DR. BŐSZ ANETT
DR. BŐSZ ANETT
DR. BŐSZ ANETT (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindenekelőtt tartozom egy bocsánatkéréssel Banai Péter Benő államtitkár úr felé, hogy el kellett mennem idő előtt a bizottsági ülésről, de meghallgattam a nekem címzett válaszát, és szeretnék ezekre reagálni, és ily módon egyébként jobb is, hogy nem a kisebbségi vélemények körében szólaltam föl ebben a vitában. Egyúttal szeretném államtitkár úrnak innen a távolból is megköszönni, hogy mindig komolyan veszi a szakmai vitát, és ezen az alapon kezeli a közöttünk levő véleménykülönbségeket. (Tállai András: Átadom neki.)
Nagyon helyes, hogy a vállalkozások és a családok fel tudjanak készülni a jövő esztendő adószabályaira, valamint a tartalékképzés is helyes, én ezzel egyet tudok érteni, és ha visszaemlékeznek az eddigi költségvetési vitáinkra vagy a zárszámadási vitáinkra, akkor én magam sosem vitattam a nagyarányú tartalékképzést. Sokkal inkább arra helyeztem a hangsúlyt, hogy államtitkár úrral elsősorban elosztási vitáink vannak. Ilyen értelemben sok tekintetben nem vitázunk egymással.
Adam Smitht abban a minőségében idéztem a bizottsági ülésen, hogy Adam Smith szerint az a társadalom nem emelkedhet fel, amelynek széles rétegei élnek nyomorban, akkor ezt még úgy fogalmazta meg. Ma látunk hárommillió magyart, aki létminimumon vagy az alatt él. Azt gondolom, hogy ez egy tízmilliós társadalomban túlontúl sok, és származtathatjuk ezt a megállapítást Adam Smithtől egészen a modern időkig a mostani társadalmi kihívásainkra.
Banai államtitkár úr ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy nem pusztán Adam Smithnek van helye a mi vitánkban, hanem John Maynard Keynesnek is, aminek én igazán örültem, hiszen egy liberális parlamenti képviselőt idézett az államtitkár úr. Ugyanakkor azt kell mondjam, hogy amikor Adam Smith neve elhangzik, akkor nem feltétlenül az államtitkár úr által emlegetett laissez-faire liberalizmusnak van helye, sokkal inkább például annak, amiben a klasszikus közgazdászok egyébként sok esetben egyetértettek, függetlenül attól, hogy milyen politikai irányzatot vallottak magukénak, és a liberálisok ez alól nem voltak kivételek. Nevezetesen, hogy ha a nyomorban élők helyzete felszámolásáról van szó, akkor igenis, egy cselekvő állam mellett érveltek. Igenis, amellett érveltek, hogy rendkívül fontos, hogy bennük legyen a szolidaritás; rendkívül fontos, hogy úgy jogi, mint anyagi értelemben a mindenkori kormányzat tenni akarjon azokért a leszakadó társadalmi csoportokért, akik egyébként önmagukért per pillanat képtelenek tenni. Én azt mondom, államtitkár úr, hogy jelen pillanatban ezzel a kihívással állunk szemben.
Azt is mondtam ezen a bizottsági ülésen, hogy ugyan elfogadom azt, hogy egy válságban a folyó évi költségvetési hiány és az államadósság is elszaladhat, az azonban, amit Varju László képviselőtársam említett, hogy 2020 decemberében keletkezett a folyó évi hiány 40 százaléka, az igenis, egy probléma. Már csak azért is probléma, mert hónapokkal lekéste azt az első pillanatot, amikor lehetett volna segíteni. Hónapokkal lekéste azt a pillanatot, amikor a járvány első hullámában azzal érvelt az ellenzék, hogy valamilyen kompromisszumos megoldást kellene választanunk arra, hogy átalakítsuk a költségvetésünket.
