Geologiai áttekintés. báró Foullon-Norbecck Henriktől
Geologiai áttekintés.
báró Foullon-Norbecck Henriktől
báró Foullon-Norbecck Henriktől
Bosznia és Herczegovina geologiai alakúlása általán véve szorosan a déli Alpesekéhez csatlakozik; csak az úgy nevezett fliss-(flysch-)zónában mutatkoznak némi megegyezések az Apenninekkel.
Ha nem veszszük tekintetbe azt a két, nem nagy kiterjedésű gránittömzsöt, melyeknek különben a geologiai korát sem ismerjük biztosan, a palaeozói kor (geologiai őskor) lerakódásai e tartományokban a legidősebb geologiai képződmények. A palaeozói komplexus palákból, homokkövekből és mészkövekből áll; a fő tömeget a palák szolgáltatják. Ezekhez járúl a vulkáni, vagyis kitörésbeli kőzetek sorozata, melyek a palaeozói lerakódásokat számos helyen keresztűl törik és vagy telepedések sajátságainál, vagy pedig külső jellemöknél fogva egyazon kor képződményeinek tekintendők.
A palaeozói lerakódások éjszaknyugatról délkeletre egészen keresztűl húzódnak az országon. Legnagyobb részök a kőszén-periódusba tartozik; de, mint a déli Alpesekben, itt sincsenek belőle kőszéntelepek. Ellenben számos helyen érczek fordúlnak elő. Eddigelé czinóber, fakóércz, kénes rézércz (rézkova, chalkopyrit), ezüst tartalmú ólomfény, realgár-, mangán- és vasércz előfordúlásai vannak kimutatva. Ezeket részben már bányászszák is.
A palaeozói képződményekre csaknem az egész területen tisztán láthatólag a triász-periodus lerakódásai következnek. A palaeozói gerincznek csaknem mindenütt az ú. n. „werfeni rétegek” a fedő kőzetei és pedig igen nagy mennyiségben a jellemző vörös „werfeni palák” uralkodnak, a melyek helyenként homokkőszerűekké válnak; míg ellenben a werfeni színtáj mészkövei az országnak csupán nyugati részére szorítkoznak. A triász mindenütt köpönyegszerűen borítja a régebbi képződményeket, a melyeknek jellemző sajátságuk, hogy legnagyobbrészt antiklinális feltörések alakjában jelennek meg. Minthogy a palaeozói rétegek legtöbbnyire hosszan elnyúló darabokban bukkannak a fölszínre, a triászképződmények kétoldalt vannak reájuk telepedve. A jelenleg födetlenűl kiemelkedő palaeozói képződményeket egykor bizonyára mindenütt a triász rétegei borították.
Legerősebben kiszélesedik a triász abban a zónában, mely Herczegovinában a Narentától éjszakkelet felé csaknem Zvornikig húzódva és Szerajevo környékét is magába foglalva, a palaeozói rétegeket teljesen elborítja. E hatalmas takaró alól a palaeozói képződmények az ország délkeleti és keleti részén bukkannak ismét fölszínre. Hasznavehető ásványokból és érczekből a triász eddigelé szolgáltatott csekély ólomfényt és czinóbert. Fontosabbak a mangánérczek és a vasérczek; amazok Konjicánál és Čevljanovićnál a triász alapján nagy tömegekben találhatók és igen élénk bányászat tárgyai. Végűl említendők még olyan források, a melyek kősó előfordúlására nuutatnak.
Jura-kori mészkövek legkivált Bosznia nyugati vidékén és Herczegovina éjszaki részében fordúlnak elő a triász rétegekre telepedve, melyeket több helyen krétaképződmények borítanak.
Krétaképződmények nagy tömegben vannak kifejlődve és az alpesi képződményekhez csatlakoznak. Ezek Bosznia nyugati részén jelennek meg s Herczegovinának igen nagy részét elborítják. A palaeozói képződmények csak egyetlen, de hatalmas vonúlatban jelennek meg Banjaluka és Žepće között; míg ellenben a keleti határon Višegradnál csak némi maradványai találhatók.
Az ifjabb fliss csapása Novi-Kostajnicától indúl ki s éjszaki Bosznián át délre haladva, miután az Olovo-Majevica planina vonalán elérte legnagyobb szélességét, Zvornik és a szerbiai Luznica között nagyon megkeskenyedve jut el a Drinához. A palaeozói vonúlat déli oldalán a fliss-képződmények csak keskeny csíkot alkotnak a melybe Čemernicától éjszaknyugatra a Narenta forrásvidéke van bevágódva. A fliss azonban csak részben tartozik a krétaperiodusba, részben harmadkori eredetű és a határukat ritkán alkotják, rnint példáúl Dobojnál, eoczén-kori nummulitos mészkövek. A fliss-komplexus márgákból, homokkövekből, mészkövekből, jáspistartalmú kovás rétegekből és végűl nagy szerpentin-betelepedésekből áll, a melyek olivinos kőzetekből, olivinos gabbróból és szarufény kőzetekből keletkeztek. A boszniai flisst épen e szerpentin-előfordúlások kapcsolják össze az Apenninek fliss-képződményeivel és a görögországi krétarétegekkel. Míg a jurában nem találtak hasznavehető ásványokat, a flissben kisebb mangán-telepecskék fordúlnak elő. Sok helyen találhatók a szerpentinekben kisebb krómércz-kiválások.
