VI. SZÍN.
Caesar tábora Alexandria előtt.
Harsonák. Caesar, Agrippa, Enobarbus, Kiséret jönnek.
CAESAR.
Agrippa, menj. Kezdjétek a csatát.
Antoniust fogják el élve! – Ezt
Hirdesd ki.
Agrippa, menj. Kezdjétek a csatát.
Antoniust fogják el élve! – Ezt
Hirdesd ki.
AGRIPPA.
| Meglesz. | (El.) |
CAESAR.
Közelg az általános béke napja!
Győzzek ma: s a háromszögű világ
Megtermi az olajfát.
Közelg az általános béke napja!
Győzzek ma: s a háromszögű világ
Megtermi az olajfát.
| Hirnök jő. |
HIRNÖK.
Már síkra szállt.
| Antonius |
CAESAR.
Az első sorba az áttérteket
Állítsa, hogy dühét Antonius
| Vidd Agrippának ezt: |
Állítsa, hogy dühét Antonius
| Saját magára öntse. | (Caesar, kiséret el.) |
ENOBARBUS.
Alexas is hitet szegett; Herodest,
Kinél követ volt, rábeszélte, hogy
Caesarhoz álljon ő is, cserbe hagyva
Urát, Antoniust; Caesar őt ezért
Bitóra húzatá. – Canidius,
S a többi átmenők, alkalmazást
nyertek, bizalmat nem! – Rosszat tevék!
S önvád emészt, hogy érzem, nem leend
Több jó napom.
Alexas is hitet szegett; Herodest,
Kinél követ volt, rábeszélte, hogy
Caesarhoz álljon ő is, cserbe hagyva
Urát, Antoniust; Caesar őt ezért
Bitóra húzatá. – Canidius,
S a többi átmenők, alkalmazást
nyertek, bizalmat nem! – Rosszat tevék!
S önvád emészt, hogy érzem, nem leend
Több jó napom.
| Egy katona Caesar sergéből jő. |
KATONA.
Antonius utánad
Küldötte minden kincsedet, s azontúl
Még többet is. Követje rám talált;
S most sátorodba’ van, hogy a pogyászt
Lerakja.
Antonius utánad
Küldötte minden kincsedet, s azontúl
Még többet is. Követje rám talált;
S most sátorodba’ van, hogy a pogyászt
Lerakja.
ENOBARBUS.
Légyen a tied.
Légyen a tied.
KATONA.
Jó Enobarbus, mert valót beszéltem.
Jobb, légy azon, hogy a ki hozta, innen
Épen kijuttasd; nékem őrhelyemre
Kell visszatérnem. – Imperatorod
| Ne csúfolj, |
Jobb, légy azon, hogy a ki hozta, innen
Épen kijuttasd; nékem őrhelyemre
Kell visszatérnem. – Imperatorod
| Csak Jupiter marad! | (El.) |
ENOBARBUS.
Vagyok czudar, s érzem legjobban azt! – Oh
Antonius, te kegy forrása! hogy
Fizetted voln’ a hűséget, midőn
Az árulást aranynyal halmozod!
Ez dúlja szívemet; s ha gyors keserv
Meg nem szakasztja, gyorsabb eszköz azt
Előzze meg! Nem; érzem, ez elég.
S én vívjak ellened? – Nem én; lelek
Talán egy árkot: ott meghalni! Minél
Rondább lesz, annál illőbb életem
| Egyedül én |
Antonius, te kegy forrása! hogy
Fizetted voln’ a hűséget, midőn
Az árulást aranynyal halmozod!
Ez dúlja szívemet; s ha gyors keserv
Meg nem szakasztja, gyorsabb eszköz azt
Előzze meg! Nem; érzem, ez elég.
S én vívjak ellened? – Nem én; lelek
Talán egy árkot: ott meghalni! Minél
Rondább lesz, annál illőbb életem
| Utó-feléhez! | (El.) |
