DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS
DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Engedjék meg, hogy helyzetemmel visszaélve egy régi emlékemet idézzem fel; ugye, régi bűnöknek hosszú az árnyéka… ’98-ban, amikor először kormányra kerültünk, azzal kellett szembesülnünk, hogy a Horn-kormány hivatali idejének utolsó napján a pénzügyminiszter, akit akkor Medgyessy Péternek hívtak, aláírta a 4-es metró támogatási szerződését, emlékezetem szerint 198 milliárd forint összegben.
A dolognak egyetlen baja volt, hogy erre az 1998. évi költségvetésben egy huncut fillér nem volt. Tehát egy olyan fedezetlen támogatási okiratot örökölt meg az akkor hivatalba lépő Orbán-kormány, ami minden jó szándék mellett is egyszerűen nem volt meg. Utána négy évig azon rugóztak a szocialisták és a liberálisok, hogy miért nem kezdődik meg a 4-es metró építése. Azért, mert nem volt meg rá a pénz. Az most már az OLAF-jelentésből is kiderült, hogy nemcsak a pénz hiányzott, hanem a műszaki, szervezeti, irányítási és minden egyéb más, ilyen nagy projekthez szükséges előkészítés és felkészítés.
Ilyen előzmények után joggal érdekli az állampolgárokat, hogy ki a felelős az OLAF-jelentésben feltárt visszásságok bekövetkezéséért, és ha a felelősség megállapítása megtörténik, hogyan történik majd meg a felelősségre vonás.
(9.40)
A metródossziéból ugyanis egyre megdöbbentőbb információk látnak napvilágot. Azt a múlt hét óta tudjuk, képviselőtársam is utalt rá, hogy Demszky Gábor sem politikai, sem büntetőjogi értelemben nem tartja magát felelősnek. Büntetőjogi felelősségét természetesen nem tisztem megítélni, meg sem kívánom előlegezni, ezt az igazságügyi szerveknek kell tisztáznia. A korábbi főpolgármesterről és a politikai pártjáról a választópolgárok pedig már ítéletet mondtak, hiszen megbuktatták őket, kiszorultak az országos és a fővárosi politikából, de még volt idejük a 4-es metró építését megindítani és túlnyomórészt bonyolítani.
Azt természetesen ennyi év után nem tudjuk megítélni, hogy ez egy politikai trükk volt-e a liberálisok és a velük karöltve várost vezető szocialisták részéről. Lehet, hogy úgy érezték, hogy a metróprojekt szerződéseinek megkötése az utolsó lehetőség arra, hogy ebből a nagy kalapból komoly összegeket ellopjanak, elcsaljanak akkor, amikor pontosan tudták, hogy a számlát már nem nekik kell állniuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány és a főváros megörökölte ezt a beruházást elődeitől a 2010-es választás után. Az most már ismert, hogy nem volt generálkivitelező, hogy a szerződések egymásra épültek, hogy a kivitelezők a munkaterületeken egymást akadályozták, hogy a három forrásból történő finanszírozás pedig bonyolult és átláthatatlan volt. A projekt megindulásakor azt sem verte senki nagydobra, hogy gyakorlatilag bármelyik vállalkozó korlátlan összegű követelést intézhet a beruházó felé. A főváros előtt akkor két lehetőség volt: vagy félbeszakítja a beruházást, vagy megpróbálja a károkat enyhíteni és a metróvonalat megépíteni.
Tarlós István felelős városvezetőként eljárva az utóbbi mellett döntött, az előnytelen szerződéseket a kivitelező korlátlan követelésérvényesítésének gátat szabva módosították, átláthatóvá tették a szerződéseket, és így a projekt önköltsége, ahogy ma már szóba került, 452 milliárd forintról mintegy 406 milliárdra csökkent.
Az OLAF-jelentés egy újabb kihívást jelent mind a kormány, mind a Főpolgármesteri Hivatal számára. A feladat ismét az, egyszer enyhíteni azt a kárt, amit a magyar állampolgároknak, a magyar adófizetőknek állni kell, ehhez pedig a kormány minden jogi és pénzügyi segítséget megad a fővárosnak. Ugyanakkor meg kell állapítani a felelősséget, és akinek a felelősségét megállapítják, azt felelősségre kell vonni, és velük szemben a keletkezett károkat érvényesíteni kell. Köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