A harmadkori periodust csekély terjedelműleg a Dobojnál és a Mosztárnál kibukkanó eoczén-kori nummulitos meszekben és Herczegovina délnyugati részén egyetlen keskeny, hosszú vonúlatban mutatták ki.
A Száva melléke Boszna-Bródnál.
Csikos Bélától
Az ó-harmadkori (palaeogén) képződményeknél sokkal fontosabbak az új-harmadkoriak (neogén) különösen Boszniában, kevésbbé Herczegovinában, és pedig mind nagy kiterjedésöknél fogva, mind gyakorlati szempontból is. Ezek részint tengeri, részint édesvízi lerakódások; de a félig sós víziek sem hiányzanak. A tengeri neogént eddigelé Boszniának csupán éjszaki és éjszaknyugati részében ismerik; egy vonúlata Kostajnicától a gradiskai síkságig húzódik, egy másik Derventtől nyugatra a Száva mellékén bukkan elő és keskeny csík alakjában délkelet felé a Spreča völgyéig nyomozható. Kisebb, szigetszerű előfordúlásait nem tekintve, egy-egy nagyobb részlete Gradačacnál, meg Dolnja- és Gornja-Tuzla közt található; az utóbbit kősó-tartalma teszi igen fontossá. A tengeri neogén lerakódások sorozatában eddigelé a mediterrán-, a szármata- és a kongéria-kor képződményei vannak kimutatva.
Nagyobb elterjedésűek a neogén-kor édesvízi képződményei, a melyek azért nagy fontosságúak, mert a két tartománynak roppant mennyiségű kőszén-kincseit foglalják magukban. Ezek részben hosszú és széles vonúlatokban jelennek meg, így Prjedortól Banjalukán át Kotor-Varošon túlig, az alsó Vrbas-völgy síkságától Tešanjig, Derventtől keletre a Száva felé, a Majevica éjszaki részén Srebreniktől Zvornikig. Boszniában és Herczegovinában ezek a képződmények számos, helyenként igen nagy medenczét töltenek be.
A diluvium korába sorozható képződmények a hegységekbe magasan fölterjednek, így a Vrbas felső vidékén, a Lašva középfolyása mellett és a Fojnica patak völgyében. Valaha sok arany volt bennök s a rómaiak idejében, de még később is mosták belőlök a nemes fémet. A Száva felé terjedő lapályokon, így különösen a Posavinában, hatalmas alluviális tömegek terűlnek el, mint a nagyobb folyók völgytágúlataiban is mindenütt. A jelenkori képződmények között a mésztufák említendők, a melyek Jajca és Jezero között a plivai fölséges folyóvízi terraszokat alkották.
Kitörésbeli kőzetekben, és pedig a legkülönbözőbb korúakban, nincs hiány az országban. A gránitokat már említettük. A palaeozói terűlet számos hontján kvarcz-porfirok, dioritok és porfiritok bukkannak elő. Ugyanebből a képződményből tört ki a srebrenicai nagy eruptiv-tömzs, mely azonban alkalmasint harmadkori eredetű. Ebben ezüsttartalmú ólomfény található, a melyet már a rómaiak idejében erősen bányásztak. A triászból a Rámának a Narentába torkollásánál egy érdekes diorit-tömzs bukkan föl. Ezekhez járúlnak még a magláji trachit-kúp és a doboji várhegy andezit-kúpja, mint különösen feltűnő képződmények.
A két tartomány tektonikai alkotása bonyolódott természetű s eddigelé még épenséggel nincs kimerítőleg földerítve. Éjszaknyugati Boszniában a hegységek csapása általában véve, valamennyi képződményt beleértve, éjszaknyugat-délkeleti irányú; míg ellenben a délkeleti rész hegységei csaknem merőlegesen szögellenek amazokra. A gyűrődések és messze kiterjedő törések bizonyára már a legrégibb lerakódások képződése idejében mentek végbe és az ó-harmadkor idejéig tartottak. E hosszú periodus alatt Boszniát és Herczegovinát tenger borította. A neogén-kori édesvízi lerakódások képződésének ideje még nincs pontosan megállapítva, de abban az időben Bosznia és Herczegovina, vagy legalább legnagyobb része már bizonyára kiemelkedett a tengerből. A gyűrődések azonban a neogén-korral még nem végződtek be, mert még ezeket a képződményeket is sok helyen fölállogatták és megzavarták.
Szerfölött számosak a legkülönbözőbb összetételű ásványos források és hőforrások, a melyek közűl a Szerajevo melletti Ilidse, Banjaluka és a Višegraddal szomszédos Banja hévvizei, továbbá a kiseljaki és magláji savanyúvizek, valamint a Srebrenica melletti arzénes források részben már ősidők óta ismeretesek és híresek.
