7.
Nézd, a mikor keleten a dicső fény
Kibukkan s láng-szemével szerte néz:
Felé fordul minden szem a föld övén,
Magas felségének szolgálni kész.
S a mint fölebb hág az ég meredekjén,
Mint ifju hős, ereje teljiben:
Szin-aranyból vert ösvényét követvén
Minden szem rajt’ imádattal pihen.
De fáradt szekerét a déli pontrul
Ha lefelé forditja bágyadt vénként:
Minden szem róla el, s más tájra fordul,
Mely áhitattal követé imént még.
Kibukkan s láng-szemével szerte néz:
Felé fordul minden szem a föld övén,
Magas felségének szolgálni kész.
S a mint fölebb hág az ég meredekjén,
Mint ifju hős, ereje teljiben:
Szin-aranyból vert ösvényét követvén
Minden szem rajt’ imádattal pihen.
De fáradt szekerét a déli pontrul
Ha lefelé forditja bágyadt vénként:
Minden szem róla el, s más tájra fordul,
Mely áhitattal követé imént még.
| Ép igy te is, délpontod’ oda hagyva, |
| Feledve hunysz el, ha nem élsz fiadba’! |
