CSÁRDI ANTAL
CSÁRDI ANTAL
CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A szombaton 145 éves Budapest lakhatási válsággal küzd. És ne szépítsük ezt, mert sajnos, hogy klasszikust idézzek, a tények makacs dolgok, elvtársak. Mit is jelent az, hogy lakhatási válság? Azért gondolom, hogy ezt érdemes kibontani egy kicsit, mert a kormányzat eddigi tevékenysége semmilyen módon nem próbálta meg csökkenteni ennek a válságnak a hatásait.
Amikor lakhatási válságról beszélünk, akkor arról beszélünk, hogy egy fiatal, az életét kezdő család nehezen talál lakást. Értsük ez alatt azt, hogy önálló lakást venni még nem tudnak, albérletet meg nem találnak. Erre vissza fogok még térni később. De ugyanígy, ugyanezzel a problémával szembesül az is, aki úgy gondolja, hogy itt szeretne, ebben a gyönyörű városban élni.
Még ennél is nehezebb helyzetben vannak azok a például devizahitel-károsultak, akiknek elárverezték a házát, akiknek a bank elvitte a teljes vagyonát, egy élet munkáját. Bizony, az ő lakhatásuk sem megoldott. De idetartozik ebbe a körbe azoknak az egyetemistáknak a sora is, akik itt szeretnének tanulni, a Műegyetemen vagy az ELTE-n, mert kollégiumi férőhely csak a kevés szerencsésnek jut. Ha megnézzük, hogy mivel kell szembenézni ezeknek az embereknek, akkor egyrészt tapasztalhatjuk az albérletárak egészen horrorisztikus megemelkedését, és azt, hogy aki pedig vásárolni akar, azzal szembesül, hogy soha nem látott magasságokban vannak a lakásárak Budapesten.
És ne gondoljuk azt, hogy csak a Hegyvidéken vagy a XI. kerület kiemelt részein vagy a Várnegyedben magasak ezek az ingatlanárak! Ma egy átlagos pesti lakás 60 négyzetméter körül körülbelül 30 millió forintba kerül. És ha egy családban van két gyermek, és van egy jó szándékú szülőpáros, akkor ahhoz, hogy egy ilyen 30 millió forintos lakáshoz hozzásegítsék a gyerekeiket, és ehhez 30-30 százalék önrészt biztosítsanak egy esetleges hitelfelvételhez, az kétszer 6 millió forintot jelent. Azt gondolom, mindenki számára átélhető és érthető az, hogy egy családnak ritkán van kétszer 6 vagy 9 millió forintos vagyona, csak arra, hogy egyébként majd jól eladósodjon a gyermek.
Ezzel szemben, azt gondolom, az LMP nagyon régóta képviseli azt, hogy ezzel a válsággal foglalkozni kellene. És volna megoldás. Már a 2018-as költségvetés vitájában is javasoltuk, hogy hozzunk létre egy alapot, amiből az önkormányzatok pályázat útján lehívhatnak forrásokat arra a célra, hogy bérlakásokat építsenek. Értem én, hogy a kormányzat azt gondolja, hogy csak a tulajdon az igazán tuti, de higgyék el, kormánypárti képviselőtársaim, hogy ez nem így van. Nagyon sokaknak soha meg nem valósuló álma egy saját tulajdonú lakás, és ha nem valósul meg ez az álom, akkor is élniük kell valahol.
És most nem nyitom ki azt az egyébként morálisan megkérdőjelezhető döntését a parlamentnek, amikor a szabálysértési törvény módosításával szabálysértéssé tették a hajléktalanságot. Szeretném jelezni, elmondtuk a vitában, hogy a budapesti hajléktalanellátó rendszer nem fogja elbírni jelen állapotában azt a mennyiségű rászorulót, akiket önök most törvényileg eltiltottak a hajléktalanságtól. És tessék, mai hír, ez nem is volt benne a napirend utáni jegyzeteimben, Tarlós István azon gondolkodik, hogy le kéne záratni az aluljárókat, mert mégis már milyen az, hogy majd bemennek oda aludni a hajléktalanok. És maga az, hogy a kérdés fölmerül és érdemben foglalkozni kell vele, igazolja azt az állítást, hogy Budapesten lakhatási válság van, és azt is igazolja, hogy az ellátórendszer nem bírja el ezt a sok rászorulót.
(16.10)
Nagyon hosszan tudnék még beszélni arról, hogy hol van az albérleti törvény, amely a tulajdonosnak is biztonságot nyújt, mert a tulajdon védelmét biztosítja, és biztonságot nyújt az albérlő számára is, aki jelen pillanatban, minthogy nem jelentkezhet be az esetek túlnyomó százalékában az adott címre, kénytelen elesni - egy fél mondat és be is fejeztem, elnök úr - azoktól a közszolgáltatásoktól, ami pedig őt mint állampolgárt megilletné. De minthogy bejelentett lakcíme nincs, ezért nem jut hozzá. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)
