2. LAPOK ÉS MUNKATÁRSAIK
2. LAPOK ÉS MUNKATÁRSAIK
Közművelődési lapjaink szerkesztői üzeneteikben olykor utaltak arra, mintha az olvasók kívánságaikkal és beküldött írásaikkal részben maguk is szerzőivé válnának e lapoknak éppúgy, mint az élclapoknak. A közművelődési lapok esetében ennek érzékeltetése valószínűleg csak az előfizetők csábítását szolgálta. A hatvanas évek közepét követőévtizedben mintegy félszáz író, újságíró, értelmiségi cikkei jelentek meg mindegyik lapban. Az újságírói munkamegosztás, a politikai, a tudománynépszerűsítő és az irodalmi területekre való szakosodás ekkor még nem jelentkezett. Sőt a közművelődési lapcsoporton belül ugyanazok az írások, ugyanazokkal a képekkel kéthárom-négy lapban is feltűnhettek. Ehhez járult, hogy a képanyag többsége már eleve nyugat-európai, főként angol és német lapból származott. Az ismeretterjesztő írásoknak mintegy fele egyszerű könyv- vagy cikkismertetés volt, s gyakorta összefüggően idéztek vagy kivonatoltak megjelent könyveket. Mindez együtt eléggé rokonította a különböző lapokat és tartalmukat.
Mégis néhány határozott szerkesztői és újságírói egyéniség ebben az alakuló laptípusban is feltűnt. Ilyen volt Nagy Miklós, a Vasárnapi Újság szerkesztője, Áldor Imre, a Magyarország és a Nagy Világ főmunkatársa, Ágai Adolf, ugyanennek a lapnak későbbi szerkesztője és Kazár Emil, a Hazánk s a Külföld szerkesztője. Róluk majd még külön szólunk.
E lapok szerkesztői munkája nem volt nagyon sokrétű. A tudatos tervezés nyomai egyedül Ágai lapjaiban fedezhetők fel. Még nála sem lehet azonban tudni, hogy milyen mértékben íratott kiszemelt szerzőkkel elképzeléseinek megfelelő anyagokat. Láthatóan a külföldi és hazai lapokból összeollózott s az éppen beérkező cikkek tették ki a megtervezettek sokszorosát. Válogatás — a külföldi lapok képei között is –, stilizálás és címadás jelentette a szerkesztői munka zömét. De az már egyedül csak Nagy Miklósról maradt fenn, hogy cikkek adatait ellenőrizte. A tartalmi szavahihetőség és az adott tárgykörnek megfelelő szakmai megbízhatóság kritériumát ízlés, pártállás és világnézet helyettesítette.
