egymásfél évben, amióta van lehetőségem itt vitázni önökkel, a szakmai érveket, de engedje meg, elnök úr, hogy a demagógiára most se válaszoljak. Megpróbálok azokra a részekre koncentrálni, amelyek szerintem érdemi kormányzati reakciót követelnek.
Először is, és lesz némi átfedés a három ellenzéki felszólalónak adandó válaszomban, ezért elnézést kérek, de először Józsa képviselő úrra szeretnék reagálni, aki lényegében világvége hangulatot keltett, és azt mondta, hogy az új építésügyi szabályozás, ami tavaly januártól elindult, és ami a mostani törvénymódosító javaslattal folytatódik, nem mást, mint bizonytalanságot teremt az építőiparban. Most, képviselő úr, ez a bizonytalanság azt eredményezte, hogy 2015-höz képest 2016 első 9 hónapjában több mint duplázódott a megkezdett építések száma. Ebből a duplázódásból 12 ezer család esetében, ami a legalacsonyabb kalkuláció szerint is 36 ezer embert jelent, az egyszerűsített eljárás volt, ahol ezt az otthonteremtési programot megindították, és elkezdték magát az építkezést.
Tehát azok a bizonytalansági tényezők, amiket ön említett, azt eredményezték, hogy 2015-höz képest több mint duplázódott a Magyarországon megkezdett otthonteremtések száma a családok részéről.
(16.40)
Aztán azt is elmondta, hogy milyen mérhetetlen károkat okoz a törvény, merthogy milyen korlátokat bont le, utána meg saját maga mondta el, hogy a településkép-védelmi törvény és egyéb más kormányzati rendelkezések - amelyek az ön által is megvitatott és a parlament által elfogadott törvényeknek köszönhetően létrejöttek, illetve elfogadásra kerültek az Országgyűlésben - miért akadályai ennek. Elfogadom én, hogy nehéz az ellenzéki műfaj, de itt érdemes a kormánynak ezeket a magas labdákat, amikből ön jócskán szórt ide erre az oldalra, leütni.
Engedje meg, hogy arra a kérdésre is reagáljak, amely például Sallai képviselő úrnál is szóba került, hogy ez nem szolgálja másnak az érdekeit, mint a gazdag családokét. Igenis, van olyan család jó pár Magyarországon, ahol nem tudják megengedni maguknak azt, hogy önálló telket vásároljanak akár több millió forint értékben, és indokolt esetben tudnak a családi telken, a szülők vagy a nagyszülők telkén építkezni, amennyiben a beépítési korlátok ezt lehetővé teszik. Egy ilyen család esetében egy ilyen építési beruházás, ami ettől kezdve meghaladja a 300 négyzetméteres ingatlankorlátot, az igenis telekvásárlás nélkül tud megtörténni. Tehát valóban segítséget tud nyújtani, több millió forintot tud megspórolni rengeteg magyar családnak. Tehát nem csak a gazdagabbakat érinti ez a típusú intézkedés, mint ahogy azt ön említette.
De amúgy, ha már erről beszélünk, akkor engedje meg, hogy egy önmagát nemzetinek gondoló kormány nevében arról is beszéljek, hogy igenis, mi fontosnak tartjuk a középosztály megerősítését is. Mert akkor is, ha egy szegényebb, és akkor is, ha egy gazdagabb család épít, azok a beruházások a magyar foglalkoztatást növelik, azok a beruházások a hazai építőipari, kereskedelmi forgalmat növelik, és azok a beruházások a különböző járulékokon keresztül a magyar államkasszát bővítik. Tehát azt gondolom, hogy itt nem érdemes különbséget tenni szociális alapon vagy valami osztályalapon aközött, hogy kiket milyen típusú kedvezmények érintenek.
Az összes olyan intézkedés, ami a mai törvénymódosító javaslattal önök előtt szerepel, egyáltalán nem írja felül a településkép-védelmi törvényt, amelyre a tavaly év végén az Országgyűlés által elfogadott törvénymódosítás következtében minden önkormányzatnak lehetősége van idén október végéig ezeket a dokumentumokat elkészíteni, és a kisebb önkormányzatok jelentős állami, kormányzati segítséget is kaptak, hogy ezt megtegyék.
Az eljáró hatóságok tekintetében azt gondolom, amit Sallai képviselő úr is napirendre vett, hogy ez egy technikai kérdés. Tehát az, hogy mi az a feladat, amit állami ellenőrző hatóságoknak el kell látni, és ezt korábban több háttérintézmény tette meg, most pedig adott esetben a kormányhivatal teszi meg, ez indifferens abból a szempontból, hogy miként érvényesül a leírt jog Magyarországon a végrehajtás tekintetében. Tehát nem az a garanciája egy építésügyi szabály betartásának, hogy ezt hány állami hivatal, hány kormányhivatal, hány háttérintézmény ellenőrzi, hanem az, hogy azok a szereplők, akik eljárnak a kormány nevében vagy az államot képviselve, azok végzik-e azokat a feladataikat, ami a magyar törvények maximális betartására vonatkozik.