És ha már a kompromisszumoknál tartunk, akkor azt is meg kell említsem a zárszámadással kapcsolatosan, hogy igenis, kormányhatározatok sorozatát találjuk a költségvetési módosítók mögött. Ez azt jelenti, hogy önök, kormánypárti képviselőtársaim, kiiktatták a törvényhozó hatalom ellenőrző szerepét ugyanúgy, ahogy a Költségvetési bizottság ellenőrző szerepét a 2020-as költségvetés ellenőrzéséből. Én azt mondom, hogy ez egy járványban, amikor az egész világgazdaságra rászabadul egy olyan válság, amit egy externális sokknak köszönhetünk, és amiből együtt kell kilábalnunk, úgy, ahogyan önök érvelnek a közös teherviselés mellett, akkor igenis közösen kell keresni a megoldásokat, és nem pedig lesöpörni azokat a javaslatokat, amelyek egyébként teljesen konstruktívak voltak az ellenzék részéről, mint például a kkv-szektornak juttatott azonnali gyorssegély, mint például az álláskeresési járadék meghosszabbítása vagy mint például az otthonápolási díjak növelése, ami egy régi vitánk, és azt hiszem, hogy voltak olyan idők, amikor ezekkel önök is egyetértettek, csak akkor még az ellenzéki padsorokban ültek.
Azt is kell mondjam, hogy amikor ezekről beszélünk, és arról beszélünk, hogy a közös teherviselésből az önkormányzatoknak is ki kellett venniük a részüket, hát, kivették. Csakhogy ami elhangzott a mai vitában is, hogy 36 milliárd forint volt mindössze a gépjárműadó-elvonás, ami az 1000 milliárd forintos első járványkezelési csomaghoz mérten eltörpül és 1 százalékot sem tesz ki, én ez előtt az érv előtt meghajlok, azonban tisztelettel kérem önöket, hogy önök meg az előtt hajoljanak meg, hogy 2020 decemberében a fideszes vezetésű megyei jogú városok 1,4 milliárd forintos karácsonyi ajándéknak örülhettek. Ezek azok a diszkrecionális döntések, tisztelt államtitkár úr, ami ellen rendre felszólalt az ellenzék összes padsora, azt hiszem, hogy ekkor érdemes lett volna meghallani a hangunkat.
De egyébként akkor is érdemes lett volna meghallani a hangunkat, amikor arra kértük önöket, hogy engedjék be az összes megyei jogú város polgármesterét, hogy elmondhassák önöknek itt, a Költségvetési bizottság előtt, hogy milyen helyzettel állnak szemben. Ugyanis az valóban igaz, hogy a pénzügyi stabilitását az önkormányzati rendszer megőrizte, ez azonban egy olyan páratlan küzdelmet eredményezett az ellenzéki polgármesterek helyzetében, amit önök, azt gondolom, hogy el sem tudnak képzelni, és amin nemhogy nem segítettek, hanem kifejezetten hátráltatták ezeket az ellenzéki polgármestereket.
Túl azon, hogy Banai államtitkár úr több megállapításával is egyet tudok érteni, úgy sejtem, hogy sok tekintetben ugyanazt keressük. Onnan indul minden gondunk, hogy a közös hazánkban közösen kellett volna keresni a megoldást arra, hogy egy ilyen járványból hogyan jövünk ki. Az tükröződik a 2020-as, jelenleg lezárni kívánt költségvetésben, hogy önök egyáltalán azt elvitatják, hogy közös ez a haza. És ebből rendkívül sok minden következik, például az a társadalomszervezési ajánlat, amiben önök egyszerűen kihagynak komplett társadalmi csoportokat a büdzséből éppen ugyanúgy, mint számos szakminisztériumból, hogy arról már ne is beszéljek, hogy hogyan hagyják ki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a társadalom jó részét abból, hogy a közös költségvetésünkhöz és a közös ügyeinkhez hogyan viszonyulhatunk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