Itt átugranék a Hegedűs Lorántné képviselő asszony által elmondottakon, de visszatérek erre, csak a tervezői felelősség kérdésében engedje meg, hogy megkérdezzem, képviselő úr, vagy felvessem, feltegyem a kérdést, hogy miért probléma az, hogy a tervezői kivitelezés esetén a tervezőnek igenis f-e-lelőssége van. Tehát miért nem az egy normális eset Magyarországon, hogy ott, ahol a tervezőnek egy papírt le kell tennie, aki ismeri a törvényeket, akinek tisztában kell lennie azzal, hogy milyen szabályok betartása mellett kell egy lakóingatlant megépíteni, annak igenis jogi és pénzügyi felelőssége van abban a tekintetben, hogy az a munka, amit ő elvégzett, utána ha nem felel meg a szabályoknak, és ebből fakadóan kár éri az építtető családot, aki értelemszerűen ezzel a szaktudással, ezzel az ismerettel nem rendelkezik, akkor igenis, a tervezőnek egy biztosítási jogviszony keretében felelősséget kell tudni vállalnia akár úgy is, hogy ennek az anyagi terheit ő vállalja, nem pedig az építtető, aki hozzá képest nem szakértő.
Amennyiben ez a rendszer megvalósul és így működik, akkor valóban megteremtődik a garanciája annak, hogy nem az építtetői igények maradéktalan kiszolgálása, hanem az építtetői igények kiszolgálása és a törvények maradéktalan betartása mellett épülnek meg azok a lakóingatlanok, amelyek ebben a rendszerben így megépülhetnek Magyarországon. Tehát a tervezői felelősség kérdését egy ördögtől való ügyként bemutatni, ez ugyanolyan felelőtlenség az én meggyőződésem szerint, mint azt mondani, hogy nem terhel felelősség, mondjuk, egy orvost abban az esetben, ha neki felróható okból orvosi műhiba keretében az általa kezelt beteg, mondjuk, meghal. Tehát ez a kérdés ebben a tekintetben semmiben nem különbözik egymástól. Igenis, aki felvesz pénzt valamilyen szolgáltatás elvégzésére, az a tervező, az a mérnök vállaljon felelősséget azért a munkáért, amit letesz az asztalra, vagy ne írja alá azt a dokumentumot. Tehát igenis, ennek a szakmai kontrollnak a megalakítása vagy létrejötte nagyon fontos.
Hegedűs Lorántné képviselő asszony két kérdést tett fel lényegében a bevezetőben. Az egyik a politika és az üzlet beszűrődése az építőiparba. Igen. A családpolitika és az építőipar, erről a két történetről beszélünk. Én csak egy skiccet vázoltam magamnak. Ott, ahol mondjuk, három generáció, nagyszülők, szülők és gyerekek - családalapító fiatalokról beszélünk - egy telken építkeznek ott, ahol a beépítési lehetőségek ezt lehetővé teszik, a 300 négyzetméter: 50 négyzetméter a nagyszülők lakására - de ez csak egy példa, ezt a csúszkát bármeddig lehet mozgatni -, 100 négyzetméter a szülők és 150 négyzetméter a fiatalok esetében, azt gondolom, ez nem egy túlzóan nagy és a magyar átlagtól jelentősen eltérő életteret kialakító építkezés, amit igenis, abban az esetben, amennyiben egy telken valósul meg, már csak azzal a több millió forinttal is beljebb lehet hozni, ami a telekvásárlásnak, építési telek vásárlásának a költsége.
Hogy a vizuális környezet hogyan, miként alakul, képviselő asszony, ha valaki ebben a parlament-ben ezt tudja, pont képviselő asszony kell hogy tudja, hogy ez nem ezektől a szabályoktól függ. Most az egész építésügyi keretrendszernek egyetlenegy sza-bá-lyához nyúlunk hozzá, ami az építési engedélyezési eljárás kérdésköre a lakóingatlanok esetében. Sem a településkép-védelmi törvényt, sem pedig más törvényeket, ami ezt lehetővé teszi, ez nem befolyásolja.
Amennyiben a beépíthetőségre vagy az építési szabályokra, paraméterekre vonatkozóan vannak problémái akár a Jobbiknak, akár az MSZP-nek vagy bármelyik parlamenti frakciónak vagy akár a szakmának, akkor ezt teljesen más rendelkezésekben kell leszabályozni, vagy önkormányzati, vagy pedig állami szinten. Erre nyitottak vagyunk. Azt gondolom, hogy ebben a kérdéskörben lehet sok mindenben vita a parlamentben az ellenzék és a kormánypárt között, de talán pont az építésügyi történet volt az, ahol szerintem a legtöbb ellenzéki módosító indítványt fogadtuk be az elmúlt évben, ott, ahol valóban érdemleges hozzászólások voltak, és azt gondolom, egyikőjüknek sem érdemes napirenden kívülre menni, mert akkor van értelme ezeknek a vitáknak, ha valódi párbeszéd zajlik ebben a tekintetben a felelősen gondolkodó ellenzék és az önmagát felelősnek tekintő kormányzat között. Ezért azt szeretném kérni, hogy a későbbiekben konkrét módosító javaslatokat amennyiben benyújt, akkor azt ugyanúgy fogjuk kezelni, mint ahogy kezeltük a korábbi törvények esetében.
Egy utolsó hozzászólás, ami az összes felszólalást érinti. Azt gondolom, nem lehet úgy törvényt alkotni Magyarországon, hogy azzal a feltételezéssel élünk, hogy bárki, akire ezek a törvények vonatkoznak, az abból a megfontolásból fog bármilyen cselekményt végrehajtani, hogy becsapja az államot és meg-kerülje a törvényeket. Azt szeretném kérni a magyar ellenzék képviselőitől, hogy bízzanak jobban a magyar állampolgárokban, talán akkor a közhangulat is egy kicsit jobb lesz Magyarországon. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
